A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1906 - hiteles kiadás (Bécs, 1906)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
74 XVII. ÜLÉS. károsodásainkat, a melyeket az említett két bizottsági tag ur itt kimutatott, összesítve egy milliárd koronában veszem fel, igen kevésre becsültem. Hisz méltóztatik látni, Chorin beszéde során egyetlen tételt mutat ki, a hol körülbelül 500 millió korona az összesítés. Ha a többieket hozzávesszük, veszteségünkként kijön egy milliárd, a mely Magyarországnak meg nem térül. Vagyok bátor e számítást továbbfüzni más téren és ez ki fogja mutatni, hogy Magyarország valóban végtelenül könnyelműen járt el a hadügyi kiadások tekintetében és igazán eljött az ideje, már akár 1867-es, akár 1848-as legyen valaki, hogy komolyan leszámoljunk a helyzettel és hogy Ausztria és első sorban az Ausztria által kívánt nagyhatalmi érdekekért többet legalább, mint a mennyit ez a törvény előirt és az igazság megenged, legyünk kénytelenek áldozni. Elővettem és számítottam a magyar honvédség és az osztrák honvédség kiadásait 1867- től egészen 1904-ig. Megjegyzem, hogy természetesen correctül akarván számítani, kénytelen voltam az osztrák honvédelmi költségvetés tételeiből levonni mindazt, a mik nem honvédségi, hanem más ágazatok költségeit involválják, mert az osztrák honvédelmi miniszter egyúttal a Militär-Polizei-Wachekat és — a mi a főtétele — a csendőrség költségeit számolja el, inig a magyar honvédelmi minister a csendőrség kiadásait nem kezeli, mert ezek a belügyben vannak. Ezt csak számításom alapossága tekintetében hozom fel. És itt jutok arra az eredményre, hogy 1869-től. mert akkor kezdődött a honvédség tényleges felállítása, akkor állíttatott he az első összeg a budge the, 1869-től 1904-ig Magyarország elköltött a magyar honvédségre 840 millió koronát. Az osztrákok ugyanebben az időben honvédségükre költöttek 710 milliót. Legyen szabad itt egy elvet felállítanom, a mely azt hiszem, áll minden téren. Minden országnál az alapelv az, hogy az állam a maga hadseregére annyi ujon- ezot állít ki. a mennyit eltartani hir. Ez tény. ügyetlen kivétel van : Magyarország, a mely több ujonezot állít ki, mint a mennyit elbír, t. í. 42 százalékot az osztrák 58 százalékkal szemben. Sőt ennél a százalékaránynál is több ujonezot állít ki Magyarország. Nem akartam a t. országos bizottságot azzal fárasztani, hogy a magyar honvédségi ujonczlétszámot az osztrák on\e segi létszámmal is egybevessem, csak constatalom, hogy a legutolsó esztendőkig a magyarországi honvédség létszáma nagyobb volt, mint az osztrák. Most az utolsó években az ausztriai ujonczlétszám valamivel magasabb, de sem a ,42T58;a.s. arányt, de a quotaarányt ál? 1 Ie f x(Mozy^-> De tetemesen többet áldoztunk pénzben is az arányszámnál. (Halljuk!) iQng/ar°oS,nág’ * mmt “on(]ottam, 1869 óta 1904-ig 840 millió koronát áldozott a honvédségre. Ha ez felel meg a monarchia két állama törvényes együttes és kölcsönös védelme szükségletének, Ausztria e 36 év alatt 2640 millió koronát kellett volna hogy fordítson az osztrák honvédségre, már pedig csak 710 milliót fordított, tehát 1930 millióval kevesebbet, a mely összeget ennélfogva saját gazdasági és culturális intézményeinek a fellendítésére fordíthatta. Ha ellenben az Ausztria által elköltött összeg volt az a maximum, a melyre erkölcsileg kötelezve volt, akkor Magyarországnak ugyanezen idő alatt 840 millió helyett — kerek összegekben — csak 226 milliót kellett volna elköltenie, tehát Magyarország 36 év alatt 613'8 millióval többet költött ezen érdekekre, mint a mennyire kötelezve volt. Az első alternativa mellett Ausztria átlagban évenként 53 milliót takarított meg, a második mellett Magyarország évenként 17'5 millióval többet költött, mint a mennyire kötelezve lett volna. Igen érdekes véletlen, hogy, ha a mai quota mellett az egész közös költségvetést véve, levonjuk ebből a közös ministeriumok saját bevételeit, levonjuk a vámjövedelmeket, a melyeket bátran levonhatunk, a mint igen helyesen fejtegette ezt a minap Issekutz Győző t. barátom, konstatálhatjuk, hogy a differentia a magyarországi 34 4 százalékos quota és a 42 százalékos véderő között kitesz 17'48 milliót ; Magyarország tehát, a miránk kedvezőtlenebb alternatívát véve is, épen annyival fizetett többet a honvédségére, mint a mennyi a mai kvóta és a 42 százalékos véradó közötti különbözet. Az osztrák-magyar monarchia közös hadseregének és honvédségeinek, tehát egész szárazföldi haderejének rendes és rendkívüli összes kiadásai ma kerek összegben négyszáz milliót tesznek ki. Ebből 304,900.000 K esik a közös hadseregre, 46'6 millió a magyar és 49 millió az osztrák honvédségre. Ha mi a magyar honvédségre az 1907. évi költségvetésben helyesen 46 6 milliót költünk, Ausztriának a quota arányában 135 milliót kellene az osztrák honvédségre költenie; a 49 millióval szemben tehát ez egy évre 86 milliós differentia marad Ausztria javára. Ennyivel fordít tehát Ausztria kevesebbet 1907-ben a közös szárazföldi véderőre, mint a mennyit a józan ész, a logika és a törvények intentiói szerint kellene, hogy fordítson, mint a mennyit a pragmatica sanctio rendelkezései szerint e czélra költenie kell. Mi tényleg ma a helyzet? Az, hogy mi elköltünk a 400 millióból 151 milliót, Ausztria elkölt 249 milliót, pedig az egyedül helyes kulcs szerint Ausztriának kellene elköltenie 278'2, Magyarországnak 121'8 milliót, vagyis mi ma egyszerűen 29 millióval fizetünk többet, mint a mennyi Isten és ember előtt megilletne. Hozzávéve azt, hogy mennyit károsodtunk azokon a tereken, a melyeken Issekutz Győző és Chorin t. bizottsági tag urak mutatták ki
