A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1906 - hiteles kiadás (Bécs, 1906)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
72 XVII UI.ES. az 1867 iránt és nem hihető, hogy legyen magyar államférfiu, ki azt a politikát újra életre tudná hozni. Igaz, hogy mi itt vagyunk a dele- gatióban, bennünket azonban ide egy megállapodás hozott. Megállapodtunk, hogy az állam szükségleteit meg fogjuk szavazni, és a közös- ügvek is, a mostani törvények alapján az állam szükségletét képezik. Tehát itt vagyunk, és megszavazzuk ezen megállapodásnál fogva, mellet vállaltunk. Igenis, megszavazzuk ; sokat le kell nyelni nekünk; nem szívesen szavazunk meg bizonyos dolgokat, de épen hazánk békéje, és azon többség megőrzése szempontjából, mely szerint ez a három coalitiós párt viszi az ország ügyeit, önküzdelem árán megszavazunk olyant is, a mit talán, ha mi nem volnánk a coalitió- ban, nem szavazhatnánk meg. Hát az adott szó, a becsületszó, ez azon erkölcsi motívum, a mely minket ennek megszavazására ösztönöz, és csakis ez ösztönöz. Azért kötelességet teljesítünk, ha egyes felszólalásainkban mindig kijelentjük, hogy elveinket fentartjuk, hogy azokból nem engedünk semmit sem. Ezt kötelességünk is kijelenteni, mert hiszen tapasztaljuk a politika terén, hogy mindenütt igyekeznek bennünket mindenfélekép megrágalmazni és holmi elvmegtagadásokkal vádolni a közvélemény előtt. Nekünk becsületbeli kötelességünk ezen elvi álláspontunknak mindenütt, a hol megjelenünk, kifejezést adni, hogy megmutassuk a közvéleménynek, hogy ez kényszerhelyzet, a mely egy megállapodásnak a következménye, és csak ennek következtében vagyunk abban a helyzetben, hogy elvállalt kötelezettségeinknek eleget tehessünk, annál is inkább, mert a kormányunk, melyet mi a többi pártokéhoz hasonló erővel támogatunk, szintén hozzájárul ezen kötelességekhez, és ha mi kormányunkkal szemben ellenkező álláspontot foglalnánk el, akkor mi kormányunknak bizalmatlanságot szavaznánk. Mi pedig nem akarunk kormányunknak bizalmatlanságot szavazni, mert az átmeneti időben azt a hazafias programmot, a melyre vállalkoztak, velők együtt végre akarjuk hajtani. Ezért én is a költségeket megszavazom. ( Helyeslés.) Zboray Miklós jegyző: Batthyány Tivadar gróf! Batthyány Tivadar gróf : T. országos bizottság ! Érteni fogják a mélyen t. bizottsági tag urak, ha azon fölszólalás után, a mely itt tegnap Rakovszky István bizottsági tag részéről elhangzott, már tegnap el voltam tökélve arra, hogy ezen beszédre részletesebben válaszolok. Ha ezt ma nem teszem, ha csak néhány momentumra fogok kiterjeszkedni, teszem ezt azért, mert az előttem szólott igen t. elvbarátaim többen is jellemezték a mi álláspontunkat azokkal szemben, a miket Rakovszky bizottsági tag ur tegnap elmondani jónak látott. Én tehat az ő beszédének politikai részével, különösem coalitionális politikai részével igen köny- nyen végezhetek. Elsősorban is kénytelen vagyok a t. országos bizottságnak egy rövid tényt elmondani, a melyből a consequentiát méltóztassanak levonni. Midőn május végén, illetve junius elején arról volt szó, hogy az országos bizottság tagsági helyei a coalitiós pártok közt felosztassanak, a természetes és logicus eljárás az lett volna, hogy minden párt a maga arányszáma szerint képviseltessék az országos bizottságban. Az ellen sem lehetett volna senkinek kifogása, hogy az a párt, a mely coalitióban van ugyan a másik két párttal, tényleg azonban az ország- gyűlésen, a képviselőházban absolut többséget képvisel, már akkor azt kívánta volna, hogy ugyanazon arányt, vagyis a többséget, az országos bizottság képviselőházi tagjai számában magának biztosítsa. Mi nem tettük ezt, annyira nem tettük, hogy deferálva az igen t. hatvanhetes coaleált pártok óhajai előtt, devalváltuk saját taglétszámunkat a 40-ből 21-re, a mi mindenesetre óriási engedmény és culantéria az igen t. hatvanhetes coaleált pártokkal szemben. Hogy ezzel szemben szükséges volt-e az, hogy Rakovszky igen t. képviselő- és bizottsági tagtársam tegnap itt oly igen erőteljesen hangsúlyozza, hogy a hatvanhetesek ezen teremben többségben vannak, azt a mélyen t. országos bizottság bölcs megítélésére bízom. A második dolog, a mire utalni akarok, a mit már tegnap is bátor voltam itt személyes jellegű felszólalásom alkalmával kifejezni, hogy én kerülni óhajtok mindent, a mi ezen coali- tiónak kebelében viszálykodást okozhatna, kerülni nem a mi szempontunkból, nem személyes, nem pártszempontból, (Igaz! Úgy van!) hanem kerülni óhajtom hazafias, országos szempontból, mert legbensőbb meggyőződésem, hogy helyesen és hazafiasán jártunk el akkor, mikor április elején belementünk a coalitióba és nem jött el még az ideje annak, hogy ezt a coalitiót bárki is szétrobbantsa. Méltóztassanak kinézni ellenségeink soraiba, és mint a jó vivő nem a maguk kardját, hanem az ellenség szándékait nézni, és ha azt méltóztatnak látni az egész vonalon, hogy elleneink minden áron robbantani akarják ezt a coalitiót, akkor én a magam részéről mindent elkövetek, hogy az együtt maradjon a haza, az ország és a nép érdekében. ( Helyeslés.) Ezért én tovább nem foglalkozom ezen kérdésekkel, csupán egyetlen rövid tényt kívánok constatáíni. Joga van Rakovszky t. bizottsági tag urnák ép úgy, a mint nekünk is jogunk van és a kormányprogrammban ez ki is van fejezve, hogy jogunk van szervezkedni pártonként, jogunk van elveinket hirdetni, a mint ép úgy joguk van önöknek is ezt tenniük, a kik hatvanhetes alapon akár egyik, akár másik párt kötelékébe
