A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1906 - hiteles kiadás (Bécs, 1906)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
XVII. ÜLÉS. 71 ezáltal, ismétlem, a hadsereg harczképességét emelje. Épen ilyen a czimer és a zászló kérdése is, mert ezek Magyarország hatalmának, önállóságának a symbolumai. Milyen lehet annak a katonának az önérzete, mikor saját leikével jön összeütközésbe, a mikor olyanra kell esküt tennie, a mit szivével és leikével fel nem fog és eszével el nem ismer. Ezeket a visszásságokat ki kell küszöbölni a hadseregből és hogyha ezt megtettük, oly hadseregünk lesz, a mely nemcsak a nemzet áldozatkészségére számíthat biztosan, mert a nemzet az ilyen szükséges dolgokban sohasem volt fukar, hanem akkor egyúttal megtettünk mindent arra nézve, hogy a mi hadseregünket valóban harczképessé és minden körülmény között helytállóvá tegyük. Igen természetes, igen t. országos bizottság, hogy szükséges e mellett, hogy az ipari és kereskedelmi érdekek is ki legyenek elégítve. Mert hogy ha a nemzet milliókat áldoz hadseregéért, joggal megkívánhatja, hogy ezek a milliók az ipar, kereskedelem és mezőgazdaság terén legalább némileg megtérüljenek. És épen ezért igazat adok az előadó urnák abban, hogy ha ezen kérdések meg volnának oldva úgy, a hogy ő kifejtette, akkor nem mondotta volna, hogy népszerűtlen ez a hadsereg, hanem dicsőítette volna azt, a mivel mindnyájunk érzelmének adott volna kifejezést. És hogy állunk most, t. országos bizottság ? Magyarországon mindenkinek sok adót kell fizetnie és mégis azt látjuk, hogy nincsen sem iparunk, sem kereskedelmünk és nincsen hadseregünk sem, mert a közös hadsereget a magunkénak nem mondhatjuk. Itt van Magyarország intelligentiája; a nemzet nem tudja elhelyezni fiait, nincs pálya, nincs keresetforrás, úgy, hogy ma az intelligens elem kényszerül kimenni más országba, hogy kenyerét megkeresse. Ha volna iparunk, kereskedelmünk, önálló hadseregünk, a mire mi, a függetlenségi párt törekszünk, akkor a magyar nemzet fiai szívesen tódulnának a hadseregbe, és a képzettség, a jellem ott magának munkát keresne, és ezáltal azt a hadsereget erősbitené intelligentiánkkal, vagyonúnkkal, mindenünkkel. Hogy mi megvalósíthassuk a függetlenségi pártnak ezen álláspontját, hogy önálló magyar hadsereg legyen, ez a magyar fennállásának is a kérdése. Az osztrákoknál alig van intelligens ember, ki a hadseregben, vagy másutt elhelyezést nem tudna találni. Mi azt tapasztaljuk, hogy a nemzet fiai nem bírnak alkalmazást találni és kénytelenek kenyerüket másutt megkeresni. Ezen segíteni kell, ez pedig úgy osztrák érdek, mint Magyarország érdeke és mert personalis unióban vagyunk, a dynastiának érdeke is, hogy mindkét állam nyerjen erőben és súlyban, hogy mindkét állam képes legyen a dynastiának érdekeit és a hazának érdekeit szolgálni. Én azon meggyőződésben vagyok, hogy a delegatióba nem való a mi politikai álláspontunkat behozni, de azért minket nem lehet elválasztani, mert minket a képviselőház küldött ide, mint jjolitikai egyéniségeket, és mikor itt fölvetik a politikai kérdéseket, mi függetlenségiek, kiket a nemzet többsége küldött a magyar képviselőházba, nem hallgathatunk, ha ez a kérdés föl van vetve. Fölvetette pedig azt Issekutz, Hegedűs és többen. Mikor fölvettetett ez a kérdés, történtek közbeszólások. Magam is úgy nyilatkoztam, hogy a 67 csődbe jutott. Ezt nem a mi fejünkből vettük ki ötletszerü- leg, hanem a nemzet ítéletét meghozta, és oly nagy többséggel küldött be bennünket, hogy mondhatjuk, hogy ez a nemzetnek általános óhaját képezi. Igaza van Issekutz képviselő- társamnak, hogy ezeket a törvényeket nem jól kezelték, nem jól hajtották végre. Magam is ezelőtt a 67-es alapnak voltam a hive, de miután láttuk, hogy ezen törvényeket sehol sem tartják meg, hogy nem lesznek úgy, a mint a törvény előírja, végrehajtva, mi elveszítettük bizalmunkat ezen törvény iránt és a függetlenségi pártba léptünk, mert meg vagyunk győződve, hogy csak ezen alapon tudunk a hazának igazán szolgálatot tenni. Ha ezek a törvények lelkiismeretesen végre nem lettek hajtva, miután ex-lexben feloszlatták a házat és más körülmények közbejöttek, politikai felfogásunk nem engedte, hogy ezt az alapot védjük, hanem odaállottunk a 48-as sorokba, és ezen alapon kívánjuk hazánk boldogságát előmozdítani. (ügy van!) Megbukott az a rendszer akkor, midőn a nemzet többsége a felett pálczát tört, mikor a népnek legnagyobb rétege ellene nyilatkozott, miután a függetlenségi eszme egészben véve áthatotta. A függetlenségi eszme nem mai keletű, igen régen sóvárog a nemzet annak megvalósítása iránt. Mi azt hittük, hogy a régi alapon képesek vagyunk hazánk érdekeit megvédeni s teljes függetlenségünket kivívni, de mert bebizonyosodott, hogy nem vagyunk képesek ezen alapon megvédeni, el kellett azt dobni és oly alapot kellett elfogadni, a melyen a nemzet nagy tömegével együttesen képesek leszünk alkotmányos alapon a 48-as programmot győzelemre segíteni. A bizalom elvesztése igen fontos dolog még az egyéneknél is. Hogy ha az ember valaki iránt bizalmát elvesztette, azt igen nehéz visszaszerezni. De ez még erősebb motívum a politikában. Ha egy törvény a nemzet nagy rétegében elvesztette bizalmát, azt a bizalmat igen nehéz visszaszerezni. A nép ítélete szívből fakad, lélekből jön, az egyenesen a lélekből jövő politika, már pedig ilyen volt a mostani választás, mert azon a magyar nemzet szívből, lélekből foglalt állást a 48-as politika mellett. A bizalom tehát elveszett
