A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1906 - hiteles kiadás (Bécs, 1906)

A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója

70 XVII. LLES. annak a honvédeskünek, a honvédség nemzeti irányának, ha voltak is olyanok, a kik annak soraiban elfeledkeztek róla, megvan a nemzetre nézve a maga nagy értéke, amelyet továbbra is ápolni kell. (Igaz! Ugg van!) Evvel, t. országos bizottság, még csak egy pontra akarok kiterjeszkedni, a melyre a magam részéről súlyt fektetek és ez az, hogy a t. kép­viselő ur hivatkozott arra, hogy itt a 67-es elemek többségben vannak. Ez numerice igaz, de én nagyon kérném a t. országos bizottság tagjait, hogy ebből a tényből továbbmenő következtetéseket vonni ne tessék, különösen ne abban az irányban, hogy miután többségben vannak, a függetlenségi párt tagjait majorizál- ják, mert ennek nagyon természetesen viszont a parlamentben magában volnának meg a nagyon szomorú következményei, a melyek oly súlyos bonyodalmakat idéznének elő mostani, hála Istennek, eléggé nyugodalmas politikai életünk­ben, a melyeket elkerülni mindnyájunk bő óhaja és törekvése. (Helyeslés.) Zboray Miklós jegyző: Bernáth Béla! Bernáth Béla : A hadsereg kérdésénél a legfőbb momentum az, hogy a hadsereg mennél inkább harczképessé tétessék. A harczképesség fokozására megvannak a különböző eszközök, így nevezetesen az egyes csapatok kiképzése, különösen a lövészetben való tökéletesedés, to­vábbá az, hogy az egyes egyének annyira ki- képeztessenek, hogy mindegyik képes legyen a szolgálatnak eleget tenni és igy megbízható tag­jává válhasson a hadseregnek. Hogy ezt elér­hessük, nevelésre van szükség, a melynek egyik eszköze a testi erő kiképzése, a mi viszont leg­jobban a testi nevelésnek fokozatos fejlesztése által érhető el. Hisz tudjuk, hogy a hadseregben az egyén­nek physicailag igen erősnek kell lennie, különösen a döntő pillanatokban. Tudom én ezt a magam tapasztalásából, mert volt eset, a mikor 18 órát kellett a csapatnak menetelnie, úgy hogy mikor a végczélhoz értünk, a legénység egy része kidült ; ha akkor következett volna be a döntő ütkö­zet. az a hadseregre nézve mindenesetre végzetessé ' álhatott volna. Hogy mi ezt a testi erőt fokoz­zuk, arra igen hatékony befolyással bir a tor- názás. Tapasztaljuk ezt Németországban, a hol a német hadsereg erősségéhez nagyban hozzájárul az, hogy a testi nevelésre igen nagy súlyt fek­tetnek. Hogy lia testileg erős az egyén, az ki- birja a nagy munkát, az nemcsak testileg erős, de lelkileg iS. Annak lelki öntudata, önérzete felebred és ezzel az önérzettel inkább kibírja a munkát,^ inkább kibírja a nagy fáradságot és epen ezert kívánatos volna, hogyha a hadsereg- ben, különösen a nevelőintézetekben és a kadet- ískolakban is, a képzésnél a testi nevelésre nagyobb súlyt fektetnénk. Intensivebbé kell tenni ez irányban a testi nevelést, hogy ezáltal a hadsereg akkor, a mikor szükséges és a mikor leginkább kell, vész idején, megfeleljen hivatá­sának s hogy ezáltal a hadsereget jóságban és tekintélyben mennél nagyobbá és erősebbé tegyük. De viszont, t. országos bizottság, a testi nevelés mellett ott vannak az erkölcsi momentumok is. Én, mikor tanultam a katonai tudományokat, az u. n. taktikában ez úgy volt leírva, hogy »moralisches Element«. Mi ezt a taktikai szót erkölcsileg másként értjük, még pedig úgy, hogy az a hadsereg legyen rokon érzésében a nem­zetével. Hadd kapja meg az a hadsereg mindazt, a mi egyesek szivében és lelkében van, tekin­tessék az a hadsereg úgy, mint a nemzetnek egy része, mintha egy családot képezne a had­sereg. És épen azért szükséges, hogy figyelem­mel legyünk a nemzetnek a nyelvére, hogy a nemzet ép úgy, mint a hadsereg, társadalmi érintkezésben nyelvét használhassa és a nyelve miatt ne legyen üldöztetéseknek, mellőztetéseknek kitéve senki. Igen gyakori eset, t. országos bizottság, hogy a hol a tisztikar nem bírja a magyar nyelvet, legyen az mindjárt magyar ezred is, ott megkövetelik, hogy még a casinó- ban is a német nyelv legyen a társalgási nyelv. Az ilyen intézkedés nem teszi népszerűvé a had­sereget és nem teszi senkinek sem kedvessé az ottléteit. Azért, hogyha mi a hadsereg nép­szerűségére, erre az erkölcsi motívumra is súlyt fektetünk, oda kell hatnunk, hogy a nemzet nyelve minden téren, minden vonalon és igy a hadseregben is érvényesüljön. Ez egy hatalmi kérdés, t. országos bizott­ság, mert hiába van a törvényben megírva, hogy önállóak vagyunk, hogy Magyarország füg­getlen és önálló, hogyha intézményeiben és külö­nösen ott, a hol a hatalom van képviselve, gyakorlatilag ez keresztülvive nincsen, akkor nincs meg a nemzetnek a hatalmi jogköre, nin­csen meg a befolyása, nincs meg a nemzeti öntudat és nincs meg a törvény iránti tisztelet ott, a hol erre legelső sorban szükség volna. Ezért kell kívánnunk elsősorban, hogy a magyar nyelv a hadseregbe is bevitessék; akkor teszünk szolgálatot magának a dynastiának is. Mert csak emelni fogjuk a hadsereg harczképességét, hogyha ezt az erkölcsi momentumot beviszszük a hadseregbe, a mely azután képessé fogja tenni őt arra, hogyha felfegyverkezve szemben áll az ellenséggel, ott fokozottabb módon és mértékben fogja tudni teljesíteni kötelességét. Ezek nem jelszavak, mélyen t. országos bizott­ság. Ezek érdekek, még pedig érdekek első sor­ban a hadsereg harczképességének a szempont­jából. Vegyük csak figyelembe az utolsó orosz­japán háborút. Azok a japánok, a kik a háborúba belevitték nemzeti érzésűket, nyelvüket, összes tudásukat és ismereteiket, ezeket okosan felhasz­nálva képesek voltak egy világhatalmat megverni és tönkre tenni. Ezek oly fontos motívumok, a melyekkel foglalkozni kell; foglalkozni kell pedig első sorban magának a hadvezetőségnek, hogy

Next

/
Thumbnails
Contents