A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1906 - hiteles kiadás (Bécs, 1906)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
úgy a trón érdekében, mint a nemzetnek az érdekében alkotó politikát képesek folytatni, s a melyekről már Széchenyi István elmondta : les petits propriétaires sont les sauvegardes des grands, melyik politikát szeretik, s ha ezt keressük, meg fogunk győződni egyúttal arról is, hogy egyedül a függetlenségi párt táborában látjuk ma azt az óriási tömegerőt, a kisgazdákat, a mely elem képviseli a fennálló rendet, és a melylyel a socialdemocratiának meglehetősen cosmopolita és republicanus tendentiái ellenében a trónnak és a fennálló rendnek biztos alapot tudunk teremteni. (Igaz! Úgy van!) 1867-től máig, a függetlenségi párt tulradi- calisnak jelentkezett a 67-tel szemben ; de ne feledjük el, hogy azóta egy másik nagy erő, a socialdemokratia került a kisgazdák, a függetlenségi párt választói mögé, a mely arató- strike-okkal, szenvedélyes bérmozgalmakkal, gyülölség hirdetésével nyomasztólag hat a függetlenségi választókra, a kisgazdákra is, mint a fennálló rend barátaira. Mikor tehát sokkal radicalisabb, trónellenes és republicanus irányzatú elemek kerültek a függetlenségi választók mögé, akkor rövidlátás volna szerintem a függetlenségi párti választókban és a függetlenségi pártban valami dynastiaelleneset látni. Ma, a mikor egy sokkal radicalisabb ellenféllel állunk szemben, a függetlenségi választók a fennálló rendnek egyedüli támaszai, a kik nélkül szerintem ma alkotó és királyhü politikát csinálni nem is lehet. (Helyeslés.) T. országos bizottság ! Óriási tévedés volna akár a hadvezetőség, akár bárki részéről széles e világon azt hinni, hogy a függetlenségi párt blamirozásával vagy ellenzékbe visszaszorításával a 67 fog visszajönni. Erről le kell tenni. A 67 a nép nagy tömegeiben tömegerővel nem rendelkezik s igy jövője nincs. Mi történik tehát, ha minket blamiroznak ? Semmi más, minthogy azok a függetlenségi párti kisgazdák, azok a királyhü társadalmi elemek a 67 helyett egy másik nagyobb tömegerő súlyánál fogva a socialdemokratia irányába sodródnak, tehát a republicanus mederbe keverednek. Ellenben, ha úgy felsőbb helyen, valamint általában a magyar társadalom felső köreiben rendelkezni fognak azzal az éleslátással, hogy elfogadják a helyzetet úgy, a mint ma van, vagyis hogy ma a függetlenségi párti választók tulajdonképen a fennálló rendnek a tömegalapját szolgáltatják, akkor igenis, lehet csinálni oly politikát, a mely nemcsak a hazára lesz üdvös, de egyúttal a trónnak üdvösségét is maga után fogja vonni. Ha ellenben minket blamiroz a hadvezetőség azzal, hogy katonai követeléseink terén nem teszi meg, a minek tekintetében már annyira engageáltuk magunkat, nemsokára fog jönni egy másik párt, a mely nálunk sokkal radicalisabb lesz, a mely nem magyar udvartartást fog kérni, hanem megtagadja a civillistát, s a mely többé nem magyar hadsereget fog kívánni, hanem nem fog adni katonát. (Úgy van!) A logicának nincs oly fegyvere, a melyet ezzel szembe lehetne helyezni. Ezek oly feltétlen tények és igazságok, hogy a hadvezetőségnek be kell látnia, hogy messzemenő előzékenységgel kell viseltetnie irántunk, teljesítenie kell katonai kívánságainkat, nemcsak mert többség vagyunk, hanem magasabb phaérába nézve azért is, nehogy minket blamirozva, ellenzékbe leszorítva, királyellenes elemeket idézzenek fel, kik nálunk rosszabbak lesznek. (Ellenmondás. Nyugtalanság.) Az ő szempontjukból mondom, nem a mi szempontunkból. (Nyugtalanság. Zaj.) Bocsánatot kérek, egészen világosan fejezem ki magamat. A függetlenségi párt zászlajára irta a nemzeti állam kiépítését, de a királyhüséggel kapcsolatban, s a mi programmunk, vagyis a nemzeti eszme felkarolása nélkül a trónt ingoványba viszik, mert az a tömegerő, a mely választóinkon túl még rendelkezésre áll, annak iránya felforgató és trónellenes. Nekem tehát az a tiszteletteljes kérelmem a hadvezetőséghez erről a helyről, hogy ne méltóztassék a régi hagyományok alapján gondolkozni, hanem méltóztassék nyitott szemmel tekintetbe venni hazánk mai helyzetét és ebből azt a kétségtelen conclusiót fogja levonni, hogy a fennálló rendnek a védelmére szolgáló nemzeti és a mellett királyhü politikát, Magyar- országon ma csak a függetlenségi pártra való ráhelyezkedéssel lehet csinálni. Ezzel, t. országos bizottság, tulajdonképen be is fejeztem volna azt, a mit el akartam mondani. Méltóztassék most még megengedni, hogy csak összefoglalásul még egyszer rámutassak arra, hogy olyan tömegerő, a melyre ma valami politikát lehet alapítani, a mi függetlenségi választóinkon kívül még csak kétféle elem van Magyarországon : egyrészt a socialis- ták és másrészt a románok. De azt hiszem, hogy az a szerencsétlen gondolat, a mely Kristóffy agyvelejében született meg, hogy nemzeti követelményeink legyőzésére, a fennálló rend ellenségeivel, a socialdemokratiával kell a királynak kezet fognia — örökre meghalt. Ilyen lehetetlen őrültséget ma már semmiféle politikus sem fog hirdetni sem a Lajtán innen, sem a Lajtán túl, hanem mindenki be fogja azt látni, a mit én mondottam, hogy tömegerőt csak bennünk, függetlenségi pártiakban lehet látni s igy alkotó politikát csak mi csinálhatunk. A mi pedig a románokat illeti, azok kifelé, egy más ország felé gravitálnak. Minket homogén és erős függetlenségi pártot eltaszi- tani holmi ábrándokért, azt hiszem, teljesen szerencsétlen és elhibázott politika lenne. (Igaz ! Úgy van!) Miután pedig a függetlenségi párt fennállásának szerintem existentiális követeiméit*
