A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1906 - hiteles kiadás (Bécs, 1906)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
BSnBRflnnnnHBBnBHnm Rmf G8 XVII. ÜLÉS. nye az, hogy a katonai téren kívánságaink teljesítessenek; — ha nem is egyszerre, de azon átmenet szerint, mely átmenetet mindenféle ilyen reform szükségessé tesz, világos, hogy Magyarországon állandó rend és a nemzeti irány mellett királyhü irány csak a katonai követelések teljesítésével biztosítható, s viszont ezek teljesítése nélkül csak nyugtalan hánykódás elé néz nemzet és trón egyaránt. A királynak a maga érdekében is meg kell tehát ragadnia a függetlenségi eszmét, mert csak ezzel együtt tudjuk közösen biztosítani Szent István koronájának dicsőségét, a kosmo- polita és egyúttal felforgató és nemzetellenes elemek rombolásával szemben. (Igaz! Úgy van!) Ezért kérem az igen t. minister urat, méltóztassék azokat a követeléseket mindenkor olyan előzékenységgel tekinteni, hogy azok teljesítésétől nemcsak a magyar nemzetnek érdeke, de az egész trónnak fennállása, boldogulása és érdeke is függ. (E'énk helyeslés.) Elnök: Ki következik szólásra? Zboray Miklós jegyző: Lovászy Márton! Lovászy Márton: T. országos bizottság! A vitának mostani stádiumában, a mikor az előttünk levő hadügyi költségvetést úgy politikailag. mint szakszerüleg is behatóan méltatták már az előttem felszólottak és talán méltatni fogják még utánam is, nem kívánom a t. országos bizottság idejét azzal elrabolni, hogy e költségvetés bírálatába bocsátkozzam, annyival kevésbbé, mert e tekintetben csatlakozom azokhoz a felszólalásokhoz, a melyek itt pártom részéről eddig elhangzottak. A jelen alkalommal csak arra szorítkozom, hogy arra a sok tekintetben érdekes, de meglehetősen robbanó anyagokkal telitett beszédre, (Mozgás.) a mely tegnap itt Rakovszky István t. tagtársunk részéről elhangzott, egy pár megjegyzést koczkáztassak meg. (Halljak ! HalIjak !) Meglehet, hogy talán tanácsos volna ezt a tárgyat meg sem érinteni, épen azért, mivel robbanó anyagokkal van telítve, (Felkiáltások : Csak tessék felrobbantani ! Halljak! Halljak!) de én azt hiszem, t. országos bizottság, hogy az a dolog egyfelől nem olyan veszedelmes, mint a milyennek látszik, másfelől pedig a magam részéről szükségesnek látom bizonyos fogalmak tisztázását, a mi, azt tartom, a helyzetnek megtisztulásához, de egyszersmind az ország érdekének előmozdításához is hozzá fog járulni. (Halljak! Halljak!) A t. képviselő ur az ezen oldalról felhangzott bizonyos el\i fintartásokat hangoztató kijelentésekkel szemben azzal válaszolt, hogy ő i; a maga részéről ilyen elvi fentartással él, kifejezi a 67-es alaphoz való ragaszkodását, védelmére kél annak. Ez ellen természetesen semmi kifogásunk nem lehet, ép úgy nem lehet, mini a hogy nem volt kifogásunk az ellen, hogy közvetlenül ő előtte Hegedűs Sándor t képviselő ur szintén azon elvi fentartással , élt és hozzájárult a 67-es alap védelméhez. És én a magam részéről csak örülök, hogy közéletünk e kiváló két férfia, a kik között azelőtt oly sajnosán tapasztaltuk a legélesebb véleményellentéteket, most oly gyönyörű összhangzásban és egyetértésben élnek a 67-es alap szilárd talaján. (Mozgás.) Mondom, ez ellen nincs és nem lehet semmi kifogásom. És abban már teljesen egyetértünk a t. képviselő nrral, a mikor azt mondja, hogy az elvek nem arra valók, hogy azokat csupán fentartsuk, vagyis hogy azokat jégre tegyük, hogy a megromlás ellen megóvjuk, hanem igenis arra valók, hogy a mint ő mondta, legelső alkalommal, a mikor lehet, valósítsuk meg őket. Én e véleményt szóról-szóra aláírom, és azt hiszem, hogy egyetért ezzel a párt minden tagja. (Mozgás.) A midőn azonban ezt helyeslem, elvárom a t. képviselő úrtól, hogy ismerje el, hogy az a bizonyos legelső alkalom, a mennyiben ő a függetlenségi pártra értette, a függetlenségi pártra most, az átmeneti idő alatt, még nem érkezett el Mert hiszen ő is tudja, mint mindeki tudja, azt, hogy mi, a függetlenségi párt, oly időben, a mikor még a parlamentben nem is voltunk többségben, bizonyos kötelezettséget vállaltunk az átmeneti idő korszakára, és hogy ha mi e kötelezettséget az átmeneti korszak alatt csupán azért, mivel időközben a választásokon többségre jutottunk, megtagadtuk volna, bizonyára ő volna a leghevesebb támadónk és kénytelenek volnánk elismerni, hogy támadásai teljesen jogosultak. Ennélfogva bizonyára egyetért velem abban, hogy igenis a függetlenségi pártra nézve ez az időpont, a mikor elveink megvalósításának útjára lépünk, csak egy későbbi időpontban következhetik be, vagyis akkor, a mikor a mostani átmeneti idő lejártával a nemzet bizalma újból többséggel ruházza fel ezt a pártot, s ezáltal mandátumot ad arra, hogy elveink megvalósuljanak. Biztosíthatom a t. képviselő urat, hogy e tekintetben teljesen nyugodt lehet, hogyha ez az esemény bekövetkezik és a függetlenségi párt a nemzet mandátumával, vagyis többséggel kerül be újra a parlamentbe, akkor a függetlenségi párt minden habozás nélkül és teljes határozottsággal rá fog lépni elvei megvalósításának terére. Csak az a kérdés, vájjon a mi felfogásunk és az ő felfogása a függetlenségi párt elvei megvalósításának mikéntjére és módjára nézve conformis-e, vagy nem, hogy nem térünk-e el, nem képzeli-e egészen másként elveink megvalósítását, mint mi képzeljük. Es hogy ő hogyan képzeli, arra nézve bizonyos támaszpontul szolgál beszédének az a része, a mikor itt mintegy diadalmas hangon hirdeti, hogy nem járt le a hatvanhét, nem kerekedett felül a negyvennyolcz, mert hiszen éppen a mostani politikai helyzet mutatja, hogy 48-as politikát is csak 67-es alapon lehet csinálni,
