A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1906 - hiteles kiadás (Bécs, 1906)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
G2 •XVI. UL ES. a militarismusnak van hátránya. De kapcsolja oda azon szempontot, hogy ha Németországban franczia hadsereget, franczia zászlóval kellene fentartani, vájjon a rokonszev akkora volna-e, mint most. Tessék ezt a mértéket alkalmazni. Mi is ezen szempontból mondjuk, hogy a rokon- szenv a nemzeti hadsereg iránt mindig erősebb. A magyar nyelv tanítása szempontjából teljesen félremagyarázta szavaimat. Mert Isten mentsen, hogy a magyar nyelv tanítását a közös hadsereg bármely részében addig abbahagyjuk, a mig nincs magyar tisztikarunk és magyar tiszti nevelésünk. Én csupán a tiszti-képzés egész rendszerét kívántam volna átváltoztatni. A nevelés különben egészen autonóm ügy. Mi neveljük tisztjeinket saját intézeteinkben és én most sem tartom egészségesnek, arra nincs is szükség, hogy a másik állam tisztjei a mi nyelvünk tanulására kényszerittessenek. Minden müveit ember igyekezik több nyelv elsajátítására, de a két országban a demarcationális vonalat megvonni nagyon helyes volna és a jövő nevelés tekintetében ezeket voltam bátor elmondani. Elnök : Az előadó ur személyes kérdésben kér szót. Okolicsányi László: T. országos bizottság! Személyes kérdésben és szavaim értelmének helyreigazítása czimén is kénytelen vagyok szót kérni, és nem mint előadó teszem ezt, mert nem akarok azokkal a fejtegetésekkel foglalkozni, a melyeket Rakovszky t. tagtársam itt a 48-as és 67-es alapon álló felfogások közötti különbségek kiélesitésére és kidomboritására használt, hanem csak azokra reflectálok, a melyek elhangzott előadói beszédemre vonatkoznak. Első sorban kifogásolja Rakovszky István t. tagtársunk előadói beszédemnek azt a pas- susát, a mely az ipari czikkekben mutatkozó hadseregbeli és haditengerészeti szükséglet beszerzésére vonatkozik. Engedelmet kérek, az a passus, a melyet méltóztatott felolvasni, semmi egyebet nem tartalmaz, mint összefoglalását, quintessentiáját annak a megállapodásnak, a mely a hadügyminister és a kereskedelemügyi minister között létezik. Én ezen túl nem mentem. Rakovszky István: Nem is mehetett. Okolicsányi László előadó: Hogy ez helyes, vagy nem helyes, hogy többnek, vagy kevesebbnek kellett volna benne foglaltatnia, annak bírálatába nem bocsátkoztam. Ennek a kérdésnek felvetése alkalmából legyen szabad rámutatnom arra az ellentétre, a mely Hegedűs Sándor előbbi felszólalása és Rakovszky István felszólalása között mutatkozik. Rakovszky István: Mindig megvolt! Okolicsányi László előadó: Hegedűs Sándor t. tagtársunk kifogásolja azt, hogy a hadügy- ministerium a legkisebb mértékben is fentart- son bizonyos ipari vállalatokat, a melyek esetleg a magániparnak concurrentiát csinálhatnak, és ezáltal talán épen a carteleknek nagy kaput tárnak. Viszont Rakovszky István t. tagtársunk odáig hajlandó elmenni, hogy a külföldi concurrentiát is felhívni kívánja azért, hogy a belföldi ipartermelésnek ajánlatait, árait leszorítsa. Ha már e kérdésben állást kell foglalnom, kijelentem, hogy az én álláspontom a két véglet között mozog, nem tartanám helyesnek a belföldi ipar ellen a külföldi concurrentiával való védekezést. Rakovszky István: A cartelek ellen! Okolicsányi László előadó : De igenis, helyesnek tartom és helyesnek bizonyult, — és e tekintetben csak a lafettákat hozom fel például — hogy a kincstári gyárak berendeztessenek arra, hogy bizonyos végső esetben a saját termelésök által az árakat meghatározni, az árniveaut megmérni képesek legyenek. Gyakorlati példa az, a mi az ágyu-lafetták beszerzésénél történt, hogy körülbelül háromszorta akkora árakat kértek a nagy gyárosok, mint a mely áron a kincstári gyárakban azokat a lafettákat elő lehetett állítani. Áttérek a t. országos bizottság kegyes engedőimével a második passusáia az én beszédemnek, a melyet Rakovszky István t. tagtársunk kifogásolt. A ki tegnapi előadói beszédemet tárgyilagosan bírálja, nem vádolhat azzal, hogy pártom külön felfogását domborítottam ki. Jól tudom, hogy az előadói székben a t. országos bizottság összes tagjainak kegyes bizalmából ülök, s e helyről nincs jogom egyéni pártállásomat vagy politikai felfogásomat, vagy pártom programm- ját kidomborítani. Nem tenném a mostani körülmények közt azért sem, mert nem tartom czélszerünek, hogy midőn nagy feladatok előkészítésére, nagy politikai czélok elérésére különböző közjogi alapon állók egymással szövetkeztek, azokat a kérdéseket vegyük elő, melyek egymással ellentétbe állítanak. Ezeket, ha hangoztatjuk is, nem az ellentétek kidomboritása végett, hanem azért hangoztatjuk — és ehhez mindenik pártnak joga van, hogy ezek feledésbe ne menjenek, hogy fentartassanak. A mit előadói beszédemben mondottam, mondottam abban a meggyőződésben, hogy ez a valódi tényeknek felel meg ; mondottam, állítottam és most is fentartom, abban a meggyőződésben, hogy ez a teljes igazság. Sajnálatosnak jeleztem, hogy ez igy van, de számtalanszor volt alkalmam meggyőződni róla. Bejártam csaknem 15 évi képviselői működésem alatt az ország majdnem minden vidékét ; érintkeztem minden vidékbeli és minden tái’sadalmi osztályú polgárral, agitáltam és korteskedtem mindenféle politikai kérdésben, egyházjogi kérdésben, közös meg külön vámterület kérdésében és egyéb politikai kérdésekben s mondhatom, soha olyan visszhangra nem találtam a polgárok között, mint akkor, mikor a katonai kérdéseket
