A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1906 - hiteles kiadás (Bécs, 1906)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
^1^—■ rl 60 XVI ÜLÉS. Én azért szólalok fel ezen felfogás ellen, mert ha a t. előadó ur nem az előadói székből mondta volna, ez nem lenne oly authenticus; de bocsásson meg, mi itt hatvanhetesek vagyunk többségben. . . Batthány Tivadar gróf: Utoljára! Rakovszky István : hallottam én ezt a szót, hogy utoljára, nagyon sokszor, és csak azt láttam, hogy mindig az elejére jutottunk. (Derültség.) Ismét itt leszünk mi... Kmety Károly: De nem többségben! Rakovszky István : Többségben is leszünk, és erre nézve a t. képviselő urnák minden fogadást felajánlok. Kmety Károly : Tartom ! Rakovszky István : Ne méltóztassanak engem kizökkenteni és beszédemnek a fonalát félbeszakítani. £1 kell ismernem, hogy a t. előadó urnák egész beszédje magas színvonalon áll, de ez az egyetlen passus engem bántott. Nem tudom, nincs semmi felhatalmazásom, de alkalmasint a többieket is, a kik 67-es alapon állnak, igy érintette ez. Még egyszer felolvasom (olvassa): »Politikai tekintetben pedig hozzászoktunk ahhoz, hogy magát a hadsereget idegen intézménynek tekintjük, mert annak egész belső élete, külső megjelenése, összes politikai és közjogi intézményei múltúnkkal, hagyományainkkal, eszméinkkel nemcsak összhangban nincsenek, de határozottan éles ellentétben vannak.« T. előadó ur, van nekünk egy intézményünk, van nekünk egy hadseregünk és meri mondani a t. előadó ur, hogy ez a had sereg nem volt a legélesebb ellentétben alkotmányunkkal ? Azt hiszem, nem. Hát akkor legyünk igazságosak az egyik oldalon, de legyünk igazságosak a másik oldalon. Okolicsányi László előadó : Nem is teszek különbséget ! Rakovszky István: Ha nem tesz különbséget, ennek egy consequentiája van : az, hogy ilyesmit pedig tűrni nem szabad. És ha a t. előadó ur vagy akárki fog ülni abban az előadói székben akkor, mikor ez a budget fog tárgyaltatni, a melyre én czélozok, higyje meg, hogy senki sem lesz elszántabb az üldözésben, senki sem lesz elszántabb önök mellett mint én. De azt az egyet engedjék meg: hogy az egyik oldalra csak esőt, csak felhőt tegyünk, a másik oldalra pedig csak napfényt ereszszünk, ha hibát követtek is el, ez nem igazságos, nem méltányos, annál kevésbbe, mert volt idő ezt szellőztetni, volt idő ez támadni, volt idő a leszámolást követelni; azoknak esküvel megerősített kettős kötelességük '° r> mi,alkotmányunkkal szembe nem szállani. Bocsássa meg a t. országos bizottság, hogyha n nagyon rossz szokásomnak, nagyon rossz fleget téve> taliin melegebben beszeltem. Aem tehetek róla. Holló Lajo$ : Schwarzgelb ! Rakovszky István : Nem schwarzgelb-ről van itt szó, hanem arról, hogyha valakit megtámadnak és az én nézetem szerint nem méltányosan támadják meg, akkor én nem törődöm azzal, népszerü-e annak védelme, vagy nem népszerű. Taps követne, ha én is beállnék a támadók közé, de én nagyra becsültem mindig ezt a hadsereget és fáj nekem, hogyha igazságtalanok vele szemben. Eszembe jut az a szép kis szobor, a mely ott áll a Riva degli Schiavoni-n : egy katona tartja kezében a fuldoklót, a kit a vízből kimentett és rá van Írva : »a báladatos velenczei provintia a mentőknek«. Volt idő, a mikor megtették ezek a katonák kötelességö- ket; ma sincs ott ennek az elismerésére az az oszlop összehasonlítva evvel a kis provintiával. Ha az urak nem csak azt nézik, a mi hibás, mert minden gyarló, a mi emberi intézmény, hanem azt is, a mi szép és nemes és azt, a mi különösen kiemelendő, hogy t. i. kik tették meg még a szerencsétlenségben is kötelességüket, mert, azt hiszem, ez a legnagyobb önmegtagadás : akkor, t. országos bizottság, ily kemény szavak nem hangzottak volna el. Miután, t. országos bizottság, én mindent meg akarok szavazni a hadseregnek, a mi annak hadiképességét előmozdítja, a beterjesztett költségvetést elfogadom. Elnök : Batthyány Tivadar gróf személyes kérdésben kér szót. Batthyány Tivadar gróf: T. országos bizottság! Egyszerűen csak személyes kérdésben kérek szót, fentartva magamnak, hogy a midőn reám kerül a sor, azokra a kérdésekre, a melyekre itt a függetlenségi pártra vonatkozással Rakovszky István képviselő ur és bizottsági tagtársunk kiterjeszkedett, a magam észrevételeit, a mennyiben időközben t. barátaim azokra ki nem térnének, megtebessem. Most egyszerűen csak az ügyrend szerint kértem szót személyes kérdésben, két rövid kijelentésre. Az egyik az, hogy az igen t. bizottsági tag ur és mindnyájunk bizalmából a képviselőháznak alelnöke, szives volt egy kis tréfát csinálni velem azzal, hogy olyanformán méltóz- tatott mondani, mintha én önmagamat veres grófnak neveztem volna el. Engedelmet kérek, én magamnak nem adok semmiféle ezimeket és titulusokat. Tény az, hogy pár évvel ezelőtt a Lipótvárosban megkezdték és azóta az ország bizonyos részeiben, meglehetős radicalis felfogásom miatt, ezt az epithetont adták nekem. Én magam nem. Ezt kívántam elsősorban megjegyezni. A második az, hogy a t. képviselő ur és bizottsági tagtársam olyanképen nyilatkozott, — a beszéd hevében mondatai nem voltak oly precisek, hogy azokat leírhattam volna, — mondom, szives volt gúnyosan megjegyezni, mint hogyha én ellentétbe jönnék az előadó úrral X