A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1906 - hiteles kiadás (Bécs, 1906)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
XVI ULES. 50 meg vagyok győződve, hogy a zseb tekintetében a magyar nagyipar sem fog kivételt tenni. A közelmúltban a mi a zseb dolgát illeti, nagyon szomorú tapasztalatokat tettünk, különösen a nemzeti ellenállás idejében, mert akkor a legutolsó falusi zsidócska fizetett 10 koronát, a nagyipar, mely meghízott és óriási vagyont szerzett ezen ország zsírjából, az adakozók között nem találkozott. A másik dolog, a mi megütötte fülemet és a mit sajnálok, hogy a t. előadó ur előadói székből hirdette, az beszédének következő pas- susa (olvassa): »Bizonyára nem fogok ellen- mondással találkozni a t. országos bizottság részéről, ha kimondom és megállapítom azt a sajnálatos tényt, hogy a hadsereg nálunk egyike a legnépszerütlenehb intézményeknek. Ezt a jelenséget alig lehet másnak tulajdonítani, mint a magyar nemzetben a hadsereg iránt általánosan élő bizonyos idegenkedésnek, csaknem azt merném mondani, ellenszenvnek.« Továbbá: »Politikai tekintetben pedig hozzászoktunk ahhoz, hogy magát a hadsereget idegen intézménynek tekintsük, mert annak egész belső élete, külső megjelenése, összes politikai és közjogi intézményeinkkel, múltúnkkal, hagyományainkkal, eszméinkkel és törekvéseinkkel nemcsak összhangban nincs, hanem határozottan éles ellentétben.« Ez nem áll egészen úgy, ezt merem tagadni, ez lehet nézet, ez lehet függetlenségi párti felfogás, de engedjék meg, hogy éljenek oly emberek, kik meleg érzéssel és rokonszenvvel viseltetnek a hadsereg iránt. Azok közé szerénységem is tartozik. (Batthyány Tivadar gróf közbeszól.) Gondolom, a t. közbeszóló képviselő ur is, mert őt is láttam ezen hadsereg uniformisában, és ha ellenszenvvel viseltetnék iránta, nem húzta volna fel az uniformist. Batthyány Tivadar gróf : Megtartom az udvari etiquettet, mely ezt rendeli, legyen egészen nyugodt. Rakovszky István: Én nem keresztelem el magamat vörös grófnak, de ha valami meggyőződésemmel ellenkezik, azt nekem semmiféle udvari etiquette nem írhatja elő és az én meggyőződésemet én udvari etiquetlenek alá nem rendelem. Voltak idők, midőn én határozottan ellenkező nézetben voltam, mint a milyenről hirdették, hogy tetszik bizonyos helyen, de akkor kerültem és nem jelentem meg ott, mert meggyőződésemet semmi etiquettenek és felfogásnak alá nem rendelem. Batthyány Tivadar gróf : Uniformist felhúzni nem meggyőződés. Rakovszky István: Nem meggyőződés, de ha valamit ki nem állhatok, abban nem diszelgek. Az előadó ur beszédének első passusával akarok foglalkozni s ez az, hogy a hadsereg a legnépszerütlenehb intézmények egyike. Én abban egyetértek a t. előadó úrral, hogy a katonaság nem népszerű intézmény, de ha ő azt hiszi, hogy a katonaság csak minálunk nem népszerű intézmény, nagyon csalatkozik. A modern államnak két rémitően népszerűtlen intézménye van s ez mindenütt közös vonás, az egyik a katonai kötelezettség, a másik az adófizetés. Ezt senki sem teszi szívesen, senki sem tízet adót szívesen, senki sem katonáskodik szívesen, ha csak nem életpályája. Holló Lajos: Nemzeti hadsereg! Rakovszky István : Ez közös vonás, ezen még sem változtat az, hogy nem nemzeti hadsereg. Itt van Németország. Németországnak csakugyan van nemzeti hadserege. (Egy hang: Büszke is reá!) Hogy milyen büszke, most láttuk, hogy egy egyszerű susztersuhancz megnevettette a világot, és az a német, mely büszke a hadseregére, nem tudott eleget kaczagni, és a helyett, hogy a megvetés és gyűlölet követte volna ezt az embert, a ki ezt az igazán diadalmas hadsereget köznevetség tárgyává tette, a köpeniki kapitánytól nem maradt el még a börtön ajtaja előtt sem, oda is követte a németek rokonszenve. Ebből látható, hogy a katonaság sehol sem igen népszerű. Olvassa el a t. képviselőtársam a Simplicissimust, olvassa el a német vicczlapokat, olvassa el a német sociálisták beszédeit, mindenütt azt látja, hogy a katonaság nem népszerű. Itt van Francziaország. Ha már valahol igazán szemefénye a hadsereg a nemzetnek, — és ezt annál magasabbra becsülöm, mert nem vetik mindig szemére a balvégzetét, hanem azt nézik, hogy a balsorsban is, a mi sokkal nehezebb, megtette a kötelességét — úgy ez Franczia- országban áll. És nézzük, itt volt a Dreyfus-ügy, hogyan támadták a hadsereget, hogyan piszkol- ták azt ! Bakonyi Samu : Csak a hamisítókat ! Rakovszky István: Én nem tudom, hogy ki volt a hamisító, ebbe én bele sem megyek. A képviselő ur mindenesetre azt hiszi, hogy nem Dreyfus volt, én meg az ellenkezőjét hiszem. (Derültség.) Különben én sem a franczia semmitőszékkel, sem a képviselő úrral e felett nem fogok vitatkozni. (Derültség.) De ha komolyan veszem a dolgot, és ennek a mélyére nézek, hát ez onnan van, hogy ez egy vonás, a mely az egész művelt világon keresztül megy. Én nem kicsinylem sehol a nemzeti motívumot a hadseregben, de azt halljuk, hogy azon rétegek, a melyeken alapul a hadsereg, azt hangoztatják már, hogy nincs haza, nincs Isten, nincs király. Azon rétegekre lehet ezt visszavezetni, a melyek nem a nemzeti államot, hanem a nemzetköziséget hirdetik. Úgy látszik, azért igen népszerűtlen ez, mert kötelességekkel jár. Azt nem felejtették el 1789-ben, hogy az emberi jogokat codificálják, hanem az emberi kötelezettségeknek a codificálását én sehol sem talál m. 8*
