A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1906 - hiteles kiadás (Bécs, 1906)

A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója

58 XVI ÜLÉS. mennyi pénzt vészit az ország azáltal, hogy kül­földön rendelünk, úgy a suba alatt, hogy ma­gyarosan fejezzem ki magam, összefogódzkodnak és meg nem engedett, incorrect módon kizsák­mányolják ezt az országot. Chorin Ferencz t. tagtársunk említette fel a witkoviczi gyárat. Szerencsés véletlen követ­keztében megismerkedtem azzal a titkos cartel- szerződéssel, a melyet a vasiparosok kötöttek egymás között, a melyben megállapítják a vas árát, mikép legyen eladva és abban a következő pontot olvastam: »Bei Lieferungen nach Marinebedingungen erhöben sich die Preise im 25°/o- Bei Offerten zu Marinebedingungen ist zum Preis zu nächst stb. 25° o auszurechnen und zuzuschlagen.« Politikusnak, a ki síi rög, forog, rendelke­zésére állanak szakemberek concurrens válla­latoktól, (Derültség.) a kik szívesen felvilágo­sítják. Utána néztem, és volt szerencsém szak­emberrel beszélni, a ki nekem megmagyarázta a dolgokat. Azt mondta: tudva van a carte- listák között, hogy a szerencsétlen hadügy- minister nem mehet sehova máshova, mint Witkoviczhoz és hozzájok; hát megkötötték a cartelt titokban és a cartelbe e feltételt is bevették, hogy minden vasárunál felette 25° o számittatik, minden tekintet nélkül, ha a hadi- tengerészet számára történik a rendelés. Utánanéztem annak is, hogy minők az árak az európai többi hatalmaknál. Fel fogom olvasni a nagy különbözeteket. Megtudtam, hogy pl. Angliában az utolsó vérteshajó vértezetének egy tonnájáért csak 100 fontot fizettek, a mi 2400 koronának felel meg. Amerikában a leg­utóbb épült hajónál 345 dollárt fizettek, a mi egyenlő 1725 koronával. Minálunk ellenben 2800, 2500 és 2900 koronát fizettek. Azt mond­tam : kérem, nincs itt valami más feltétel, — és akkor átvételre gondoltam. Utána néztem egy szaklapban. Az angol feltételek a mienkkel töké­letesen megegyeznek, ha van változás, az a mi előnyünkre van, mert az angol feltételek ponto­sabbak és talán valamivel szigorúbbak. Ugyanez az eset előfordult Olaszországban is. Olaszországnak is megvan az ő AVitkovitza, az a ternii gyár, és az árakat Olaszországban is rémitő magasra felsrófolták, ott azonban nin­csen delegatio, és ott a hadügyministernek kell megvívnia ezt a nehéz harczot, bár nemzeti ipar Olaszországban is van. És mit tett Mira- bello tengerészeti minister? Egyszerűen elment Amerikába és ott 1800 líráért, tehát körülbelül 1680 koronáért rendelte meg ugyanazt a vérte- zetet, a melyet Olaszországban 1200 vagy 1100 koronával drágábban rendelhetett volna meg. Es tette ezt Mirabello a nélkül, hogy bárki is csak legkisebb szemrehányást tett volna ezért neki. h tánaneztem a budgetekben és úgy talál­tam, hogy 1895-től mostanáig Witkovicznál körülbelül 70 millió korona értékben 25.000 tonnát rendeltek. Ha ennek a hetven milliónak igazi árát összehasonlítom az angol vagy az amerikai árakkal, azt látom, hogy a legmini­málisabb számítás mellett is évenként legalább 20,000.000 koronával többet fizettünk, mint a mennyit fizetnünk kellett volna, ha szabad kezünk van. Ez a 20,000.000 korona tiszta megtakarítás lehetett volna az adózó állam­polgárok filléreiből. T. országos bizottság ! Szó van most három régi hadihajónak reconstruálásáról ; ezek helyett 14,500 tonnás vértes csatahajókat fogunk be­állítani. A reconstruáláshoz egyenként 3.150 tonna vasvértezet kellene. Wekerle Sándor dr. ministerelnbk : Négyezer! Rakovszky István : Ha tehát a különbsége­ket csak ezer koronával számítom mindegyik hajónál, akkor is kitűnik, hogy a megtakarítás 9,500.000 korona, vagy a ministerelnök ur szá­mítása szerint 10,000.000 korona volna, a mely pénzből egy uj czirkáló hajót ingyen kaphat­nánk, a mely összeget azonban ezen resolutiók folytán, a melyek megkötik a hadügyi kormány­zat kezét, most kénytelenek vagyunk a nagy­iparnak kifizetni. T. országos bizottság ! Nagyon helyes, na­gyon szép és nagyon jó politika a hazai ipar istápolása. De a szegény adózó polgárok bőrére még sem szabad ilyen politikát folytatni. Meg vagyok győződve arról, hogy ha e tekintetben szabad kéz adatik a hadügyi kormányzatnak, akkor sokkal szívesebben fognak Witkovicznál rendelni és viszont Witkovicz még szívesebben fog olcsóbb árakat számítani, mint a minőket az amerikai vagy angol árjegyzékben látunk. Ez az, a mit én az ipar protegálása tekin­tetében fel akartam hozni. Indítványt erre vonatkozólag én a magam részéről nem teszek, bár nagyon szívesen látnám olyanok részéről, a kik értik is a dolgot, ha tétetnék itt egy olyan javaslat, a mely szerint hasonló természetű meg­rendeléseknél csak akkor legyen megkötve a hadügyi kormányzat keze, ha ugyanazon quali- tásban és ugyanazon árért történik hazai kíná­lat is. Meg vagyok győződve, hogy a t. had­ügyi kormányzat fel- vagy lefelé öt százalék különbség miatt nem fogja szándékát meg­változtatni, de 33° o, a mi a szegény adózó pol­gárok rovására megy, az már olyan különbség, a mit figyelembe nem venni lelkiismeretlenség s a mit továbbvinni nem szabad. Azért, mert nagy garral és nagy journa- listicai apparátussal folytonosan támadtatik a hadügyi kormányzat, hogy a hazai ipart nem istápolja . . . Chorin Ferencz : Osztrák gyárról van szó. Rakovszky István : Épen mondtam, hogy ez specialiter AVitkoviczra szól. De miután a nagyipar meglehetősen nemzetközi és főczélja mennél hamarabb és gyorsabban gazdagodni,

Next

/
Thumbnails
Contents