A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1906 - hiteles kiadás (Bécs, 1906)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
XVI. ÜLÉS lenségi párt szónokai részéről hallottam, s a melyeket a t. előadó ur tegnapi bevezető beszéde tartalmazott. Tökéletesen osztozom Holló Lajos t. barátomnak azon felfogásában, hogy a közjogi nézeteltérések feletti vitának nem e teremben, hanem egészen másutt van helye. Igyekezzünk meggyőzni egymást ; de épen úgy, mint a hogy az urak meggyőződésből 48-asok, engedjék meg, hogy mi itt épyn oly erős meggyőződésű 67-esek lehessünk. És nem osztozom abban a fejtegetésben, a melyet ellenmondás nélkül nem hagyhatok, mint hogyha a 67-es közjogi alap lejárta volna magát. Egyetértek, igenis, Holló Lajos t. barátommal abban, hogy igen súlyos és nagy hibákat követtek el a múltban 67-es politikusok a nemzet, az uralkodó ellen, maga a 67-es alap ellen is, a melyek odáig vitték a dolgot, hogy nemcsak a 67-es alapnak a válságát, hanem csaknem alkotmányválságot idéztek elő. Ezek az alaphibák ezen nagy hibával, a melyet, mintha egy politikai iskolának fő tan- tételei lettek volna ezek, következetesen — tisztelet a kivételeknek — elkövettek, ezzel juttatták az országot oda, hogy a tiszta látás megváltozott. Nem láttak tisztán és azt hitték, ez az alap az oka; holott nem az alap, hanem az interpretatorok, az alap kezelői, a kormányok voltak a hibásak. Utalok csak a két legutolsó kormányra. Ennek végzetes hibája volt, hogy a 67-es alap veszitett melegéből, veszitett varázsából. (Felkiáltások : Megbukott !) Hogy megbukott, hogy lejárta magát, azt mondják a függetlenségi képviselő urak. De ha engem erre a térre szorítanak, hát én állítom, hogy nem bukott meg, nem járta le magát, hanem épen a mostani politikai helyzet mutatja, hogy a 48-as politikát is csak 67-es alapon lehet ideig-óráig csinálni. (Mozgás és zaj. Felkiáltások: Fen- tartjuk elveinket!) Én az urak elvfentartásával szemben állítom oda theoriában, hogy ha erre a térre lépünk, hát elvek nem arra valók, hogy fentartassanak, hanem arra valók, hogy a legelső alkalommal, ha valósítani lehet, valósítsuk is őket. (Élénk mozgás.) Önök, t, függetlenségi párt, mindig támadásnak veszik, ha mi élünk a szabadsággal, hogy ezen alapot, a melyre léptünk a legelső pillanattól fogva, hogy politikai pályánkat megkezdtük és a melyen következetesen meg is akarunk maradni, hogy mi ezen alapot meg- védjük. De ha önök azon jogot veszik magoknak, hogy mindig az elvek fentartását hirdetik, ám tegyék ; viszont én is veszem magamnak a jogot, hogy a mint én nem tartom ezt az önök részéről elvfeladásnak, úgy kérem, hogy az én részemről is ezt úgy tekintsék, hogy elvi alapon vállalom a védelmet. (Zaj. Felkiáltások : A nemzet már rég túl van azon ! Az egy lejárt rendszer !) Ha lejárt rendszer, kár egy lejárt rendszerrel még ideig-óráig is bíbelődni. Egy lejárt Az 1906. évi budapesti delegatio naplója. rendszert mennél hamarabb el kell hántolni, hogy lássuk az uj rendszert, a mely a nemzet boldogulásának arcanumát foglalja magában, mint t. társaink állítják. A mi Holló t. barátomnak azon állítását illeti, — gondolom, módosítani fogja — hogy a katonai tanintézetekben a magyar nyelv tanítása csakis a magyar honpolgároknak legyen kötelező, . . . Holló Lajos: Az egész nevelési rendszer átalakítása ! Rakovszky István : ... én ebben nagy előnyt találok és azt szeretném : igenis maradjon a mostani rendszer. Tanuljanak az osztrák állampolgárok magyarul. Tanulják meg a magyar nyelvet.^Mennél több nyelvet tud valaki, annál jobb. És különösen a mi közös viszonyainknál fogva az által, ha a magyar nyelvet az osztrákoknak is tanítani fogjuk, elérjük azon összeolvadást az érzelmekben, melyet a t. függetlenségi párt is követel. (Felkiáltások : Nem összeolvadást!) Hisz nem olyan összeolvadást értek, mintha a képviselő ur aranyból lenne és tűz fölött ezüsttel akarnám olvasztani. (Derültség.) Nem igy értem, hanem azon értelemben, a mint t. képviselőtársam mondotta. A miért fölszólaltam, az a t. előadó ur bevezető beszédében a következő passus (olvassa): »Ezeknek a megállapodásoknak lényege tulajdonképen az, hogy a hadsereg és a haditengerészet az ipari czikkekben mutatkozó szükségleteit azon államoktól szerezze be, a mely államok ezt a hadsereget és haditengerészetet fentartják, még pedig szerezze be ezen államoktól abban az arányban, melyben a két állam mindenike a hadsereg és haditengerészet fen- tartásához hozzájárul.« Én ezt a tételt aláírom tökéletesen egy módosítással, bevonom azt, hogy igenis ez az elv legyen irányadó mindaddig, mig hasonló qualitást hasonló árban belföldön lehet beszerezni, úgy a mint külföldről is kapható. Észszerű politika az, hogyha mi oly nagy összegeket áldozunk a katonaság számára, hogy mi a hadiszükségleteket az országban szerezhessük meg, de megkötni a hadügyi kormányzat kezét nem helyes. Nem kötném meg egyszerűen azért, mert ez egy óriási biztositó intézet az igen t. nagyiparra nézve. Kötelesség, és constatálom hazafias kötelesség, hogyha mi a hazai ipart — és ez szól Ausztriára épugy, mint Magyarországra — istápoljuk az állami szükségletek beszerzésének minden terén ; de ha ez reánk nézve kötelesség, akkor fennáll a kötelesség, a hazafiság kötelessége a nagy tőkepénzesre is, a nagyiparosra, a nagygyárosra is. Mit látunk, t. országos bizottság ? Azt, hogy a mióta ezek a határozatok hozattak, mióta a hadügyi kormányzat keze megvan kötve, e nagyiparosok, a kik folytonosan jajgattak szegénységük miatt, hogy nem tudnak megélni, hogy 8
