A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1906 - hiteles kiadás (Bécs, 1906)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
54 XVI. ÜLÉS. jövő nemzedék képzésére fektetjük a fősül} t. Azonban hogyan látjuk ennek a kialakulását ? Kétségtelen, hogy sokat tanítanak magyarul, de mégis a legtöbb* eredmény az ifjúság felvételénél lesz elérhető. En mar többször hangoztattam, hogy kár azzal vesződni, és azt az ódiumot felkelteni, hogy Csehországnak, Lengyel- országnak gyermekei, a kik hadi iskolába mennek és a kik ott fogják szolgálni egész életükben mint osztrák tisztek hazájukat és császárukat, hogy azok abba belekényszerittessenek, hogy a magyar nyelv bizonyos ismeretét, a melyet nem fog soha az életben használni, elsajátítsák. Nekünk teljesen elég az, ha Magyarországnak tisztjei felelnének meg az állami követelményeknek, ha az a 42° o, a mennyit a magyar csapattestek létszáma kitesz, olyan tisztekkel láttatnék el, a kik magyar állampolgárok és a magyar államnyelvet bírják. Ezeknek az ellátását legczélszerübben és leghelyesebben akként végezhetnők, ha magyar ifjakat ebben a százalékban vennénk fel a hadi képzőiskolákba. A magyar ifjak létszáma ma a következő. A hadi iskolákban összesen 5342 növendék van és ebből magyar anyanyelvű 848, tehát nem 42%, hanem nagyon is alacsony 14%. Még a magyarul nem tudó, de magyar honosok, mondjuk osztrák katonatiszteknek vagy másoknak a gyermekei is ebbe a kategóriába eshetnek. Azt fel nem tételezhetem, hogy ezek magyar születésűek lennének, mert akkor tud- niok kellene magyarul, miután magyar gymna- siumba járnának. (Felkiáltások : Horvátok!) Ez olyan nagy százalékot nem tehet ki, hogy mi 14%-ot, a nem magyar anyanyelvűek pedig 15%-ot tennének ki. Nekünk tehát addig is, mig ezen dolgokban gyökeresebb változást tudunk létrehozni, ha czélt el akarunk érni, okvetlenül a növendékek képzésénél kell helyesebb irányt követnünk. Nekünk azt a 42%-ot, a mely bennünket megillet, Magyarországból, magyarul tudó honpolgároknak gyermekeiből kell összeszednünk. Nem kizárólag magyar anyanyelvüeket értek ez alatt, mert e tekintetben a mi testvéreink, akár horvátok, akár szer- bek, akár mások, egyformán számbajönnek, de fel kell róluk tételezni, hogy ha a magyar állam egy intézményében, a hadseregben, alkalmazást keresnek, első kötelességüknek fogják ismerni, hogy a magyar államnyelvet elsajátítsák. Az ifjúkorban nem lehet azt eldönteni, hogy valakit hivatása a katonai pályára képe- sit-e, mert sokszor látjuk, hogy némelyik teljesen katonai hivatás nélkül kénytelen azután elhagyni felnőttebb korban a katonai pályát, s akkor, miután nem nyerte meg az előképzettséget, nem^ nyerte meg a polgári élet betöltésére szükséges alapokat, teljesen vergődve éli át az életet. Oda kell tehát törekedni, hogy a katonai pályára is mindenki a középiskolának ehegzése után, érettségi letétele után lépjen, igy menjen be a katonai iskolába, az akadémiába. Ezáltal magasabb elemet vonunk bele a hadseregbe, és azon quötát, a mely a tisztek hányadában Magyarország terhére, sajnos, fennáll, hamarább bírjuk helyreállítani. A mi az ipari felhasználás kérdését illeti, igaza van Hegedűs Sándor t. bizottsági tag urnák, ez be van fejezve az itt elhangzott nyilatkozatok által. Mégis két irányban óhajtanék felvilágosítást kapni. Az egyik az, hogy a szerződés első pontja azt mondja, hogy úgy a haditengerészetnek, mint a hadseregnek ipari szükségleteinél a quota-arány figyelembe fog vétetni. Most már a haditengerészetnek ipari szükségleteit jó részben az uj hadihajók előállítása fogja képezni, a mi körülbelül 120 millió koronába fog kerülni. Természetesen azt, a mit sem Ausztriában, sem Magyarországon nem szereznek be, nem lehet figyelembe venni, mert ezek számításon kívül esnek, mint külföldről beszerzett tárgyak. De a mennyiben ezekből a tárgyakból valami a két állam területén beszerezhető, azon esetben úgy hiszem, hogy a megállapodás szerint ez is bele fog az illető állam quotájába számíttatni és a mennyiben azon a téren nem kapná meg az illető állam a megfelelő kárpótlást, úgy a hadügyi kormány az ipari szükségletek más terén fogja azt neki nyújtani. A másik körülmény, a melyet a t. minister ur figyelmébe volnék bátor ajánlani, az, hogy a szerződésnek egy pontja van, a mely kissé kétes distinctiót tartalmaz. Ez t. i. az a pont, a mely arról az esetről szól, hogy ha az ipari szállításnál a magyar ajánlatnál olcsóbb osztrák ajánlat van. Sok még az az ipari szükséglet, a hol az osztrák áru olcsóbb lehet. Ilyenek pl. a papíráruk, vagy egyáltalában a hol a gyártási tökéletesség inkább megvan Ausztriában. Ennek következtében azt az intézkedést, hogy az igy ausztriai iparos által fedezett áruszükséglet összege beszámittassék Magyarország quotájába, helyesnek el nem fogadhatom, mert más téren, a hol a magyar ipar nem annyira gyenge, hanem már versenyképes, lehet kárpótlást nyújtani Magyarországnak. Különben e tekintetben egy nagyon helyes cautéla van kikötve: a kereskedelmi minister ur hozzájárulása, de nagyon kérném, hogy ne méltóztassék ezt úgy magyarázni, hogy aztán az említettek következtében elveszítsük a réven azt, a mit nyertünk a vámon. Mert hogy ha a magyar ipar nem bir oly versenyképességgel és ha ennek következtében a megrendeléseknél figyelembe nem vétetik kellőképen, nem pedig ezért kellő recompensátióban nem részesül, akkor egyáltalában nem élvezzük annak a szerződésnek áldásos voltát. Ezeket voltam bátor, t. országos bizottság, a költségvetéssel kapcsolatban előadni. Méltóz-
