A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1906 - hiteles kiadás (Bécs, 1906)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
XVI. ULES. 53 volt a túllépés. Ezekre fedezet kell. Hogy fedezetet találjanak, a hitelek megtámadtatnak és kimerittetnek. A kezelés tehát hibás alapokon nyugszik, a mit igy tovább folytatni nem lehet. Ennek nyílt kimondásával, t. országos bizottság, nem akarom azt mondani, hogy most egyszerre forgassuk fel az egész régi kezelési rendszert, mert tudom, hogy az, a mi most megvan, 30 év régi rossz gyakorlatának leszürődése. De ez az állapot tovább fenn nem tartható, mert minden év egy különálló pénztári egység, évek sorára visszamenőleg nyilvántartani és elszámolni hiteleket nem lehet, mert ez oly kiváltságot teremtene, a mely a legtisztább szándék mellett is alkotmányos ellenőrzés szempontjából rendkívül sok bajjal és nehézséggel jár, a melyet tehát kerülni és mellőzni kell. Végül az előterjesztett legutolsó határozatban ez mondatik: Az 1904., 1905. és 1906. évre meg lett szavazva 26 milliónyi összeg, ezt a hitelállományt azonban én nem használtam fel, nincs is reá a megszabott alakban szükségem, kérlek tehát benneteket, hogy ezt egy más czélra utaljátok át és akként szavazzátok meg. Ennek a határozatnak sem helyes a formája, mert annak a más czélnak elérésére szánt összeg a költségvetés egy más rovatába van beállítva, az tehát, hogy ennek a rovatnak megszüntetésével az a hitelállomány hitelátruházás által más czélra használtassék fel, kivihetetlen és budget-ellenes kívánság. T. országos bizottság! Eelhozom mindezt — nem azért, hogy ma, a mikor egy uj kormányzattal állunk szemben, a melynek nem is a saját tényeiről van szó, azzal szemben állást foglaljak, hanem felhozom azért, mert én, a ki a delegatiónak már körülbelül tiz év óta tagja vagyok, éreztem és érzem, hogy a részletekben való ilyen folytonos rendellenesség kizárja a tisztánlátás lehetőségét, lehetetlenné teszi, hogy szigorúan ellenőrizhessük a költségvetési tételeket. Ha ezekben változásokat fogunk előidézni, azt a költségvetés tisztaságának és áttekinthetőségének érdekében teszszük. Különös figyelmet kell fordítanunk a hadügyi költségekre, a hol az a látszat, — és sokszor tényleg úgy is van — hogy azok közvetlenül a jelenre vonatkozólag improductiv befektetéseket képeznek. Ha tehát más téren is szükséges a tisztaság, kétszeresen szükséges itt, hogy az állam polgárai meg legyenek nyugodva afelől, hogy a költségmegajánlások tiszta elszámolás alapján eszközöltetnek. Még egy-két kérdésre akarok röviden kiterjeszkedni. Szóba akarom hozni a dislocatio kérdését és fel akarom hivni az országos bizottság figyelmét arra, hogy e tekintetben nem haladunk kellő erélylyel előre. Rengeteg nagy állománya a mi csapatainknak van Ausztriában és Boszniában elhelyezve. Magyarországon ausztriai csapattestek nincsenek, ellenben tőlünk tudjuk a gyalogságból 5 ezred, 17 zászlóalj, 22 Boszniában van, vadászzászlóalj 3, a lovasság közül 3 huszárezred Galicziában, egy Bécsben, egy Klagenfurtban, utászok Boszniában, a tábori tüzérség Styriában, 4 hadtest Boszniában, 2 zászlóalj Boszniában. Addig, a mig arról lehetett szó, hogy ezeket a csapattesteket Ausztriában határvédelmi szempontból kell concentrálni, igy pl. a huszár-ezre- deket Galicziában, addig lehetett ezt a dolgot takargatni, de ma megszűnt a határvédelem szükségszerűsége. Különben is Ausztria önmaga is képes saját csapataival ellátni a határvédelmi szolgálatot és erre magyar csapatok felhasználása egyáltalában nem szükséges. Azt a szempontot láttam kiemelve a válaszban, hogy Ausztriában e nélkül a kaszárnyák üresen fognak állani. Ez sajnos dolog, de mi nem tölthetjük meg saját ujonczainkkal Ausztria üres kaszárnyáit. Más hivatása van a magyar csapattesteknek, ennek folytán fokozottabb mértékben kell erre súlyt helyeznünk. Gazdasági érdek, állami érdek teszi azt szükségessé, hogy a magyar csapat testek Magyarországra jöjjenek vissza. Ezt föltétlenül meg kell követelni a mai viszonyok között. A Boszniában elhelyezett csapatok tekintetében sem látom be annak szükségét, hogy a magyar csapattestek oly nagy mértékben legyenek erre a czélra felhasználva, az osztrák csapatok pedig nem. Ennek absolute nincs értelme és jogosultsága. Mert ha Boszniában az administratio német, a tisztikar német, akkor olyan csapattestek helyeztessenek oda, a melyek a szolgálatot ezzel harmonikusan végzik. De azután mikor vice versa kell gondolkodni, mikor a bosnyák csapattesteket kell elhelyezni, méltóztassék megnézni akkor a quotát, a mely a boszniai költségvetésből megállapítható. Ott nagyon helyesen fel van tüntetve, hogy mely csapattestek vannak Magyarországon és melyek Ausztriában. De itt az arány már nem Magyar- ország javára esik. mert a bosnyák csapattestek lényeges része Ausztriában van, a műszaki csapattestek pedig egészen. Ez ellen nekünk erélyesebb hangon kell felszólalnunk. Kell, hogy felszólalásunk a minister urnái visszhangot keltsen, mert apellálunk az ő igazságszeretetére és Magyarország államiságának jogaira, melynek követelménye, hogy a magyar csapatok Magyar- országon helyeztessenek el. Egy következő kérdés a magyar tisztek kérdése. Itt egy szempontot akarok kiemelni, azt t. i., hogy a hadseregben, a mint a kimutatás szol, a magyarul beszélő tisztek arányai7°V Ezzel a létszámmal nem lehet pótolni Magyarországon a hiányzó tiszteket, mert ha áthelyezik is valamennyit Ausztriából, akkor is csak 17°/o lesz a mi tiszti létszámunk, holott a legénység száma 420> Mindannyian tehát a
