A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1906 - hiteles kiadás (Bécs, 1906)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
■weisen«. Ennek megelőző pontja pedig azt mondja: »sofern die quotenmässige Auftheilung innerhalb der einzelnen Beschaffungsgruppen ausnahmsweise nicht möglich sein sollte, die Industrie jedes der beiden Staatsgebiete nichtsdestoweniger ihren quotenmassigen Antheil von der gesummten industriellen Beschaffung des betreffenden Jahres erhalten wird«. Azt hiszem, t. országos bizottság, méltóz- tatnak meggyőződni ebből arról, hogy az, a mit a magyar országgyűlésen erre nézve bejelentettünk, szó szerint igy áll, és pedig nemcsak a mi részünkről, hanem a hadügyi igazgatás részéről is igy állítva oda, hogy ez a teljes valóság és tévedésnek kell lenni abban, ha az állitta tik most utólag, hogy a csoportokon kívül való compensatióhoz a két kereskedelemügyi minister hozzájárulása szükséges. Hegedűs Sándor: Itt van a fogás! Szlerényi József : Igenis, ebben van a kérdés súlypontja, ha már igy alakul ki a helyzet. És itt helyre kell igazitanom egy ottani tévedést, a mikor az állíttatott, hogy ez a követelés a tárgyalás folyamán felmerült és a magyar kormány képviselői nem nyilatkoztak ellene ; sőt itt rendelkezésre bocsátja a kereskedelemügyi minister ur a t. országos bizottságnak az erre vonatkozó irományokat is, hogy méltóztassanak meggyőződni arról, hogy egyetlen szóval sem fordult elő ez a kérdés, mert hiszen tiltakoztunk volna ellene a leghatározottabban, hogy Ma gyarországnak azon természetes jogához, hogy az ipar összességében való quotaszerü részesedéséhez egy más ministernek, nevezetesen az osztrák kereskedelemügyi miniszternek hozzájárulása szükséges, a mint Magyarország kormánya sem vállalkoznék arra, hogy Ausztriának ugyanilyen jogszerű igényét a magyar kormány bírálja el. (Élénk helyeslés.) T. országos bizottság ! Ép úgy tévedésnek kell minősítenem azt a kijelentését egy igen előkelő osztrák delegátus urnák, a melyben azt állítja, hogy a magyar kormány és az osztrák kormány közt már megállapodás jött létre a compensatio ezen nemében, a melyet t. i. úgy interpretál, hogy csak a csoportokon belül, és a hadügyi igazgatás volt az, a mely beleszólt és az ezt keresztülvihetetlennek tartotta. A tényállás az, hogy megállapodás a tekintetben jött létre áprilisban a conferentián, és a magyar kormány julius 8-ikán az előbb felolvasott álláspontot foglalta el, hogy a compen- satióról a német szövegben, mert a tárgyalási nyelv a hadügyministeriumban ez volt, 1904-ben az mondatik. »soll geschehen«, 1906-ban pedig: »es hat zu geschehen«. Erre nézve az a nyilatkozat történt, hogy csak abban az esetben fogadjuk el, ha ez az ipar teljességében értetik. Arról a kérdésről, hogy egyik vagy másik ministernek hozzájárulása szükséges, vagy hogy megegyezés lett volna köztünk a compensatio kérdésében az általa említett értelemben, mint a hogy előadtam, egy árva szót nem tudok, a mit szükségesnek tartok a mi szempontunkból hangsúlyozni. (Helyeslés.) T. országos bizottság! Ezzel talán végeztem volna a compensatio kérdésével és áttérhetek a munkabérek kérdésére. Méltóztatnak tudni, a munkabérek kihasittattak azon megállapodásokból, a melyeket volt szerencsém a magyar országgyűlésnek előterjeszteni, abból az okból, hogy ez volt egy nagy ütközőpont, a mely — megvallom — jelentőségében az egészhez képest igen-igen alárendelt és tulbecsültetik, hiszen mig ott nagyszámú milliókról van évenként szó, a melyek a hadsereg rendes és rendkívüli beszerzésére vonatkoznak, itt maga a hadügyminister ur kijelentése szerint mindössze az összes, tehát Magyaországon lévő hadi üzemekben is kereken mintegyr öt millió korona az, a mely munkabérekben kifizettetik. Az én egyéni álláspontom — tartozom ezt egy más vonatkozás miatt hangsúlyozni — kezdettől fogva az volt, hogy ha mi megegyezhetünk egyrészt az osztrák kormánynyal, másrészt a közös hadügyminister úrral abban, hogy ezt az évtizedes küzdelmet lezárjuk és végre Magyar- ország megkapja intézményileg biztosítva a maga ipari quotáját, akkor igen alárendelt dolog az, hogy az a csekély munkabér Magyarország, illetve Ausztria egész quotájába számittatik-e bele, vagy az ipari részesedésbe. A kormány azonban azt az álláspontot foglalta el, hogy ehhez nem járul hozzá, és az a kívánsága a hadügyminister urnák, hogy a magyar kormány hozzájáruljon, úgy, hogy az a megállapodás, a a katonai üzemekben kifejezett munkabérek beszámítására vonatkozó rendelkezés kihagyassék, »de ezt csak azon kijelentés alapján teszi, melyet ez ügyben a közös hadügyministeriumban tartott értekezlet elnöke, az altábornagy tett, mely szerint az összes fizetések és munkabérek azon állam quotájának terhére számoltatnak el, mely államban azok kifizettetnek, az Ausztria területén lévő üzemekben kifizetett munkabérek Ausztria quotájának terhére esnek. Erre nézve várja nagyméltóságod nyilatkozatát.« Erre a t. hadügy- ministerium nyilatkozata az, hogy ebben a tekintetben teljesen azonos felfogás van a hadügy- ministerium és a kereskedelemügyi ministerium között. Már most a magyar kormány nem indulhat ki más álláspontból, mint abból, hogy miután az osztrák kereskedelemügyi minister urnák saját bevallása szerint is, ki eléggé el nem ismerhető tárgyilagossággal, higgadtan tárgyalta ezt a kérdést az osztrák delegatiôban, ki egyúttal minden tárgyalásban, melyet vele eddig folytattunk, Magyarországgal szemben mindég korrekt álláspontot foglalt el, a mit kötelességünk hangsúlyozni épen azért, mert különböző gazdasági kérdésekben természetszerűleg nagy 4*