A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1906 - hiteles kiadás (Bécs, 1906)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
XII. ÜLÉS. 11 Következik a tegnapi ülésben hozott határozat értelmében az egyeztető hetes albizottság hiányzó egy tagjának megválasztása. Zboray Miklós jegyző urat kérem, hogy a tag urakat hívja fel, és ők adják be szavazataikat ide az urnába. Zboray Miklós jegyző (olvassa a névsort. Az országos bizottság tagjai beadják szavazólapjaikat). Elnök : Jelentem, hogy a beadott 34 szavazat közül 33 Batthyány Tivadar grófra adatott le ; egy szavazólap üres volt. E szerint Batthyány Tivadar gróf lett megválasztva az albizottság tagjává. Felkérem egyúttal a hetes albizottságot, hogy legyen szives Barabás Béla helyett uj elnököt választani és ezen választásról holnap az ülésben jelentést tenni. Az iménti határozat szerint átmehetünk a négyes albizottság jelentésének tárgyalására. Úgy hiszem, hogy a jelentést már felolvasottnak méltóztatik tekinteni. Ennek következtében megnyitom a vitát és felkérem az előadó urat, méltóztassék a tárgyhoz hozzászólni. Hoitsy Pál előadó : T. országos bizottság ! Az államnak egyik legeminensebb érdeke, hogy mindegyik intézkedésében meglegyen a folytonosság, hogy minden fennakadás nélkül lehessen folyósítani úgy a kiadásokat, mint a bevételeket. Olyannyira eminens jog ez, hogy igen sok esetben kötelességének tartja még az ellenzék is, a mely különben nem viseltetik a kormány iránt bizalommal, hogy az u. n. indemnitási javaslatot megszavazza. Annál inkább kötelessége ez egy olyan testületnek, a mely a kormány iránt bizalommal viseltetik. Én tehát hivatkozom először arra a bizalomra, a melylyel a magyar kormány iránt viseltetünk, másodszor arra a solidaritásra, a mely minálunk a két kormány között fennáll, s ezekre való hivatkozással kérem, méltóztassanak a javaslatot elfogadni. ( Helyeslés). Zboray Miklós jegyző: Széli Kálmán! Széli Kálmán : T. országos bizottság ! Minthogy a közösügyi országos bizottság nincs abban a helyzetben, hogy az 1907. esztendőre a közös kiadásokról gondoskodjék, azokat megállapíthassa s a két delegatio között egyező határozatok keletkezzenek, természetesen gondoskodni kell arról, hogy a közös kiadások legalább egy pár hónapra megállapittassanak. En azt a határozati javaslatot, a melyet a t. közös kormány a törvény értelmében elénk terjesztett, a magam részéről szószerint elfogadom, jó lehet az nem egészen egyezik a múlt években vagy évtizedekben ilyen alkalommal hozott határozati javaslatokkal ; elfogadom, sőt talán épen azért, mert jobbnak tartom ezt a szöveget, a mely inkább egyezik a törvény világos és precis rendelkezésével, mely azt mondja, hogy a közös kiadások megállapítása a közös bizottságok által történik. Nem is szólaltam volna fel, — gondolom, ezt természetesnek is tartja a t. országos bizottság — ha a négyes egyesült albizottság jelentése a maga indokolásában nem tartalmazna egy pár olyan passust, a melyet én közjogilag kifogásolhatónak tartok és igy észrevétel nélkül nem hagyhatok. Közjogi kérdésekben nagyon szabatosaknak és preciseknek kell lennünk ; (Úgy van!) nem szabad semmi irányban sem jogkiterjesztő, sem jogmegszoritó kifejezésekkel élni. (Helyeslés.) A törvény rendelkezései világosak. Nekünk ezeknek betűit és szellemét teljes épségben meg kell tartanunk. Én pedig úgy látom, hogy ez a jelentés a törvény betűinek, világos rendelkezésének nem egészen felel meg. Engedjék meg tehát, hogy észrevételeimet pár szóval megmotiváljam. (Halljuk! Halljuk!) Azt mondja a jelentés : »Magyarország részéről e tekintetben — hogy t. i. megszavaztassák a felhatalmazás — semmiféle intézkedés szüksége fenn nem forog. A magyar kormányt csakis a magyar törvényhozás hatalmazhatja fel arra, hogy a felmerülendő költségek ránk eső részét fedezze. E felhatalmazással a dele- gatiók határozatára szükség nincs, e felhatalmazás nélkül pedig a delegatiók határozata semmire sem jogosít.« Ebben a négy mondatban két tétel rejlik. Az egyik tétel az, hogy a magyar országgyűlésnek felhatalmazása nélkül nem lehet a közös kiadásokra egy fillért sem kifizetni, és hogy a közösügyi bizottságok határozata az országgyűlés felhatalmazása nélkül semmire sem kötelezi az országot. (Helyeslés.) Ez teljesen igaz ; aláírom, igy is kezeltem a törvényt mindig, mindenféle minőségemben, úgy mint delegátus, mint pénzügyminister és mint ministerelnök. De ez a jelentés mást is mond. Azt mondja : »Magyarország részéről e tekintetben semmiféle intézkedés szüksége fenn nem forog.« Ez, enge- delmet kérek, nem áll. (Úgy van!) Intézkedésnek szüksége fenforog, azért, mert a delegatiók törvényesen összejővén, az ő joguk és kötelességük a közös kiadásokat megállapítani és elsősorban csak az ő joguk és kötelességük. így szól a törvény szószerint : a közösökül kijelölt ügyeknek kiadásait a delegatio állapítja meg ; azt mondja tovább a 40. §., hogy a közösügyi bizottságoknak évenként előforduló legfontosabb teendője az évi költségvetés megállapítása. Mikor ez megállapittatott, ez többé — azt mondja a 41. §-ban — az egyes országok által tárgyalás alá már nem vehető, hanem köteles mindegyik a rá eső részt viselni. Ez a költségvetés, a mennyiben megerősítést nyert, a magyar kormány által átvétetik, beillesztetik a magyar költségvetésbe és ott ezen rovatok a mennyiségre nézve többé vita alá nem kerülnek ; de végre nem hajhatók Magyarországon, mert Magyarország a pénzügyek egész terén fentartotta
