A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1906 - hiteles kiadás (Bécs, 1906)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
188 VI. ÜLÉS. úr adta be, hogy szervezzen a kormány egy kirendeltséget oly czélból, hogy a boszniai lakosokat tájékoztassa és segélyökre legyen. Ezt az indítványt én rokonszenvesen fogadom és mindenesetre foglalkozni fogok vele, hogy mi módon lehetne ezt nem túlságos költséggel a legczélsze- rübb módon végrehajtani, de akkor szervezni kell azt Becsben is, nemcsak Budapesten, mert Bécsben ilyesmi nem létezik. Eluök: Molnár János t. bizottsági tag urat illeti a szó. Molnár János: T. országos bizottság! Miután a t. közös péuzügyminister úr szives volt elfogadni indítványomat és csak indokolására nézve volt némi kifogása, én az indokolást ezennel elhagyom és egyszerűen csak a dolog érdemét óhajtom fentartani. Az indítvány tehát így szólna : » 1. Indítványozom, hogy utasítsa a t. országos bizottság a közös pénzügyministert, hogy lehető rövid idő alatt intézkedjék a magyar nyelv tanításának, ugyanazon alapon és ugyanazon arányban, mint a német nyelvnek, kötelezővé tételét illetőleg, a két nyelv közt való választást a tanulóra bízva. 2. Lehetőleg rövid idő alatt intézkedjék az iránt, hogy úgy ossza meg a stipendiumokat, hogy azok a paritásnak megfeleljenek, vagyis hogy legyenek stipendiumok a melyeket csakis a magyar egyetemeken járó ifjak élvezhessenek. Végül: 3. mindezen intézkedéseinek eredményéről már a legközelebbi delegatio elé tüzetes jelentést terjesszen.« Méltóztassanak tehát ily alakban elfogadni határozati javaslatomat. Elnök: A közös pénzügyminister úr kíván szólani. Burián István b közös pénzngyminis- ter: Nekem e határozati javaslatokhoz még csak az az utolsó megjegyzésem van, hogy azokat tett ígéreteim után szükségteleneknek tartom. Azt hiszem, hogy a t. bizottsági tag úr a maga álláspontját teljesen biztosítva láthatja az által, hogy foganatba hozom azokat a dolgokat, a melyeket kilátásba helyeztem. Elnök: Zboray Miklós! Zboray Miklós: T. országos bizottság! A közös pénzügyminister úr ne vegye személye iránti bizalmatlanságnak, ha határozati javaslatomat a magam részéről fenntartom, mert hiszen a kormányzatban változás történhetik és én csak documentálni szeretném azt, hogy az országos bizottság ily értelmű határozatot hozott, a mely esetleg — a mit nem kívánok — utódját mégis bizonyos mértékben kötelezi. Tisztán e szempontból tartom fenn határozati javaslatomat. Elnök : Molnár János ! Molnár János: Engedelmet kérek t. országos bizottság, én az előbb szólásra jelentkeztem, de megszakítottak. Elnök: Az utolsó szó úgy is az indítványozó urat illeti meg, tehát a t. bizottsági tag urnák még mindig van joga szólni. Molnár János: Én ugyanazon alapon, a melyet t. bizottsági tagtársam az imént kifejezett, szintén fentartom a magam határozati javaslatát, hogy ez által esetleg a következő pénzügyminister urat is kötelezzem. A t. közös pénzügyminister urnák az én beszédemre adott válaszára volna még egynéhány megjegyzésem. Nagyon rövid leszek, ne méltóztassanak tehát türelmetlenkedni. Először is azt a kérdést intézem a t. közös- pénzügyminister úrhoz, hogy véli-e, hogy azok a '»mohamedánok«, a kik katholikus hitre akarnak térni, úgy moraliter, mint physice képesek-e a törvény által megkívánt bejelentés elvégzésére mikor nyíltan életveszély előtt állanak? Mikor tudja mindenki, hogy, mondhatnám, vad módjára üldözik a hitsorsosai, mikor valakiről megtudják, hogy vallását el szándékozik hagyni. Bármiként és bárhogyan vitatkozik is velem valaki, én nem vagyok képes felfogni, hogy ez csakugyan lehetséges. Már pedig ba a t. közös pénzügyminister úrnak elődje áttérési törvényt hozottakkor olyant kellett volna hoznia, a melynek követelményeit úgy erkölcsileg, mint phisice képesek az illetők végrehajtani. Már pedig véleményem szerint ez most képtelenség. A másik megjegyzésem a Szála Szivric ügyére vonatkozik. A t. közös pénzügyminister úr kétségbe vonja nehány tudósításomnak valódiságát. Bocsánatot kérek, de én azokat fentartom és megfordítva, én vagyok bátor azt mondani, hogy talán a minister úr forrásai nem egészen hűek, mert én ezeket a dolgokat olyanoktól tudom, a kik ott laknak, ott vannak azon a
