A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1906 - hiteles kiadás (Bécs, 1906)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
VI. ÜLÉS. 189 vidéken, és a kiknek szemei előtt folyt le minden. így tehát talán mondhatom, hogy az én forrásaim szavahihetőbbek a minister úréinál Harmadszor pedig ismét a szegény Szála Szivric ügyére vonatkozólag azt mondja a minister úr, hogy az azonnal apostatált és kész volt a törökhöz menni Erre vonatkozólag csak az a kérdésem a minister úrhoz, miért kérte akkor a szerajevói érseket, hogy szabadítsa ki őt annak az illetőnek háreméből és mentse meg, mert ő katholikus és nem akar ott maradni. Azután vájjon csakugyan áll e az, hogy a bosnyák püspöki kar, ha jól tudom, 1903. év végén, vagy 1904-ben ugyancsak ezen asszonyra vonatkozólag a t. minister úrhoz egy folyamodványt, illetőleg feliratot küldött, a melyben arra kérte a t. minister urat, hogy — a mint azt már délelőtt is kifejtettem — küldjön ki egy vegyes bizottságot, a mely megvizsgálja, hogy vájjon csakugyan szabad akaratból van-e ott az az asszony, és ha nem, akkor szabadit- tassék onnan ki. Igaz-e, hogy ilyen felirat érkezeti a minister úrhoz, és igaz-e, hogy erre a t. pénzügyminister úr mai napig sem felelt, s ez az asszony még most is ott van a töröknél? És végül, t. minister ur, már délelőtt mondottam, hogy habár nem vagyok gondolatolvasó, mégis tudom, hogy az a változás, a melyet ezen áttérési törvényen a t. minister úr megtenni óhajt, rosszabb lesz, mint a mostani törvény. Erre vonatkozólag azt mondotta most a t. közös pénzügyminister úr, hogy azt majd olyan módon fogja átalakítani, mint az Magyarországon és Ausztriában és nem tudom még hol . . . Burián István b. közös pénzügyminister : Horvátországban ! Molnár János: Horvátországban életben van ! Ez bizonyos tekintetben sokkal rosszabb, mint a mostani, és a t. minister úr ezekből az Ausztriában és Magyarországban életben levő törvényekből csak a rosszat fogja átvenni és a jót kihagyni. Burián István b. közös pénzügy minister: Honnan tudja ezt? (Derültség.) Zboray Miklós: Ez igy szokás! Molnár János: Én azt nagyon jól tudom, és legyen meggyőződve a t. minister úr, hogy ha majd ezt megtette, én akkor igy fogok fölkiáltani : Ugy-e megjósoltam ! Igen, azzal az ujitással a katholikus lelkészek keze csak még jobban meg lesz kötve. Ezért kérem én a minister urat, hogy ha már a törvényjavaslatot suba vetni nem akarja, hagyja módosítások nélkül. Elnök: A közös pénzügyminister úr kér szót. Burián István b. közös pénzügyminis- ter : Csak egy pár szóval kívánok ezekre az elmondottakra reflectálni. A t. bizottsági tag úrnak első kételye az, a melyet ismétel is, hogy vélem-e én, hogy ha mohamedán katholikus akar lenni, az lehetséges-e ? Erre én categoricus igennel felelek. És igennel felelek akkor is, ha nem volna igazam és be fogom bizonyítani, hogy ezen állításom sem érv a t. bizottsági tag úr okoskodása mellett. Mert ha tényleg nem léphetne át mohamedán a katholikus vallásra, mert hitsorsosai üldözésekkel meggátolnák, sanyargatnák, a végdolog mégis csak az, hogy az érseknek előbb vagy utóbb meg kellene szöktetnie őt. S épp az utolsó eset, a melyben az illető visszatért Tre- binjébe s aztán kimenekült Amerikába, nem jelent mást, mint hogy az ő hitsorosai egyszerűen nem tűrik meg. De hogy katholikussá lett, azt megtehette és megteheti egész egyszerűen az által, hogy elmegy az illető lelkészhez, és bejelenti, hogy katholikus szándékozik lenni . . . Molnár János: És akkor agyonütik! Burián István b. közös pénzügyminister: A dolog úgy áll, hogy ha egy mohamedánról tudjuk és az be van jelentve, hogy át akar lépni, akkor mi azt meg is védjük. A mi a második megjegyzést illeti, hogy az értesitések melyik oldalon hitelesebbek, e részben egyátalán nem vitatkozom a t. bizottsági tag úrral. Ö megmarad a maga álláspontja mellett, én a magamé mellett. A harmadik megjegyzésre, hogy miért kérte akkor az az asszony az ő visszatérésének lehetővé léteiét, arra egész loyalitással kijelenthetem, hogy az asszonynak eme kéréséről nekem tudomásom nincs. Molnár János: Nem a minister úrtól kérte, hanem az érsektől! Burián István b. közös pénzügyininis- ter: Igen, igen, az érsektől.
