A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1906 - hiteles kiadás (Bécs, 1906)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
VI. ÜLÉS. 183 úr kifogásolta a Boszniában érvényben levő hitáttéritési rendelet. Ezen rendelet mindenekelőtt törvény és ha törvény, azt mindenkinek meg kell tartania. A bizottsági tag úr azonban itt construálta azt a helyzetet a katholikus papság részére Boszniában, mely ezt a papságot mintegy felmenti ezen törvény megtartása alól Engedelmet kérek, hogy elmondjam ezen rendelet létrejöttét, bizonyos pontoknál el fognak térni adataink. Az évszám nem volt helyes, tehát felhozom az igazi évszámot. 1891-ben jött létre ; akkor tényleg a római curia ezt a rendeletet úgy, a mint azt fel méltóztatott hozni, elvetette. 1895-ben létrejött azután az a második nem törvényi jeleggel biró rendelet, a mely eredménye volt bizonyos megbeszélésnek az ottani katholikus püspöki kar és a kormányzat között. A kormányzat maga is belátta a rendelet éleit és készséggel nyújtott kezet ahhoz, hogy legalább a gyakorlatban az élei kiküszö- böltessenek. így jött létre az 1895-iki rendelet. Erre a rendeletre Róma kimondatta, hogy tolerari potest; itt azonban eltérnek tényleges adataink. Ezt a módosított rendeletet a bosnyák kormányzat a leglelkiismeretesebben vitte keresztül, azonban bizonyos esetek fordultak elő, — régebben a Fata Omanovics eset — a melyek azt mutatták, hogy a serejavói érsek úr nem tartja meg ezt a rendeletét. A hatóságok ebben az esetben is megtették a magok kötelességét, a mennyiben a bűnös közegek akkor is megbüntetlettek. Az érsek úr erre megharagudott és azt a kijelentést tette, hogy ő ezentúl nem állja a szerződést. Itt azonban két hiba van. Itt először nem volt szerződés, conventionis nullam habeat figuram, mely kifejezést Róma maga használja, másodszor ez törvény, melynek megtartása nem függhet attól, hogy az érsek úr kijelenti, hogy ezentúl ö maga nem tartja meg, illetőleg az érsek ur ezt kijelentheti, de természetesen ez a hatóságokra nem lehet mérvadó abban az irányban, hogy a következményeket le ne vonják. A mi pedig azt a Szála Szivric-féle esetet illeti, erre röviden csak néhány megjegyzést óhajtok tenni. Ki kell emelnem először azt, hogy miért kerestük mi tényleg az anyát. (Halljuk!) Az anya nagykorú lévén, a törvény értelmében teljesen szabadságában állott a katholikus vallásra áttérnie. Ö azonban megszökött és éppen a törvény megtartása érdekében elő kellett őt kerítenünk, mert gyermekeivel együtt távozott el, a kikért pedig ö volt felelős a gyámoknak. Ezek a gyermekek t. i. gyámság alatt állottak. Ezért kerestük az anyát, ez a dolognak az egész története. Minthogy a kormányzat tudta, hogy a Szent- Philomena-zárdában van elrejtőzve az asszony, s mert a zárdavezetőség kereken tagadta ezt, keresnünk kellett; vissza is került falujába, a hol újra az izlámra tért vissza. A miket Molnár t. bizottsági tag úr ezután mondott, az — bocsánatot kérek a kifejezésért — regény. Az asszony sirva reklamálta gyermekeit, a kik továbbra is az érsek úrnak őrizete alatt maradtak ; hogy most hol vannak, nem tudom, ha tudnók is, semmi hasznunk nem volna belőle. Anyjuk azonban, mint említettem, rögtön visszatérése után, ismét az izlám vallást vette fel. (Molnár János tagadóid*) int.) Méltóztassék engem meghallgatni, hiszen éppen azokra az adatokra akarok utalni, a melyekből azután controllirozni lehet szavaimat. Két évvel ezelőtt én magam lenn jártam ott, hogy meggyőződjem ezekről a dolgokról. Az az asszony, mint magam is meggyőződtem erről, egész nyugodtan él mostani férjével, a ki mohamedán. Üldözésről tehát szó sem lehet, itt egyszerűen a törvényt hajtottuk végre. Szerencsés vagyok közelebb juthatni a t. bizottsági tag úr álláspontjához abban a tekintetben, hogy ezt a törvényt, illetőleg ezt az áttérési rendeletet én magam is igen fogyatékosnak tartom, és mint méltóztatik tudni, szándékom is ezen rendeletét revisio alá venni. Ez azonban igen nagy körültekintést és megfontolást igénylő munka. Mondhatom, nem jogosult és teljesen indokolatlan az a félelem, mintha az ezen revisio után még rosszabbá válnék, mert én csak miután az illetékes fórumok előtt tárgyaltatott már ez a kérdés, csak azután fogom azt legmagasabb helyre féltéi jeszteni. Megjegyezhetem különben, bár a részletekre kiterjeszkedni most nem akarok, hogy ez az új rendelet köze
