A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1906 - hiteles kiadás (Bécs, 1906)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
184 VI. ÜLÉS. ledni fog a monarchiában, nevezetesen a Magyar- országon, Ausztriában és Horvátországban érvényben lévő rendeletekhez s azokkal sokban egyezni fog. Remélem, hogy ennek életbelépte után hasonló sajnálatos esetek nem fognak előfordulni. Felemlittetett az is, hogy igazolási eljárás indíttatott az asszony ellen, holott a törvény értelmében erre nem lelt volna jogunk. Mindenekelőtt conslatálon;, hogy igazolási eljárást nem indítottunk, és erre semmi ok nem is volt, minthogy az asszony rögtön visszatért az izlám- hoz, másodszor pedig, ha ez megtörtént volna is, erre fel lettünk volna jogosítva, a mennyiben ö a gyermekekért a gyámoknak felelős volt. Egyfelől tehát mi, másfelől pedig lelkészök, az ottani mufti jogosítva lettek volna az igazolási eljárást folyamatba tenni. Fel méltóztatolt említeni egy másik esetet is, a mely még praegnánsabb a tisztelt szerajevói érsek álláspontjára nézve. Ez a Szinanovics esete, egy 23 éves fiatal emberé, kit senki sem gátolhatott abban, hogy katholikussá legyen. Ez az áttérés nem jelentetett be, és e tekintetben a t. érsek úr azon az állásponton áll, hogy nem telte meg ezen bejelentést, mert nem ismerte a törvényt. Valójában azonban mégis vétettek a törvény ellen és bár ezen fiatalember iránt állítólag senki sem érdeklődött, s jóllehet neki teljesen jogában állt katholikussá lennie, a törvényszabványainak mégis alá kellett volna magát vetnie. A germanizálásra vonatkozó vádat illetőleg nagy részben csak ismételhetném a már elmondottakat. A t. bizottsági tag úr ugyanis felemlítette itt a főiskolai stúdiumokat, továbbá azt, hogy nézete szerint Bosznia és Herczegovina úgy kormányozlatik, mint egy osztrák tartomány, és szóba hozta végül a nyelv kérdését a középiskolákban. Remélem, hogy e dolgokról alkalmam lesz a t bizottságot is kielégítő módon már közelebb megnyugtatni. Mindenesetre gondoskodni fogok az esetleges bajok orvoslásáról. Áttérek most Buzáth Ferencz t. bizottsági tag úr felszólalására. Ü igen sok kérdést pendített meg, melyekre vonatkozólag röviden fogok válaszolni. Helyesen mondotta a bizottsági tag úr, hogy a kormányzatnak az a feladata, ha ma nem vagyunk képesek a közjogi kérdést megoldani, hogy legalább a jövő megoldás elé ne prejudical- tassék semmi irányban sem Ebben teljesen igaza van a bizottsági tag úrnak, s ezt én is mindenkor szem előtt tártottam, és szem előtt fogom tartani a jövőben is. A mi a közegészségügy fejlesztését illeti, méltóztathatnak a közigazgatási jelentésből is megolvashatni, hogy ezen ügyben igen sok történt, s évről évre fejlődés és haladás mutatkozik e téren. Kivántos volna, hogy feleslegünket arra fordilhatnók, hogy a még meglevő bajokon segítsünk, azonban sajnos, e felesleg kölcsönkamatozásunkra és törlesztésünkre kell, hogy for- dittassék. Erre különben válaszomnak egy további részében még kiterjeszkedem. A mi a mohamedán házi joggal járó minden tekintetben hátrányos következményeket illeti, a melyekről méltóztatolt megemlékezni, sajnos, tényleg fennállanak, s ezeken egyhamar nem is lehet segíteni. Mi ezen mohamedán előítéleteket és szokásokat csak türelemmel és azoknak tiszteletben tartásával győzhetjük le. Fellázítanók az egész lakosságot, ha erőszakosan beavatkoznánk e kérdésbe. Örömmel látom, hogy a t. bizottsági tag úr által megpendített egy eszme, t. i. a boszniai női orvosi szolgálat már régen meg van valósítva. Négy nőorvosunk van már olt állami szolgálatban, a kiknek száma még esetleg szaporittatni fog. (Helyeslés.) És itt mindjárt megjegyezhetem azt is, hogy ezen intézménynek a legszebb sikere van. Ezeket a nőket a legnagyobb bizalommal fogadják be a háremek, s közvetítésükkel talán sikerülni fogorvosoknak isbejuthatniok. a mennyiben a uőorvosok a megnyugtatásnak előzetesen szükséges munkáját elvégzik. A papi és polgári fizetések kiegyenlítését illetőleg mi is nagyon örülnénk, ha módunkban \o!na a főpásztorok fizetését felemelni. Bár helyzetük nem oly kedvezőtlen, mint az feltüntetni méltóztatolt, a mennyiben mig egy hivatalnok tisztán fizetésére van utalva, addig a főpapoknak egyéb jövedelmeik is vannak, azok a subventiók, a melyek be vannak állítva a bosnyák költség- vetésbe, úgy hogy ennek a kérdésnek orvoslása
