A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1906 - hiteles kiadás (Bécs, 1906)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
162 VI. ÜLÉS. ha példának okáért a zulu-kafferek nem tudom én miféle tudományos européereket küldenének parlamentjükbe, mert azok bizony nem értenék meg népüknek gondolkozásmódját. És viszont nincs olyan nép a föld kerekén, a melyikről ne lehetne azt mondani, hogy nem érti a Parlamentarismus!, mert ha mesterséges utakon akadályozzuk meg a szabad választást, akkor ismét nincs elérve a ezé] és az már nem szabad Parlamentarismus. Tehát mondom, én nem fogadhatom el azt az elvet, hogy a nép nem érett meg az alkotmányosságra és nem fogadhatom el azt sem, hogy szükségünk van ott arra, hogy kezünkben tartsuk a népet, mert a rend fentartása megkívánja. Valahányszor beteszi valahova lábát az absolutismus, mindig ezzel az indokolással találkozunk és mindig ez képezi indokolását a korlátlan egyeduralomnak. Sohasem bántak még néppel úgy, hogy világosan megmondták volna neki : én léged elnyomlak, rajtad korlátlanul akarok uralkodni ; hanem mindig tisztes ürügyeket találtak, a melyeknek alapján a korlátlan uralmat felettük gyakorolták. Én igenis kívánom Bosznia részére az Önkormányzatot. Már azután hogyan, mily módon és milyen mértékben, az részletkérdés, ha csak azt az érvet nem hozza fel a t. közős pénzügy- minister űr, a melyet ez idő szerint kénytelen volnék elfogadni, hogy azért nem lehet azt meg tenni, mert Boszniának és Herczegovinának viszonya nincsen rendezve, török souverainitas alatt van, a török szultán nevét az imákban felhozzák, tehát az állapot teljesen ideiglenes, a mint a berlini szerződés is mondja. Ezt az érvet ez idő szerint elfogadom és éppen ezért hangsúlyoztam azt, hogy gondolkozzunk azon, hogy ezt az ideiglenes állapotot megszüntessük. Azt a szellemet, a mely a jelentés tanúsága szerint Boszniában nyilvánul, örömmel kell üdvözölnöm. Lehetetlen azonban mégis rá nem mutatnom bizonyos hátrányokra, a melyeket ugyancsak a jelentés alapján volt szerencsém vagy szerencsétlenségem tapasztalni. Az első és legnagyobb sérelem az, hogy Boszniát egészen osztrák mintára kezelik. A járások, a kerületi beosztások, a hivatalos apparatus, az egész közigazgatás, az elnevezések, nyelv, mindezek osztrák mintára vannak alakítva. Osztrák mintára csinálnak boszniai-herczegovinai udvari tanácsosokat, bárha szó férhet hozzá, hogy van-e egyátalában boszniai-herczegovinai udvar. Ugyancsak a jelentés, valamint a sta- tistika tanulsága szerint a hivatalnoksereg legnagyobb része német, helyesebben osztrák, mert 3’77 százalék magyarral szemben van 27‘62 százalék bosnyák, 12 89 százalék német és 13-63 százalék cseh hivatalnok. így tehát összesen 24 száza’ékot lesznek ki az osztrák származású hivatalnokok. Azután a feliratok, a jelzőtáblák, továbbá a vasúton minden, de minden német. A csendőrséget német, illetőleg osztrák ezredekböl veszik át úgy, hogy nem hinném, hogy a csendőrségnél három oly magyar lisztet találjunk, a kit magyar ezredből vettek volna át. És mig ott a német nyelv teljes mértékben meghonosodott és meghonosodik, a magyarnak még hírét sem találjuk, jóllehet ugyancsak a jelentés szerint 24.000 osztrák honossal szemben 42.358 magyar állampolgár lakik Boszniában. Az iskolákra nem akarok részletesen kiterjedni, de magából a jelentésből látom, hogy a magyar nyelvre, a magyar közjogra semmi súly sincs íektetve az iskolákban. Az egy szera- jevói gymnasiumot kivéve, a hol facultative tanítják, a francziával és gyorsirászattal egy niveaun tartva a magyar nyelvet, gondolom heti két órában, mig a német nyelvnek hetenként 23—27 órát szentelnek, kezdve az elemi iskolán, végig a legfelsőbb tanintézetig. A növendékeket, ha felső iskoláztatásra van szükségük, Zágrábba, illetőleg legtöbbnyire Bécsbe küldik. Budapest egészen kiesik a számításból Érdekesnek találom itt megemlíteni azt is, hogy a ki a jelentést olvassa, lehetetlen, hogy tisztában lenne azzal, hogy tulajdonképpen mi is az iskoláztatás nyelve, hogy az ügykezelés a hivatalokban tulajdonképpen milyen nyelven folyik. Mert a szövegezésben egyszer azt találjuk, hogy az iskoláztatás nyelve a honi nyelv, majd azt, hogy az a növendékek anyanyelvén történik, hogy bosnyák az iskoláztatás nyelve; a hivataloknál értekezhetnek hazai nyelven, végzéseket kiadhatnak német vagy bosnyák nyelven. Szóval minden áron kerülik annak kimon-
