A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1906 - hiteles kiadás (Bécs, 1906)

A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója

VI. ÜLÉS. dását, hogy a hivatalokban igenis teljesen német az ügykezelés és csak kivételesen, ha úgy fordul, hogy egy más nyelvet absolute nem beszélő egyén kerül oda, akkor történik az horvát vagy bosnyák nyelven. A vasúti szolgálatról egyátalában nem akarok ez idő szerint beszélni, bárha sok szó fér hozzá, tekintettel arra, hogy annak egész iránya, be­rendezése és szervezése, minden az osztrák érde­keket szolgálja. Nem akarok arról sem beszélni, hogy tulajdonkép katonai dictatura van ott, a mely mellé be vau osztva egy civil adlatus is, a kit teljesen feleslegesnek tartok, mert vagy az egyik vagy a másik legyen, hiszen az a katonai egyén csakis a repraesentálást szol­gálja ott. Mindazonáltal lehetetlen meg nem emlitenem mégis az igazságügyet tárgyaló jelentésből ki- világló adatokat. Nem beszélünk most arról, hogy ott úgy látszik, a mi fogalmaink szerint uzsora dívik : hiszen a törvényesen elfogadott kamatláb 12 százalék, a mi rendkívül megter­helheti azt a szegény népet, ha tekintetbe vesszük, hogy házi állatai után is meg van adóztatva, a mely adót — csak úgy mellékesen jegyzem meg — minden körülmény közt eltör- lendőnek vélek, mert absurd dolog, hogy az fentartassék és ezáltal éppen a legszegényebb néposztály sujtassék. De magánál az igazság­szolgáltatásnál látom és a jelentésből magából is azt olvasom ki, hogy ott borzasztó állapotok uralkodhatnak, ha a régi osztrák katonai bün­tető törvényt és büntető eljárást, ezt az inqui- sitorius rendszert alkalmazzák az országban, ha látom, hogy a polgári, kereskedelmi és hitel­ügynél az osztrák törvények vannak még most is életbeléptetve ; ha látom, hogy az ügyvédi képviselet bár kötelező, kénytelen mégis a jelen­tés bevallaui, hogy sokszor a hivatalnoki karból kellett védőt kirendelni, mert az ügyvédek száma nagyon kevés, a mi nagyon természetes, hiszen numerus clausus van! Az ügyvédek száma 25, ezeknek fegyelmi hatóságát a polgári adlatus két törvényszéki hivatalnokkal és két — nem tudom — ta'án horvát tanácsossal képezi, min­den íelebbezés kizárásával, úgy hogy meg vagyok győződve: ha egy szabadabb szót szól ott valaki, a legkérlelhetetlenebb elbánásban részesül. Ha látom azt, hogy csak most akarják keresztülviuni a közigazgatásnak a bírósági szer­vezettől elválasztását — a mely csak julius 1-én lép életbe, de csak fokozatosan — hogy az a biró ne legyen felügyeletileg alárendelve a köz- igazgatási tisztviselőnek, a kerületi járásfőnök­nek; ha látom, hogy a vizsgálati fogság elren­delhető egy adóssal szemben a ki ellen szökés gyanúja merül fel, a mi jogállamban meg nem állhat, mert a szökés gyanúját rábizonyitaui valakire nagyon könnyű, nagyon tág, nagyon nyújtható és kiterjeszthető dolog; ha látom, hogy a statistika adatai szerint is a végrehaj­tások ügye Magyarországgal nincs úgy szabá­lyozva, mint Ausztriában; ha látom, hogy a bíróságok közvetlen intézik megkereséseiket Ausztriához, vagy Horvátországhoz, mig Magyar- országhoz csak a szerajevoi kormány útján; ha látom, hogy a végrehajtások foganatosítására hivatalszolgák kiküldötti minőségben alkalmaz­tatnak, a hol ezeknek csekély intelligentiája nem lehet biztosíték, hogy tisztöket lelkiismere­tesen, törvény i-zerint fogják gyakorolni; ha látom azt a statistikát az őrzöttekről és elítéltekről, melyet ez a jelentés feltüntet : akkor engedje meg a t. közös pénzügyminister úr, még most is elborzadok, s nem acceptálhatom, a mit ő az albizottságban mondott, hegy ott szabadab­ban nyilatkozhatnak meg. Hiszen gyülekezési, sajtószabadsági, kérvényezési joguk nincs; hiszen ha május 1-én socialista érzésű munkások gyű­lést akarnak tartani, megtámadják őket és prae- ventiv intézkedés czímén öt embert lelőnek. De hogy visszatérjek themámra, a jelentés szerint az elitéltek száma kedvező, a mennyi­ben Ausztriának, Horvátországnak és Magyar- országnak adataival összehasonlítva, megfelelő a számarány; azonban nem adja meg a szám­arányt arról, hogy kik vannak vizsgálati fog­ságban, a jelentés szavai szerint: <őrzöttek« és kik ítéltetnek el. Ez horribilis állapot, t. bizottság; mert azt látjuk, hogy 1903 ban járási fogházban őrzöttek, tehát letartóztatottak és a kerületi törvényszék­nél őrzöttek száma kitett 18.964-et, (Mozgás.) és az elitéltek száma 2203. Tehát több, mint 1G.000 ember volt vizsgálati fogságban, a ki nem ítéltetett el. Azt én nem hihetem el, hogy 21* 1 fi3

Next

/
Thumbnails
Contents