A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1902 - hiteles kiadás (Bécs, 1902)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
112 VII. ÜLÉS. Alig hogy a vezéremberek Konstantinápolyba érkeztek, az országos kormány kettőzött erővel megindította ellenök a bajszát és mindazok ellen, a kik a küldöttséggel tartanak A küldöttség vezérét és egy tagját, még pedig Dzsabics Ali Fehmi muftit és Bicsakcsics Szalih agát egy rendelete alapján, a melyet 1901. évi október bő 30-án 96. szám alatt adott ki, »jogosulatlan kivándorlóknak» nyilvánította. Ez a maga nemében páratlanul álló rendelet folytán, a mely ellen semmiféle felebbezésnek nincs helye, az országos kormánynak bármikor és bárkit a legkönnyebben lehet megfosztani hazájától. Az országos kormány ezen eljárását azzal okadatolja, hogy az illetők a népet kivándorlásra bujtogatták. E vádnak képtelenségét épp az országos kormány ismeri legjobban, mert hiszen épp ezek a vezéremberek tették múlt évben attól függővé belegyezésüket az országos kormánynyal való tárgyalásokhoz, hogy ezentúl a kormány ne adjon ki útleveleket azoknak, a kik kivándorolni akarnak, és tényleg a hatóságok igen sok helyütt megtagadták az útlevelek kiadását azzal az okada'olással, hogy ezt a mohamedán vezeremberek kívánják. E vád alaptalanságát pedig leginkább bizonyítja azon tagadhatatlan tény, hogy a mohamedánok kivándorlása, mely ezelőtt aggasztó mérveket öltött, a mozgalom kezdete óta nagyban alábbhagyott. Mig a Konstantinápolyban időző vezéremberekkel igy bánnak el, addig az otthonmaradottakat más módon üldözik. Arnatovics Serif mostári lakost és a mohamedán vezéremberek egyik legtevékenyebb és legtehetségesebb tagját, minden jog ellenére, Mos- tárból, szülővárosából és illetőségi helyéről a Rasa Gora nevű nyomorúságos falucskába internálta, a hol az egy rozoga, ablak- és kéménynélküli nyomorúságos viskóban kénytelen lakni, és öt hóig sehová sem szabad kimozdulnia. Más vezéremberek ellen közcsendháboritás miatt minden alap nélkül büntető vizsgálatot indítottak. Cerics Szulejman bég egy előkelő és minden tekintetben kifogástalan egyén ellen, a ki tizennyolcz éven át volt polgármester Növi- ban és mint ilyen, hü szolgálataiért a Ferencz József-érdemrenddel és a koronás arany érdemkereszttel lett kitüntetve, bűnügyi vizsgálatot indítottak közcsendháboritás miatt. Épúgy járt Miralau Deriro bég travniki lakos is, kit egy Magyarországon megjeleni röpirat szerzői részességével vádolnak.« Mellesleg mondva, ez volt az az eset, a melyre alludáltam és a melyről megtudtam, hogy ez a szegény ember teljesen ártatlan volt ebben a dologban. (Tovább olvas): »A fentemlltett rendelet és a folytonos üldözések annyira elkeserítették a mohamedánokat, hogy most itt Budapesten közel háromszázan összegyűltek, hogy a kormány erőszakossága ellen tiltakozó szavukat felemeljék.« T. országos bizottság ! Ezek orosz állapotok. (Mozgás.) Hogy valakit az illetékességi helyéről el lehessen távolítani, csakis egy kerületi főnök akarata folytán, már ez, úgy hiszem, még sem járja. Nem azért kaptunk mi mandátumot Bosznia elfoglalására, hogy ott egy új török rémuralmat osztrák Beamter-Wirthschaft-tal felcziczomázva inauguráljunk. De, t. országos bizottság, megjelent egy rendelet a kormány részéről, a melynek eredetije itt van. Ezen rendelet rendezi a kivándorlók ügyeit. Ezen rendelet értelmében, ha valaki engedély nélkül kimegy az országból, oda többé vissza nem jöhet. Ez már a legnagyobb barbárság, a mely létezhetik. Megtörtént az, hogy ezen szegény zaklatot mohamedánok, hogy meneküljenek ezen atyáskodó kormányzati rendszertől, kimentek Kis- Ázsiába és ott akartak új otthont találni. Mikor oda érkeztek, látták, hogy ott nincs boldogulásuk és visszakivánkoztak. Útközben az a kis pénzecskéjük, a mi volt, elfogyott. Most visszajöttek az országba. Nem eresztették be, illetőleg a határon túl kitolonczolták. Hát ez az a nagy culturalis missió, a melyet a t. közös kormány Boszniában végez? Az, hogy az orosz rendszernél is rosszabb rendszert inaugurál és azután oda áll a müveit Európa elé és azt mondja: íme, mennyire fejlesztettük mi a culturál! Hogy boldogítjuk mi a népet! fis ez a szegény népnek a legprimitívebb jogait érinti Nem tűrik meg azt, hogy az illető azon a helyen, a hol született, meg is halhasson, ha nem tetszik egy kerületi főnöknek. Vagy azt a »zwangsweise Verschickung«-ot, a melyről vala
