A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1902 - hiteles kiadás (Bécs, 1902)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
vu ülés. Hl küldöttséggel ő Felsége elé járultak panaszaikkal. A midőn a küldöttség tagjai hazájukba visszatértek, keserűen kellett lakolniok azért, mert háborítani merték a közös pénzügyminister úr nyugalmát. A közigazgatási hatóságok nem respectálva sem a személyes szabadságot, sem a családi tűzhely szentélyét, a legádázabb üldözésekkel illették a nekik nem tetsző embereket. Például Hadzsi Borics Zulfikar effendi hitoktatót, Csizmics Hámid kereskedőt és Tahmisevics Juszuf borbélyt, travniki lakosokat, azért, mert bizalmi nyilatkozatokat állítottak ki a mohamedán vezérembereknek, a travniki járási hatóság rendőri fogságba helyezte és 62 napig tartották őket benn minden kihallgatás nélkül. Csak 62 napi fogság után vezettettek mindhárman a járási főnök elé, a ki minden okadatolás nélkül közölte velők, hogy nyolcz napi elzárásra vannak elítélve. Azon kérdésükre, hogy miért? azt a feleleteket kapták, hogy »azt mi tudjuk«. Nagyon kérném az igen tisztelt pénzügyminister urat, legyen olyan kegyes arra a kérdésemre felelni, hogy nem volt e ez gróf La- zarini ? K ál lay ISéni közös pénzügyminister: Hol? Rakovszky István: Travnikon! Kállay Béni közös pénzügyminister: Nem! Rakovszky István : Mert volt egy ilyen nevű hivatalnok, a kit nagyon kívántak onnan eltétetni. Nem tették el. Végre a t. pénzügyminister úr áttette a pénzügyministeriumba és ugyanakkor megjelentek az újonnan kinevezett főnöknél az elégülellen mohamedánok és maguk ajánlkoztak, hogy ki akarnak engesztelődni és ki akarják egyenlíteni az ügyet. Ez is mutatja, hogy emberséges báuással ott egész más eredményekre jutottunk volna. (Tovább olvas): »1901. évi augusz'us havában Biscsevics Vászif bég bihácsi lakos, a ki 10 éven át volt esküdt a bihácsi törvényszéknél, a járási hatóság egy napon, a midőn épp hetivásár napján a piaczon sétált, két csendőr által feltüzött szuronyok között a hatósági hivatalba bekisértette. A hivatalban a járási főnök közölte Vászif béggel, hogy azért lett a csendörök által elővezetve, mert állami robot fejében 3 koronával hátralékban van. Biscsevics Vászif bég mint törvényszéki esküdt fel volt mentve a robot fizetése alól. Minden értesítés nélkül, hogy törvényszéki esküdt tisztétől felmentetett, minden tudósítás vagy megintés nélkül, hogy állami robotot kell fizetnie, egy tekintélyes és vagyonos ember, mint a milyen Vászif bég, csendőri kiséret mellett elővezettetik a járási hatóság hivatalába, hogy állami robot fejében 3 koronát, szóval: három koronát lefizessen! Hadzsi Vojics Haszán effendi, imámot és hodzsát (hitoktató és pap) Koszlojnicán 1901. évi szeptember hó 9-én az iskolából hivták a járási kirendeltség hivatalába, a hol közölték vele, hogy azonnal el kell tűnnie Kosztoj ni cáról. Azonban még mielőtt ezen renaeletnek eleget tehetett volná, a csendőrök megkötözve kisérték Prijedorba. Távollétében házkutatást tartottak nála, szeptember 10-én pedig gyermekeit is utána küldötték Prijedorba. Ugyanez a Vojics, a ki két hónap előtt az otoki főmecsetnél, mint imám lett alkalmazva, 1902 évi április hó 23-án Bihácsha ment, hogy rokonait meglátogassa. A midőn Ótok községbe visszatért, a községi elöljáró magához hivatta és közölte vele a boszniai krupai járási főnök szóbeli rendeletét, mely szerint, mivel Bihácsra utazott, nyolcz nap alatt Ótok községből szülőhelyére kell távoznia, ellenkező esetben a csendőrök kíséretében távolittatik el. Az ilyen nemű erőszakosságok és a személyes szabadság ilyetén való megsértésének számtalan példáit lehetne még felhozni, de az országos kormány, sajnos, nem retten vissza nagyobb törvénytelenségektől sem, csakhogy a mohamedánok mozgalmát elfojthassa. A mohamedán vezéremberek, elkeseredve a hatóságok folytonos üldözése folytán és elkedvetlenítve ügyeik rendezésére való hasztalan várakozás által, folyó évi február havában Dzsabics mufti vezetése alatt Konstantinápolyba utaztak, hogy ott a legfőbb egyházi hatóságuknál tanácsot kérjenek ki egyházi és iskolai ügyeik mikénti rendezése iránt.
