A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1902 - hiteles kiadás (Bécs, 1902)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
110 VII. ÜLÉS. mindenesetre a t. minister úr prolectiója és ajánlata folytán ment oda az a bőrgyáros, a ki felállította. A szegény bőrgyár tehát már jobblétre szendéről!. Travnikon egy keztyűgyárat alapított, de miután a bosnyák hölgyek nem oly fényűzők s nem viselnek kezlyüt, Ausztriában pedig jobb keztyű van, nem vették a keztyüt s a travniki keztyűgyár szintén jobblétre szende- rült. Mi történi ezzel a gyárral, a melyet nagy kedvezményekkel, subventióval s nem tudom, mivel láttak el, a mit nem lehet igazolni a biulgetböl ? Pusztán állott és ekkor egynéhány leleményes serajevói spanyol zsidó előállott, megvette a gyönyörűséges travniki keztyűgyárat és a mi magyar iparunk legnagyobb örömére gyufagyárat alapított. Olcsón jutott egy gyárhoz és az eszéki gyufagyárnak, mely a határon túl van, concurrentiát csinált, melyet az nem bir kiállani, mert Boszniában sokkal olcsóbb a fa, a munkaerő s ezenkívül nagymérvű állami jóakaratban és támogatásban is részesítik. Ezek csak egyes példák a bosnyák kormányzati rendszerről. Most jövök beszédem azon részéhez, a mely miatt én a t. pénzügyminister úrnak azt a kemény szemrehányást voltam kénytelen tenni, hogy ott oly állapotok vannak, hogy a berlini szerződés alapján beleavatkozhatnának más államok, legelső sorban Törökország, melynek alattvalói ők még manapság, mert oly bánásmódban részesülnek, mely emberekhez nem méltó. Azt a nagy megelégedettséget, mely az igen .tisztelt pénzügyminister úr kormányzati rendszerét jellemzi, nemcsak az évente megújuló demon- stratiók bizonyítják, hanem egy egész litteratura, melyet szétosztanak, mely nevekre hivatkozik és igen autenticusan van megszerkesztve. Engedje meg nekem a t. országos bizottság, hogy felolvassak egyet-mást abból a brochure- böl, a melyet terjesztettek s a mely az occupált tartományok mohamedánjainak sérelmeit és panaszait tartalmazza. Miután a galombok, úgy látszik, oly szívesen szállnak a kitárt kézre s az újságok nem Írnak erről, a magyar parlament ben pedig, ha szóba akarnék ezt hozni, azt mondanák, nem tartozik ide, valahová azonban mégis kell tartoznia : én fel fogom ezt olvasni. (Halljuk! Halljuk! Olvassa): »A megszállott tartományok mohamedánjai belátva, hogy úgy culturalis, mint anyagi téren elmaradnak az ország többi lakosaitól és ennek okát fökép egyházi és iskolai ügyek rendezetlen voltában látták, ez állapotok sanalása érdekében három év előtt mozgalom indult meg közöttük. A mozgalom Mostárban kezdődött a mostári mufti (mohamedán-püspök), Dzsabics Ali Fehmi vezetése alatt. Az országos kormány, a helyett, hogy a mohamedánok enij törekvései irányában előzékenységet tanúsított volna, ellenkezőleg, illetéktelennek tartotta a mohamedánok ezen beavatkozását és a mozgalom elfojtása czéljából szigorú és okadatlan rendszabályokhoz folyamodott. Dzsabicsot és társait elmozdította hivatalából. másokat pedig pénzbírsággal, elzárással stb. sújtott és megtiltotta nekik, hogy ilyen dolgokkal foglalkozzanak, mert véleménye szerint, erre csak az országos kormány competens. A kormány ily eljárása folytán a mozgalom, mely eleinte csak Mostárra szorítkozott és igy localis jellegű volt, utóbb országos mozgalommá változott. 1900. évben a mohamedán vezéremberek egy statútumot dolgoztak ki felekezeti és iskolai autonómiájuk részére, mely statutum-tervezetet 1900. évi deczember hó 19-én személyesen a pénzügyminister úrnak nyújtottak át. Kállay közös pénzügyminister úr ez alkalommal meg is dicsérte őket törekvéseikért és megígérte, hogy óhajaikat teljesíteni fogja. Kállay Béni közös pénzügyminister: Nem ! Rakoyszky István (tovább olvas): »Rövid idő múlva tényleg megkezdődtek a tárgyalások. De daczára annak, hogy a mohamedánok eredeti követeléseikből sokat engedtek, csakhogy megállapodásra jussanak, a tárgyalások 86 nap után megszakadlak. A tárgyalások megszakítása után a kormány minden módon üldözni kezdette a vezérembereket és azokat, a kik a mozgalomhoz csatlakoz1 ak. Az eredménytelen tárgyalások és a kormány folytonos üldözései által elkeserítve, a mohamedánok 1901. évi junius hó 10-én egy
