A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1902 - hiteles kiadás (Bécs, 1902)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
VII. ÜLÉS. 109 kell ! Ha ilyesmit akarunk, akkor a t. pénzügy- minister úrnak egy nagyon szerencsés formulája van. Azt mondja: most csend van hát ne bolygassuk a dolgot ; hiszen ezek meg vannak elégedve ! Ha pedig zavar van, ha pedig járkálnak, deputatióznak, akkor azt mondja, hogy most nincsen itt az ideje ; várjuk meg, mig csend lesz ! Húsz év óta megy ez a fel s alá való játék, és a bosnyákok évröl-évre elégületlenebbek. De ennek az elégületlenségnek még az is az oka, hogy az osztrák beamter, a ki a régi osztrák szellemben és a beamter nézetekben nevelkedik, azt mondja, hogy először is a nép ő miatta van, másodszor pedig: wem Gott ein Amt gibt, dem gibt er auch den Verstand. És elkezd politizálni. Pedig boldogtalanabb, szerencsétlenebb és ügyetlenebb politikust, mint az osztrák beamtert, nem láttam még ezen a világon. Azt hiszem, ezt senki sem vonja kétségbe. Kezdi a politizálást ott, a hol a nép nyelvét sem érti. Fogja magát és kezd turkofil-po- litikát folytatni. Ez igy megy egyideig. Egyszerre csak meggondolja magát, hogy jó lesz fordítani a dolgon, mert hiszen elégületlenek a szerbek. Hát mást fog csinálni : majd most szerb-politikát folytatunk! A törököknek volt hat évig lurkofil-politikájuk, most a szerbek kapnak hat évig szerb-politikát. A törököket még nem nyerték meg, a szerbek amúgy is ellenséges állást foglalnak el; most a beamter azt éri el, hogy hat évi munkáját lerontja, a mohamedánokat ellenségekké teszi, a szerbeket pedig nem nyeri meg. Hogy ez igy van, arra nézve csak a legutóbb történtekre utalok. A t. minister úr is jól tudja, hogy a bosnyák mohamedánok elmentek Konstantinápolyba az ő törvényes suverainjök- höz, a szultánhoz és panaszt emeltek. Azt is nagyon jól tudjuk, hogy a szultán őket nagy kitüntetéssel fogadta, elszállásoltalta őket hotelekbe és nagyon megelégedetten jöttek vissza. (Ellenmondás.) Ha a t. közös pénzügyminister úr tagadásba vesz valamit, a mit itt állítunk, egyre vagyok bátor figyelmeztetni: arra, hogy a t. pénzügyminister úr hamis informatiók alapján sokszor tagadott itt a delegatió előtt dolgokat, a melyek mégis csak úgy voltak, a mint itt elöadattak. Felhívom a t. minister úr figyelmét arra, hogy őt igen sokszor informálják hamisan. Az ok, a miért a bosnyák mohamedánok Konstantinápolyban jártak, egyházi és iskolai ügyekben rejlett. A t. közös pénzügyminister úr tavaly a vakuf- ügyről nyilatkozott a delegatióban, megemlékezett az egyházi ügyekről Én nagyon természetesnek tartom, hogy az a nép, minthogy semmi más jogczíme és szervezete nincs, a melynek védelme és oltalma alá menekülhet, csak az egyházi és iskolai szervezet, az alá menekszik. De itt is belenyúl tapintatlan kézzel a bosnyák kormányzat, és a helyett, hogy jót tenne, csak ront. De, t. országos bizottság, a milyen szerencsétlen politikai tekintetben a bosnyák kormányzat, époly szerencsétlen közgazdasági téren. A t. minister úr, a mikor átvette Boszniát, elhagyott országot látott ott és mintegy varázsbottal egy nagy, viruló, modern országot akart alkotni. Nem szólok arról hogy milyen elhibázott volt és mennyire idézte elő az elégületlenséget az, hogy a t. minister úr megszüntette a tizedeknek természetben való fizetését. Nem szólok arról, minő igazságtalan volt az adórendszer. Tudjuk mi ezt Magyarországon, a hol egy úgynevezett alkotmányos országban élünk, miként kell itt védekezni és mily nehezen védheti magát az ember a pénzügyi közegek túlkapásai ellen. Csak tegnap történt, hogy hozzám, nem tudom miért, betörtek 46 fillérért egy illeték miatt. Az nem is volt felírva, miért kell fizetni ; s ha a házmesterem nem könyörül meg rajtam, betörnek a lakásomra és foglalnak. Ha ilyen országban igy járnak el a pénzügyi közegek, hogyan járhatnak el egy olyan országban, hol a szegény nép meg sem tudja magát védeni s ha elmegy a hivatalba panaszkodni, nem ő kap igazságot, hanem az, a ki eljárt. Volt Boszniában egy viruló bőripar. Megengedem, hogy primitiv volt, hanem azoknak a bosnyákoknak nem kellett nagyon finom báli czipő, az ő kívánalmaikat és szükségleteiket tökéletesen kielégítette. A t. minister úr egy bőrgyárat alapitolt; az fog Kleinnal Bécsben con- currálni1? A bőrgyár megbukott. De a kisipar azalalt tönkre ment. A t. minister úr azt fogja mondani, hogy hivatalosan nem ö alapította, de
