A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1902 - hiteles kiadás (Bécs, 1902)

A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója

40 V. ÜLÉS. Elnök: Ki vári a közös minister úr azonnal válaszolni ? Szapáry Tibor gr. udvari és ministeri titkár: Nem ! Elnök : Az interpellatio tehát kiadatik a közös kiilügyministernek, a ki majd a következő ülésen fog rá válaszolni. Következik a napirend : a külügyi költség­vetés tárgyalása. Rudnyánszky József b. jegyző: Papp Géza ! Pap Géza: T. országos bizottság! A jelen bizottsági tárgyalások alatt csak pár gyakorlati kérdésről fogok megemlékezni és igyekezni fogok azon kérelmeket, a melyeket a külügyi kormány képviselőjéhez leszek bátor intézni, pár szóval meg is indokolni. Mielőtt azonban ezt tenném, köteles­ségemnek tartom pár szóval megemlékezni arról a legfontosabb kérdésről is, a mely a vitának úgyszólván góczpontját képezi, nevezetesen a hármas szövetség kérdéséről ? A tegnapi nap folyamán elhangzott egy bosszú beszéd, a mely a hármas szövetség czél- szerüsége és Magyarországon való népszerűsége ellen volt irányítva és mintegy ezt akarta indo­kolni és bebizonyítani. Volt már alkalmam a külügyi albizottsági Illésen rövid pár szóval jelezni álláspontomat és kifejezést adni azon meggyő­ződésemnek, hogy a hármas szövetséget mint a békeeszközök leghatalmasabbikát a magam ré­széről helyesnek tartom és mindazokat a ter­heket és áldozatokat, a melyek ezen hármas szövetségből kifolyólag reánk hárulnak, ha sulyosabnak is tartom, ha az anyagi áldozatokat anyagi erőinkhez mérten talán kissé magasaknak és fokozottaknak ismerem is el, de mint hasz­nos, mint a béke érdekében feltétlenül szükséges kiadásokat megszavazom és ezeknek megszava­zásától még akkor sem riadok vissza, ha ez esetleg a népszerűtlenségnek bizonyos fátyoléval borittatnék is le. Ellenzéki szempontból minden esetre igen ügyes és hasznos álláspont az, ha a hadügyi kiadásokkal szemben állást foglalnak. Hiszen az köztudomású dolog, ha mindannyian irtózunk a kiadások és költségek növelésétől ; nem is lehet rokonszenvesebb hangot megütni, mint tiltakozni ezen költségeknek növelése ellen. De akkor, mikor a költségek növelése ellen til­takozunk, a mérleg másik serpenyőjében soha­sem szalad elfeledkeznünk arról, hogy a tilta­kozókkal szemben áll egy párt, egy kormány, a mely kötelességszerüleg és a felelősség tuda­tában kell, hogy mérlegelje azt a körülményt, vájjon ezen tiltakozás megítélésénél csak a nép­szerűség vagy pedig a tiltakozással szemben való állásfoglalás mellett a hasznosság és a szüksé- szerüség követelményeinek teszünk-e eleget? T. országos bizottság! Én is abban a né­zetben vagyok, hogy a mi közterheink oly nagyok, hogy azokat újabbakkal növelni csak a legvégső szükség esetében van megengedve. És akkor, a midőn az ez idei delegatio költségvetésében jelentékeny kiadási többlettel találkozunk, min­denkinek lelkiismeretszerűen számolnia kell azzal a körülménynyel, hogy megbirjuk-e ezeket az új, nagy terheket, arányban állanak-e ezek a terhek, ezek az áldozatok azzal az előnynyel, a melyet ezért kapni fogunk? A hadügyi albizottság költségvetésének tár­gyalása alkalmával egész terjedelmében meg- vitattatott az a kérdés, vájjon ezek az új és tetemes befektetések a mi harczképességiink fentartására és emelésére szükségesek-e? Hogy nem volnának-e azok elkerülhetők, elodázhatók olyan időre, a midőn a mi anyagi erőnk jobban megbirná e terhek viselését? A nyert felvilágo­sításoknak meg kellett győzniök minden objec- tiv hallgatót arról, hogy a mi harczképességiink biztosítása, a mi haderőnk kiépítésének szüksé­gessége megkívánja azt, hogy ha már nagy anyagi áldozatokkal haderőnket a mai fokra fejlesztettük, ezen anyagi áldozatok mellett nem szabad visszariadni azoktól a nagyon nagy, újabb terhektől, a melyek teljessé és háború esetén a háborúra képessé teszik hadseregünket. A fele­lősségnek teljes tudatában és abban a tudatban, hogy bár az áldozatok nagyok és terhesek, mert a szükségszerűség és hadseregünk harczképessé tételének elkerülhetetlen volta elől nem akarunk kitérni: ezeket a költségeket a leglelkiismerete­sebb kötelességtudás mellett is meg kell sza­vaznunk. Igaz, t. országos bizottság, hogy a harcz- képesség fejlesztése első sorban kötelességünk, akkor, a midőn a nemzetközi politikában meg­ítélni akarjuk azt, vájjon a mi erőnknek és

Next

/
Thumbnails
Contents