A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1902 - hiteles kiadás (Bécs, 1902)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
30 IV. ÜLÉS. ség és mint egyik díszlet-kellék azon korona ékességei közé beleillesztessék. Ezzel a kérdéssel beszédem második részé ben részletesebben szándékozom foglalkozni és leszek bátor idevonatkozólag indítványt is benyújtani, de előzetesen ki kell terjeszkednem azokra a nagyérdekű controversiákra, a melyek az albizottsági tárgyalás folyamán egy másik kimagasló kérdés körül előállottak és a melyek Magyarországnak és a monarchiának külügyi érdekeit szintén a magok teljességében érintik és ez a hármas szövetség kérdése Természetesen minden szenvedélyességtől és elfogultságtól tartózkodni kívánok e tárgynál, mert azt tartom, hogy itt csak a legnagyobb fokú tárgyilagosság és a körülményeknek nyugodt és higgadt mérlegelése vezethet kellő eredményre. De azt is kell kérnem, hogy viszont mél- tóztassék mindenki e kérdésben bizonyos, tálán régen megszokott előitéleteket félretenni és egy esetleg önkénytelenül is reánk suggerált felfogásból előzetesen is kibontakozni. Mérlegelje kiki szorgos kitartással az okokat és okozatokat, az előnyöket és hátrányokat, a czélt és áldozatokat, a melyekkel ez a szövetség járhat Hiszen mi semmi irányban sem vagyunk lekötelezve, mi nem tartozunk meghajolni semmiféle vágyak és óhajok előtt, a mi elhatározásainknál egyedül nemzetünknek és koronás királyunknak együttes érdekeit tartozunk szemünk előtt tartani. Annyi tény és ezt mindenekelőtt constalál- nunk kell, hogy ma már a felhangzó aggodalmak nem oly szórványosan jelentkeznek, mint eddig. Nemcsak a sajtóban, a nyilvánosság előtt, hanem ebben a delegationalis ülésszakban, a külügyi albizottság ülésében is tekintélyes hangok merültek fel, a melyek igen komolyan adtak kifejezést azon aggodalmaknak, a melyek a hármasszövetség érdekében hozott áldozatok tekintetében felmerültek. Csak arra utalok, a mit egyik előttem szólott t. bizottsági tagtársam, Zichy János gr. mondott, a ki kiemelte, hogy az országra és a monarchiára nézve ennek a szövetségnek már távolról sincs meg az az értéke, a melylyel az a múltban birt ; azok az áldozatok, a melyeket ennek érdekében hozunk, ma már sokkal kisebb mértékre kell, hogy reducáltassauak. Kiemeltetik a gazdasági kérdések kiváló fontossága is és mindez kell, hogy óvatossá tegyen bárkit is, mielőtt álláspontját szabatosan kifejtené Ha a mérleget felállítani kívánjuk, akkor kétségtelen, t. uraim, hogy mindenki előtt plau- siblisnek tűnik fel a mit e szövetség előnyeként felhozni szoktak, hogy egy nagy középeurópai katonai coalitio alkalmas arra, hogy az európai békét biztosítsa és azokat a könyelraű és elhamarkodott támadásokat, melyek az európai békét veszélyeztethetnék, megnehezítse. Az is kétségtelen, én is készséggel elismerem, hogy reánk nézve az a tudat, hogy veszély idején nem állunk egyedül, hogy hátunk mögött erőteljes katonai szövetség áll, egymagában véve bizonyos biztossági érzetet kölcsönözhet, egy nemét a megnyugvásnak idézheti elő. Én azonban nem tartanám helyesnek, ha csupán átalános szólamokkal és a felszínen maradó igazságokkal döntenénk el egy na?y jelentőségű kérdést. Itt a dolgok mélyére kell hatolni, különösen pedig egy nemzetnek mindig magára vonatkoztatva és az ö viszonyaiból mérlegelve kell a kérdést mérlegelnie. Én őszintén kijelentem, hogy engem az a kérdés, hogy átalánosságban az európai békét biztositsuk, népünk viszonyait tekintve, semminemű áldozatra nem volna képes reá bírni. Mi nem állhatunk itt őrként, mérhetetlen katonai áldozatokat hozva azért, hogy nagy európai kérdések fegyverrel oldassanak-e meg, vagy sem. És itt jön, t. bizottság figyelembe, hogy a hármas szövetség tartalmát szigorú vizsgálat tárgyává tegyük Mire irányul ez, mi ennek a czélja, s milyen kötelezettséget állapit meg reánk nézve? A hármas szövetség most járt le, úgy tudom e hó 6-ikán, most ujittatott az meg. Hogy tartalmában, czéljaiban változást szenvedett-e, arra nézve nincs előttünk semmi más adat, mint egyedül a külügyminister úr exposéja és az abban foglalt kijelentések. Mit mond a t. külügyminister úr? Az ő szavai a következők: »az európai központi hatalmak conservativ szövetsége a békeczélokat szolgája.« E szövetség »lényege abban áll, hogy minden egyes tagra nézve a maga birtoklása biztosittatik«. Beszédjének más helyén ismét azt mondja, hogy az államok a szövetség czélját »a status quo fentartásában és az említett álla
