A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1902 - hiteles kiadás (Bécs, 1902)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
IV. ÜLÉS. 29 intézett irat tartalmát megbélyegezte. Én azt hiszem, hogy a minister úrnak ez a nyilatkozata annál élénkebb megelégedést kelthet a magyar delegatio körében, mert hiszen az érsek úrnak ez az irata, mihelyt köztudomásra jutott, mondhatni, egész Magyarországon átalános felháborodást idézett elő és mert az annál súlyosabb beszámítás alá esik, mivel az abban különösen Magyar- országgal szemben foglalt igaztalan vádak nem privát-nyilatkozatok jellegével bírtak, hanem kísérlet volt ez hivatalos úton megvádolni Magyar- országot azon helyen, a mely Magyarország katholikus millióinak legfőbb egyházi fóruma. Elismeréssel és örömmel constatálhatom továbbá azt, hogy az igen tisztelt külügyminister úr a hágai egyezmény által életbeléptetett választott biróság elvének érvényesítéséhez a maga hatáskörében hozzájárult többek között azzal is, hogy a legutóbbi időben Bulgáriával megkötött consularis egyezménybe felvette a választott biró ságra való utalást, az úgynevezett Clause d'ar- bitraget, a mely szintén újabb jele annak, hogy monarhiának minden téren szívesen támogatja a választott bíróságok intézményében rejlő üdvös elvet, a melynek alkalmazása minden esetre arra való, hogy a nemzetközi conflictusokat, ha nem is egészen, elhárítsa, de azok vaszélyét legalább csökkentse és enyhítse. Ezzel a kérdéssel összefüggésben bátor vagyok ráutalni, hogy midőn három évvel ezelőtt ugyancsak a külügyi költségvetést tárgyaltuk, Apponyi Albert gróf akkori delegatustársunk kérdést intézett a külügyminister úrhoz az iránt, hogy történtek-e lépések, hogy azok a civilizált államok, a melyek Hágában nem voltak képviselve, illetőleg a melyek a hágai conferentia határozataihoz eredetileg hozzá nem járulhattak, utólag ezen határozmányokhoz csatlakozhas sanak? A minister úr akkor oda nyilatkozott, hogy Hágában a conferentia alkalmával határozattan kimondatott, hogy olyan államok is, a melyek ott nincsenek képviselve, utólag hozzájárulásukat fejezhetik ki az egyezményhez és hogy, bár a választott biróság felállítása határidőhöz köttetett, nem kétli, hogy a csatlakozni kívánó államok ebbeli kívánsága e határidő letelte után is, szívesen fog figyelembe vétetni. A külügyminister úr ő excellentiájának ezt a nyilatkozatát, mint az interparlamentáris unió magyar tagjai, ez előtt két évvel közöltük a párizsi conferentián is, a hol az átalános rokonszenvvel és tetszéssel találkozott. Vagyok bátor ebből kifolyólag a külügyminister úrhoz azt a kérdést intézni, vájjon a hágai egyezményhez való ilyen utólagos hozzájárulás lehetővé tételére törlénl-e és fog-e történni valami lépés, vagy — a mennyiben az már lehetővét tétetett, — igénybe vette-e valamely állam az utólagos hozzájárulásnak ezt a lehetőségét? Mindezek után röviden kijelentem, hogy miután én a külügyminister úr működése és az általa követett külügyi politika iránya iránt teljes bizalommal viseltettem, a külügyministerium jövő évi költségvetését készséggel elfogadom. Kristóffy József: Holló Lajos! Holló Lajos: T. országos bizottság! A magam részéről nem osztozhatom abban a véleményben, melyet a t. előadó úr szóban is, jelentésben is kifejezett, hogy tudniillik a t. külügyminister úr előterjesztései és az albizottságban tett nyilatkozatai külügyi érdekeink tekintetében teljes mértékben megnyugtatók volnának. Ellenkezőleg, különösen egy kérdésben elhangzott, sok tekintetben rideg és elzárkózó nyilatkozata az országban széles körű megdöbbenést keltett, mert teljes mértekben elzárkózást jelent az Magyarország államiságának a külföld előtt való érvényesülésében. Én remélem, hogy a mi az albizottságban nem sikerült, az sikerülni fog itt a bizottság teljes ülésében. Remélem, hogy ez a bizottság fog megoldást tatálni arra nézve, hogy az ország jogai a külügyi szervezetben végre érvényesüljenek. E tekintetben nincs és nem lehet közöttünk véleményeltérés. Ha a korona által szentesített dualismus és paritas igaz tartalommal bir, akkor képtelenség, hogy a külügyi szervezet közegei a törvényt semmibe se vegyék. Ma Ausztria és Magyarország nem jelenik meg a külföld előtt, mint az állami suverainitás két egyenrangú birtokosa, hanem megjelenik ott csupán az egyik állam, a maga állami jelvényeinek fenségében, az osztrák császári hatalom összes fényében és erejében, inig a magyar korona csak arra szolgál, hogy mini egyik ékes
