A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1902 - hiteles kiadás (Bécs, 1902)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
III. ÜLÉS 19 hírlapok ily kiszolgálásának és a nyilvánosság tájékoztatásának. A mennyiben lehet, történjék ez gyorsírók alkalmazásával, vagy ha lehetséges, hírlapírók bevonásával végeztessék ez. Épen azért fentartom módositványomat. Elnök: Kíván még valaki szólani? Szentiványi Árpád: Személyes kérdésben kérek szót. T. országos bizottság! Elismerem, hogy az illető két képviselő úr, a ki az albizottságban megjelent és a ki mielőtt bejött volna, a meg- jelenhetés vagy a meg nem jelenhetés tekintetében a szavazást bevárta, nem követett el erőszakosságot. De bocsánatot kérek, ha akkor, a mikor az albizottság már kimondta, hogy ülései nem nyilvánosak, bejön 15 vagy 20 képviselő, ez talán mégis legalább bizonyos látszatával bir az erőszakosságnak. Azért mondtam tehát azt, hogy ha nem volt is az erőszakosság, de mert az erőszakosság látszatával birt, a magam részéről a plenáris ülést össze nem hívtam volna és nem tárgyaltam volna ezt az ügyet a plenáris ülésen csak akkor, a mikor a plenáris ülés rendes viszonyok közt is összehívandó lett volna. Ekkor aztán nem lehetett volna szó arról, hogy ez alatt a cyclus alatt is nyilvánosak legyenek-e az albizottsági ülések, vagy pedig maradjon az eddigi jelleg és csak a jövő évre szóljon a változás De ha úgy magyarázzák a dolgot, hogy ez tulajdonkép ügyrendváltoztatás, mint a hogy elismerem, hogy a plenáris ülésnek jogában áll megváltoztatni az ügyrendet, illetőleg behelyezni az ügyrendbe ezt a módositványt, akkor hozzájárulok ahhoz, hogy az mostantól fogva érvényes legyen. De ha ez igy áll, akkor magam részéről Keglevich István gróf bizottsági tag úr azon nézetét nem fogadom el, hogy azért, habár most ez az országos bizottság kimondja is, hogy mától fogva az albizottsági ülések nyilvánosak, a jövő delegatio plenáris ülésének jogában áll ügyrendváltoztatás nélkül azt mondani, hogy most már nem érvényes ez az intézkedés. (Mozgás,) Magam részéről tehát hozzájárulok az indítványhoz, de hozzájárulok Holló Lajos t barátom indítványához is. Ríikovszky István: Halljuk! Szentiványi Árpád: Hozzájárulok ahhoz, hogy csakis a gyorsírók vehessenek részt. Rakovszky István: Ez módositvány! Szentiványi Árpád: Odáig azonban menni még sem lehet, hogy a lapok tudósitói is jelen lehessenek. Ahhoz, hogy gyorsírók jelen lehessenek hozzájárulok, mert sokkal jobb, ha semmiféle tudósítás nem jön az albizottság tárgyalásairól, mint ha rossz értesítések jelennek meg, mert — engedelmet kérek — emberek vagyunk mindnyájan, egy bizonyos mértékig a pártpolitikai állás is köt mindenkit, egy bizonyos mértékig mindig a maga pártját jobb színben, a más pártját rosszab színben kívánja előtüntetni. Ezért a magam részéről, ha odáig terjed Holló tagtársam indítványa, hogy a stenographusok jelen lehessenek, ahhoz hozzájárulok, de ahhoz, hogy a lapok tudósítói jelen lehessenek, hozzá nem járulok. (Helyeslés.) Kloblisiczky János: Félreértett szavaim helyreigazitása végett kérek szót. Mikor azt említettem, hogy a hallgatóságnak a karzaton van a helye, akkor volt egy közbekiáltás, hogy ez »kicsinylése« a képviselőknek Bocsánatot kérek, ez nem volt szándékomban, nem is lehetett. De a czél elérése végett szólaltam fel, hogy t. i. lehetetlené teszszük az albizottságok üléseit, mert minden képviselőnek joga lévén megjelenni, ha egy oly helyiség van, a hol húsz ember elfér, de 400 nem, akkor lehetetlenség azt mondani, hogy mindenki bejöhet a terembe. Ez indított engem a felszólalásra, mert lehetetlenné teszszük az albizottsági üléseket, ha oly határozatot hozunk, hogy az ilyen meg lesz engedve. Dániel Ernő b.: T. országos bizottság! Azon kimerítő vita után, mely ezen javaslat felett elhangzott, azt hiszem, hogy most már a vita bezárásához is közeledünk s azért kérek pár szót, hogy azon módositványokkal foglalkozzam, melyek az én indítványomra tétettek. Mindenekelőtt hangsúlyozni kívánom, hogy éppen a lefolyt vitában elhangzott nézetek leginkább indokolják az ilyen indítvány benyújtását, mert éppen a kifejtett nézetekből azt látjuk, hogy az országos bizottság táj ai a legellentétesebb nézeteket nyilvánították azon kérdés felett, hogy vájjon az eddigi ügyrend szerint joga lehetett-e a törvényhozás tagjainak jelen lenniök az albizott3»
