A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1901 - hiteles kiadás (Bécs, 1901)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
164 V. ÜLÉS. növelné a készséget; mert hogy ez eddig meg nem történt» ez csak a felülről való bizalmatlanságban leli indokát, a mely indokolatlan az után a múlt után, a melyben Magyarország annyi bizonyítékát adta a trónhoz való hűségének ; és nem méltó eljárás, hogy a mikor tőlünk áldozatot kívánnak az egyik kézzel, a másik kézzel e bizalmatlanság fricskájával illessenek minket; ez nem loyalis, ez nem helyes eljárás és nem vezet jó eredményekre. A mint a monarchia másik államának törvényhozási tárgyalásaiból olvasom, ellenszenvet látok Ausztria népeinél törekvéseink iránt, különösen a cseh nemzetnél. Bocsánatot kérek, hogy Ausztriában milyenek a viszonyok, az Magyarországot absolute nem érinti. Hogy nemzeti törekvéseink a hadsereggel szemben talán más téren is támaszthatnak igényeket vagy tendentiákat, ez lehetséges vagy valószínű is ; de Magyarországnak sem érdekeibe, sem jogaiba, sem törekvéseibe bele nem illeszkedik az, hogy mi a miatt hanyagoljuk el állami jogainknak és nemzeti érdekeinknek érvényesítését, mert Ausztriának a németség praeponderantiájának fentartása a saját körében nehezére esik. Mi — s ez különösen a cseh nemzet képviselőinek s a cseh nemzet fiainak szól — elóljártunk az osztrák absolutismus elleni küzdelemben századokon keresztül. Magyarország nagyon sok veszteséget szenvedett, anyagi érdekeit kénytelen volt elhanyagolni, midőn más nemzetek belenyugodtak az osztrák uralomba, mi pedig küzdöttünk szívósan s munkával és véráldozatokkal előremen- ttink e harczban. Nem kívántuk, hogy az uralkodóház jogara alatt álló más nemzetek segítségünkre jöjjenek, hanem kiküzdöttük magunk önállóságunknak legalább azt a korlátolt mértékét, a melylyel ma bírunk. Ha vannak Ausztriában is nemzetek, a melyek nemzeti törekvéseiket érvényesíteni akarják, mi nem álljuk útját annak, hogy tegyék meg, a mit e czél elérése szempontjából törvényes alapon helyesnek és jónak találnak ; de bennünket egyszerűen nemzetiségi niveaura lesülyeszteni s úgy tekinteni Ausztriát és Magyarországot, mint egy egységes uagy birodalmat, a melyben különböző apró fajok és népek vannak, a kiknek nem szabad e versenyét felszabadítani az által, hogy Magyarország hadseregében és hadtesteiben az állami törvények érvényét elismerjük : ez, t. uraim, összes alkotmányos históriánknak, törekvéseinknek, küzdelmeinknek mind megczáfolása. (Úgy van!) Hiszen azért küzdöttünk, hogy mi nem vagyunk nemzetiség, nem vagyunk az osztrák népfajoknak egy kicsiny töredéke, a melylyel épen úgy kell elbánni, mint a többivel ; mi ezer éven keresztül megtartottuk a Habsburg-dynas- tiával és Ausztriával szemben önállóságunkat. És most mit látunk? Itt vannak bizonyos »nyelvi kimutatások a hadseregben«, a melyekben Magyarország részéről nagyon szűkén korlátozva a magyar ajkúak szerepelnek, de nem veszik ide azokat mind, a kik magyarországi honosok, hanem azokat mind külön mutatják ki nemzetiségük szerint és ez által kitüntetik, hogy a magyar elem a hadseregben milyen inferiori- tásban van, milyen csekély számmal van képviselve. Ez nem eljárás. Itt két állam van. Magyarországhoz tartoznak az ország azon lakói is, a kik ezer éven át mindig hűek voltak e hazához, bár, épen türelmünk, épen bölcs elnézésünk folytán, nemzetiségi, nyelvi jogaikban nem magyarajkúak ; hogy merik ezeket a hadseregben velünk szembeállítani, mintha külön nemzeti egyedeket képviselnének abban? Ezek. t. országos bizottság, nem olyan dolgok, a melyeket akár itt, akár az országgyűlésen szó nélkül hagyhatnánk, bármennyire mondják is, hogy mi túlterjeszkedünk a delegatio hatáskörén, ámbár ezt talán nem erre méltóz- tatnak érteni. De, ha mi itt ide jövünk, hangot akarunk az illetékes fórumok etőtt is adni, hogy lássák, hogy Magyarország közéletében nem egyhangú a megelégedés és megnyugvás, abban a tekintetben, hogy a hadszervezet úgy a hogy az ma van, megmaradjon és hogy Magyarországon igenis a mai szervezetet nem tekintik jogainknak és ezredéves múltúnknak megfelelőnek ; ellenkezőleg az elégedetlenség és az önálló kritika mind nagyobb meg nagyobb mérvű fog lenni és én nem szeretném, ha ilyen kérdés tartaná sokáig izgatottságban a nemzet egész közéletét, ha megvonna bennünket a belső fejlődés nyugodt mérlegelésétől s azért mi folytonosan és hazafiason fordulunk ezekhez a körökhöz, lássák be, hogy administrativ utón is,
