A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1901 - hiteles kiadás (Bécs, 1901)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
V. ÜLÉS. 145 sirozták a későbbi törvények. Mindjárt 1807-ben hozatott egy törvény, a melyben az mondatott, hogy: »Sua Majestas demisse exoratur ut Hungari- cis et confiniariis legionikus officiales consequenter et generales et stabales nativos hungaros articulo quoque 9. 1792. id exigente praeficere.« Itt a törvényhozás az 1792 iki törvényt már akkép magyarázta, hogy ebből folyólag a magyar csapatoknál magyar tisztek alkalmazandók. Azután az 1807-iki törvényt majdnem szószerint ismétlik az 1830 : Vll. törvényczikk 1. §-a és az 1840: II. törvényczikk, a mely már magyar szövegben is íratott törvény- könyvünkbe s a mely igy hangzik ; »Mivel pedig a katonáskodásra legfőbb ösztönül az szolgál, ha a katonai erényeket érdemlett előléptetések és jutalmak mielőbb követik, ő Felsége az 1830: VII. törvényczikk 1. §-ának 12. pontjában tett kegyelmes ígérete szerint az e részben fennálló törvények jelesen az 1792 : IX. s az 1807:1. törvényczikk rendeletéinek szoros megtartásával szivén fogja viselni azt, hogy a magyar sor- és véghelyi ezredekben a tisztek, következéskcp tábornagyok, tábornokok és stabá- lisok is született magyarok legyenek.“ Ezeknek a törvényes előzményeknek felel meg az a rendelet, a melyre t. barátom hivatkozott és a méh ben ő Felsége a király — ezt az akkori ministerelnök, Andrássy Gyula gróf az 1868-iki véderötörvény tárgyalása alkalmával az országnak mint garantiát jelentett be — elrendelni méltóztatik, hogy az ország ismételve nyilvánított kivánatának megfelelően, egyszersmind pedig a hadsereg czélszerü szervezése érdekében a magyar korona országaiból kiegészített ezredekhez és csapatokhoz, a menynyire lehetséges, egyedül az ezen országokban született tisztek osztassanak be. Hogyan áll ezen kérdés jogilag ezen előzmények után? Nem áll úgy, hogy egy magyar honpolgárnak nem magyar ezrednél tiszti minőségben való alkalmazása törvénytelenséget vagy közjogi sérelmet képezne, de csak úgy áll, hogy a mennyire lehetséges, a magyar ezredek- nél magyar honpolgárok alkalmaztassanak tiszteknek mindenféle rangfokozatokban. Tehát A közösügyi országos bizottság naplója. 1901. magyar honpolgároknak tiszti minőségben nem magyar ezredeknél való alkalmazása csak akkor képezne sérelmet, ha ez oly mennyiségben fordulna elő, hogy ezáltal indirecte lehetetlenné válnék az előbb idézett törvények és királyi rendeletnek teljesítése. így állván a dolog, én a követelményt, a mely Ugrón Gábor t. barátom határozati javaslatában foglaltatik, a törvények s a királyi rendelet által indokoltnak s majdnem magától értetődőnek tartom. Abban azonban, ha egy ily törvényeken és királyi rendeletén alapuló garantiának végrehajtására utasítást adunk a hadügyministeriumnak, az a feltevés, foglaltatnék, hogy a hadügyministerium ezen törvényeken és királyi rendeletén alapuló utasításnak tényleg meg nem felel. Erre nézve pedig nekem kellő számú adataim nincsenek, hogy egy határozati javaslat alakjában a hadügyi kormányzatnak ilyen indirect szemrehányást tegyek. Megvallom, én is hallottam panaszt, de mint az alkotmányos testületnek tagja, ilyen közszájon forgó, fama útján hozzám került panaszokból nem indulhatok ki. Minthogy itt egy fennálló jogszabály végrehajtásáról van szó, mely a hadügyi kormányzat keretében és a mi ellenőrzésünk alá tartozik, azt tartom, hogy a mennyiben kétely merült fel, logice az első lépés nem az volna, ilyen utasítást adni, a melyben indirecte vád foglaltatik, hanem az, a mire én, a nélkül, hogy indítványt beadnék, bátor vagyok fölkérni a t. hadügyi kormányzatot, hogy egyéb kimutatásaival együtt legyen szives az országos bizottság elé a jövőre arról is egy kimutatást terjeszteni, hogy a hadseregben szolgáló magyar tisztek közül hányán vannak alkalmazva a nem magyar ezredekben és hányán a magyar ezredekben. Ha ezen adatokkal el vagyunk látva, akkor leszünk — de előbb nem — abban a helyzetben, hogy megbíráljuk, vájjon a hadügyi kormányzat ezen kötelességnek megfelel-e, igen, vagy nem, szükség van-e utasításra, igen, vagy nem. Ilyen kimutatásokat vagyok bátor a t. hadügyi kormányzattól az országos bizottság ellenőrzési kötelezettségének teljesítése szempontjából kérni. De Ugrón Gábor t. barátom az ő beszédébe belevonta a nemzeti hadsereg eszméjét is, 19
