A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1901 - hiteles kiadás (Bécs, 1901)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
146 V. ÜLÉS. — hogy magamat praecisebben fejezzem ki, mert én ilyen ellentétet nem szeretnék felállítani a létező közös hadsereg és a nemzeti hadsereg fogalma közt, — az önálló magyar hadsereg kérdését. Felhozta pedig ezt olyan gondolatösszefüggésben, a melyben ahhoz hozzá- szólani kötelességem. Elmondta, hogy mily lelkesedéssel, mily édes örömmel szavazzák meg a védelmi költségeket azok a nemzetek és képviselőtestületek, a melyek abban a szerencsés helyzetben vannak, hogy nemzeti sereggel, helyesebben szólva önálló hadsereggel bírnak és viszont az ő lelkülete szerint milyen nyomott hangulatban, mily vontatva, mily resignatióval szavazzuk meg ezeket a költségeket mi. Én megvallom, a sötét hangulatcsinálásnak ezt a nemét nem tartom helyesnek és üdvösnek, de nem tartom üdvösnek és czélszerünek s ezt teljes nyíltsággal megvallom, az ezzel szemben felhozott némely ellenérvet sem. Én azzal a fájdalmas érzéssel szemben, melynek t. barátom kifejezést adott, hogy önálló nemzeti hadsereggel nem bírunk, sohasem fognék azzal érvelni, hogy az Önálló magyar hadsereg sem volna nemzeti hadsereg, mert Magyarországnak vannak nemzetiségei, mert ezt az érvelést sem közjogilag, sem politikailag helyesnek nem tartom. Magyar- országon a nemzeti egységet én nemcsak közjogi, hanem történelmi és társadalmi ténynek is tartom. (Helyeslés.) Nem tartom jogi fictiónak, a melyet a tényekre ráerőszakoltak, hanem történelmi és társadalmi tények törvény alakjába öntött kifejezésének. A törvény és a valóság a jog és a tény itt teljesen fedezik egymást és ebben áll a mi erőnk, úgy hogy az a hadsereg, mely a magyar nemzetnek önálló hadserege volna, a szónak nemcsak közjogi, de tényleges, de társadalmi, de természetes értelmében is tökéletesen és teljesen nemzeti hadsereg volna. (igaz! Úgy van!) Nagyon jól tudjuk, hogy akkor, mikor a közös hadsereget fentartjuk, annak szervezetét megállapítjuk, annak alimentálásához a költségeket megszavazzuk, hogy ezáltal minő tekintetben hozunk áldozatot s ezzel szemben magunknak mit biztosítunk. A hadseregek két rendbeli nagy szolgálatot tesznek a nemzeteknek. Az elsőrendű az, hogy az országot a külellenség ellen megvédjék, második az, hogy a nemzetek benső consolidatiojának és összetömö- rülésének hathatós eszközét képezzék. Az elsőrendű szolgálat a védelmi szolgálat. Az a lélektani hatás, az a nemzetnevelő hatás, a mely a tömörítés, az egységesítés, a nemzeti edzés irányában foly, igen fontos ugyan, de a védelmi szolgálattal szemben a hadsereg természeténél és rendeltetésénél fogva mégis másodrendű és amaz csak kisérő szolgálat. Én nem mondom, hogy abban a második irányban a nemzet tömöritésére, a nemzeti érzés edzésére és össze- forrasztására irányuló szolgálatot a közös hadsereg éppen nem teszi és nem teheti, mert meggyőződésem az, hogy teszi és teheti is, de nem oly tökéletesen teszi, mint a hogy tenné egy önálló magyar nemzeti hadsereg. Viszont — és ezért léptek elődeink erre a térre és maradunk mi ezen a téren — a pragmatica sanctioból folyó közös védelem érdekeinek, a közös hadsereg, az adott viszonyok közt jobban, tökéletesebben képes megfelelni, mint meg tudna felelni a két különvált hadsereg. Azért, mert ezen primair szolgálatát a hadsereg — e tekintetben az érveket nem akarom ismételni — a mi meggyőződésünk szerint tökéletesebben teljesíti, sőt mert a védelmi feladat teljesítése szempontjából ennek megbontása egyenesen veszedelmes volna, ezért hajlandók vagyunk a második szolgálat kevésbbé tökéletes teljesítésével megbarátkozni, ezért fogadták el elődeink a közös hadsereg eszméjét, ezért tartjuk fenn s ragaszkodunk hozzá mi is, természetesen kötelességünk lévén őrködni a felett, hogy a másik irányban a nemzeti consolidatio irányában ez az intézmény legalább ártalmunkra ne legyen, sőt a mennyire a katonai egységnek követelményei engedik, ezen czélok előmozdítására is szolgáljon. E tekintetben Ugrón Gábor t. barátom nem Ítél igazságosan, ha azt mondja, hogy 1867. óta nem történt semmi. Nem úgy van. Méltóztassék szemügyre venni azt, hogy mostani védrendszerünkben a katonai egység szoros fentartása mellett elismerésben részesül a magyar hadseregnek a magyar csapatoknak közjogi egyénisége abban a törvényes intézkedésben, mely szerint az újonczozásnál a magyar honpolgárok csak magyar csapatokhoz oszthatók
