A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1901 - hiteles kiadás (Bécs, 1901)

A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója

144

V. ÜLÉS.

az erőfeszítésnek, a melyre állandóan képes, mint szab annak a nemzetnek, vagy annak a hatalomnak is, melynek népességi viszonyai kedvezőbbek és valamint egy nemzet, a melynek mondjuk 20 milliónyi polgára van, nem tarthat fenn állandóan oly hadsereget, mint az a nemzet, a mely 40 millió lelket számlál: épúgy egy nemzet, amelynek nemzeti jövedelme mondjuk egy milliard, nem tehet állandóan olyan katonai erőfeszitést, mint a milyent tehet egy nemzet, a melynek nemzeti jövedelme mondjuk két milliard, és hogyha ezt mégis megkíséreli, azzal nem védelmi képességének fokozását éri el, hanem csak azt, hogy az ilyen túlhajtott erőfeszítés alatt épen akkor fog összeroskadni a nemzeti erő, a midőn annak teljes érvényesítésére a legnagyobb szükség van. {Átalános helyeslés )

Ezt csak annak az illustratiojául hoztam fel, hogy milyen sokfélék, milyen komolyak és milyen életbevágók azok a szempontok, a melyekből az a senki által még nem ismert hadszervezeti kérdés és reform megitélendő lesz, a mely esetleg az uj véderő-törvény benyújtásakor a parlamentek bírálata alá fog tartozni és ismétlem, a delegatio genius loci-ját nem tartom alkalmatosnak arra, hogy a közvélemény előkészítése innen induljon ki, hanem sokkal inkább óhajtanám azt, hogy a delegatio tagjai az országgyűlésen képződött véleményének hatása alatt járjanak el itt, mint a mennyire szeretném azt, hogy országgyűlési szereplésüket a delegatio légkörében létrejött elhatározásaik alapján teljesíthessék. (Átalános helyeslés.)

Épen úgy nem kívánok szólani a katonai igazságszolgáltatás reformjának nagy kérdéséről és pedig főleg azért nem, mert a katonai igazságszolgáltatás reformjának kérdése szerintem egy tényezőtől függ: a népképviseleti factor erkölcsi erejétől. Hogy ez a kérdés mind a mai napig nem nyert megoldást, ez semmit nem bizonyít világosabban, mint a népképviseleti tényezők véghetetlen gyengeségét. Nem mondom, hogy a katonai administratio élén álló tényezők, úgy a közösek, mint azok, a kik a két államban működnek, nem bírnak érzékkel ezen kérdés iránt, nem bírnak érzékkel a hadseregben szolgáló honpolgárok jogbiztosságáuak követelménye iránt: ez olyan vád volna, a

melyre magamat velők szemben jogosítva nem érzem. De végre is a közhatalmaknak minden tényezője bizonyos feladat teljesítésére van kiválókép hivatva és a kormányzat élén álló tényezők kiválóan a kormányzati érdekek képviseletére, a népképviseleti tényezők pedig kiválóan a népnek, a nemzetnek, a honpolgároknak erkölcsi, jogi és anyagi érdekeik megóvására vannak hivatva, mondom, kiválóan, mert sem az egyiknek, sem a másiknak nem szabad elhanyagolnia azt a másik álláspontot sem, a mely azonban első sorban nem rájok van bizva; de nem lehet elvárni azt, hogy akkor, a mikor a népképviseleti elemek a honpolgárok érdekei, ez esetben jogszolgáltatási és jogbiz- tossági érdekei feletti őrködésükben annyira gyengék, erejöket a kormányzati tényezők pótolhassák, a melyeknek első sorban hivatása más. Minden intézkedés, a mely a népképviseleti tényezők erejét és súlyát a közhatalmak szervezetében növelni fogja és csakis ez fogja közelebb hozni és végre megérlelni egyebek mellett a katonai igazságszolgáltatás reformját is.

De egy specialis, igen érdekes kérdést vetett fel Ugrón Gábor t. barátom egy határozati javaslattal kapcsolatban, a melyre nézve lehetetlen indokolás nélkül állást foglalni. T. barátom határozati javaslata olyas valamit tartalmaz, a mi feltétlenül helyes, mert törvényeken alapul. Legyen szabad ennek megvilágítására és saját magamtartása alapvetésére ennek az egész ügynek előzményeit röviden összefoglalva előadnom. (Halljuk ! Halljuk !)

Ez az ügy végig vonul országos törvény- hozásunkon 1792-től kezdve. 1792-ben hozatott az első törvény, melyben ő Felsége felkéretik, hogy a született magyarok előnyben részesittessenek a magyar csapatoknál való alkalmazásban, »ut nativorum huugarorum praeferens ratio habeatur«.

A válasz erre az volt, hogy viszont a német csapatoknál, a mint magát a törvény kifejezi, »legiones germanicae« magyarok vaunak alkalmazva és igy bizonyos compensatio- képeu ö Felsége gondoskodni fog arról, hogy jövőre panaszra ok ne legyen. Ez az első törvény meglehetősen homályos és bizonytalan szerkezetű, de megállapították értelmét és praeci-