A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1901 - hiteles kiadás (Bécs, 1901)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
V. ÜLÉS. 143 régibb határozatok keresztülviteléből származnak, úgy, hogy azoknak bőségesebb megvitatására semmi indok nincs. Ezt abból a czélból constatálom, mert a kevéssé tájékozott közvéleményben igen gyakran a delegatiouak, a melynek talán lehet némi irányban jogosult szemrehányásokat is tenni, azt a jogosulatlan szemrehányást is teszik, hogy a költségvetési tételekkel, mint olyanokkal, egy 300,000.000 koronás budgettel nagyon hamar bánik el. Maga a költségvetés nem nyújtván bő vi- tatkozási anyagot, igen természetszerűleg a vita keretébe bevonattak a hadügyi technikának, de még a hadszervezetnek bizonyos kérdései is. Én ezekhez sem kívánok hozzá szólani. A technikai kérdésekre nézve, bevallom in- competentiámat, nem bírok azzal az igénynyel, hogy azokhoz olyképen hozzá szólhassak, hogy akárkinek becses felvilágosítást nyújthassak. A hadszervezeti kérdésekre nézve pedig nekem, daczára azoknak, a miket előttem szólott t barátom mondott, mégis az a nézetem, hogy azoknak ex asse való megbeszélése nem ide tartozik. Természetes, hogy felmerülnek, mert hiszen a költségvetéssel kapcsolatosan szoktak annak a szolgálati ágnak organicus kérdései is megvitatás alá jönni, a melynek költségvetését tárgyaljuk, és minthogy a hadügyi költségvetést, a közös hadsereg és a tengerészet költségét a delegatio állapítja meg, hát majdnem elkerülhetetlen és természetszerű, hogy ezen budget tételeiben megnyilvánuló szerkezet kérdése is megbeszélés alá jön. Én abban nem látok nagy bajt, ha mindig megőrizzük azt a szigorú tudatot, hogy azért ezen kérdések felett dönteni és határozni a delegatio nincsen hivatva (Úgy van!) és hogyha megőrizzük és kifejezésre juttatjuk minden félreértéssel szemben azt a tudatot, hogy ezek a viták csak a közös minister uraknak és a közvéleménynek tájékoztatása és előkészítése szempontjából folynak. De még igy is, a közvélemény tájékoztatása és előkészítése szempontjából ezeknek a szervezeti kérdéseknek megvitatását a delegatioban én személyesen valami nagyon üdvösnek és czélszerűnek nem tartom. Megmondom miért, példát ad nekem erre az a mód, a melyben itt az ujonczjutalék I esetleges felemelésének és ezzel kapcsolatban a kétévi szolgálatnak kérdése tárgyaltatik. Ebbe az utóbbiba nem megyek bele; arra nézve az actákat nem tartom lezártaknak és nem merek arról határozottan véleményt koczkáztatni ott, a hol még a szakemberek véleménye sem egyetértő. De ez a kérdés összefüggésbe hozatván több szónok által az ujonczjutaléknak előrehirdetett felemelésével, szerintem oly módon jött a vitába, a melyet én az ügy érdekében helyesnek nem tartok. Nem tartom helyesnek azt, hogy ha mi itt a delegatioban az ujonczjutalék kérdésének felemelésével úgy foglalkozunk, mint hogyha azt egy ránk nehezedő, el nem kerülhető fatumnak tartanók, a melyben már előre kijelentjük belenyugvásunkat és a melylyel szemben csak a compensatiokat, az ellenértékeket keressük. Nem, t. országos bizottság; ha az ujonczjutalék felemelésének kérdése illetékes helyen fel fog vettetni, a minthogy én nem tudom, hogy fel fog-e vettetni, hát akkor azt a kérdést, a legszigorúbb mérlegelésnek kell alávetni, alá kell vetni nemcsak katonai szempontokból, nemcsak hadszervezeti szempontokból, de alá kell vetni nemzetgazdasági és pénzügyi szempontokból is, és én nem óhajtom, hogy azoknak az illetékes testületeknek, a melyek e kérdés felett dönteni hivatva vannak, egyes kiváló tagjai itt a delegatioban praeoccupált véleménynyel és állásfoglalással megterhelten fogjanak ennek a kérdésnek a megvizsgálásához és ebből a szempontból őszintén szólva nem szeretem, hogy itt ezzel a kérdéssel sokat foglalkoztunk. Mert engem azon szemponton kiviil, a melyet t. barátom most helyesen emelt ki, hogy tudniillik a hadsereg és a védelem érdekében a nép gazdasági erejéből csak annyit vonjunk el, a mennyi okvetlenül szükséges a védelem feladatainak teljesítésére, még egy másik átalános szempont vezérelt és fog vezérelni minden organicus katonai reform megítélésénél és ez az axiomaticus tétel, a melynek már egyszer, sőt talán már többször voltam bátor kifejezést adni, a melyet azonban minden alkalommal ismétlek, valahányszor ilyen kérdésekről van szó, hogy tudniillik valamely nemzetnek gazdasági és pénzügyi teljesítési képessége épúgy át nem léphető határt szab annak
