A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1901 - hiteles kiadás (Bécs, 1901)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
142 V. ÜLÉS. és ezek nézeteinket, véleményeinket közvetlenül meghallgathatják. A kétéves szolgálati idő behozatalát én nagy nemzetgazdászati szükségnek tartom különösen tekintettel arra, hogy hazánkban a közgazdaságnak s különösen a mezőgazdaságnak intensiv irányban való fejlődésével karöltve, a munkáskéz hiánya mind érezhetőbbé válik, ezen intézkedéssel pedig, illetőleg a szolgálati időnek egy évvel való megröviditése által nagy munka- erőquautum adatnék vissza a nemzetnek, tehát nagy értékkel szaporittatnék a nemzet közgazda- sági ereje. A kérdés tehát csak az, vájjon az eszme megvalósítása technikailag lehetséges-e, anélkül, hogy hadseregünk kiképeztetése és képzettsége ez által kárt szenvedne. Nem akarok a részletekbe belemélyedni ; tisztán politikai szempontból fogom fel a kérdést és olyan dolgokba, a melyekkel szakszerüleg nem foglalkoztam, itt belemenni nem akarok; de hivatkozom Németországra, a hol a két éves szolgálati időt behozták éppen különös tekintettel a hadsereg szolgálati érdekeire, hivatkozom a honvédségre, a melyben a két éves szolgálati idő hosszú időn keresztül gyakorlatilag fennáll a nélkül, hogy a honvédség képzettség és kiképeztetés tekintetébe a közös hadsereg mögött maradna ; mert nem képzelhető, hogy ha ez az eset beáll vala, honvédelmi kormányzatunk ez intézkedés megváltoztatását javaslatba ne hozta volna; hivatkozhatnám, t. országos bizottság, számtalan hadügyi kitűnőség, capacitas, véleményére, olyanokra, a kik közel állanak a hadügyi kormányzathoz, annak bebizonyitására, hogy a kétéves szolgálati idő behozatala a hadsereg szempontjából is bizonyos tekintetben előnyös volna. De mindenesetre úgy hiszem, ha mérlegeljük a kétéves szolgálati időből a hadseregre nézve esetleg előálló kárt és szembe állítjuk ezt a nemzetre ezen intézkedésből háramló evidens nemzetgazdasági haszonnal, mindenesetre a kétéves szolgálati időtartam javára billenne a mérleg. Magam azt az elvet vallom és azt gondolom felállitandónak és keresztül- viendőnek, hogy a hadsereg számára csak a legfeltétlenebbül szükséges erő vonassák el a nemzet közgazdaságától és ha a körülményeket és viszonyokat mérlegelve, azt tapasztaljuk, hogy felesleges erő van a hadseregben, ezt az erőt ismét vissza kell származtatni a nemzet számára, mert nem szabad feledni, hogy a hadseregben esetleg improductive felhasznált erő a nemzet anyagi fejlesztésére fordított munkától vonatik el, tehát kiszámíthatatlanul productiv foglalkozás rovására áldoztatik fel. Nem szeretnék félreértetui, t. országos bizottság, mert még a látszatát is kerülni akarnám annak, mintha a nemzeti véderő nagy fontosságát kicsinyelném, vagy mintha én a nemzetnek a hadseregben felhasznált erejét a nemzet közgazdaságában felhasznált erejével párhuzamba akarnám hozni. A t. országos bizottság ezt ugyan appretiatio tárgyává teheti, de matbe- matikai számítást tenni ebben a tekintetben az én nézetem szerint lehetetlen. Az elv, a mint említettem csak a hadsereg számára legszükségesebbet vonná el a nemzet közgazdasági erejéből, azonban úgy, hogy a hadsereg ereje a nemzet érdekében minden tekintetben megóvas- sék. A kérdés itt felvettetett, azt hiszem, jogom és kötelességem volt azzal átalánosságban elvi, politikai szempontból foglalkoznom; annak eldöntésére azonbau magamat hivatva nem érzem, de a mennyiben tudom, hogy ezen kérdéssel már hosszabb ideig foglalkoztak, maga a hadügyi kormányzat részéről is, nagyon kérem a hadügyminister úr ő excellentiáját véleményének nyilvánítására. A mi azt a határozati javaslatot illeti, a melyet Ugrón Gábor t. képviselő úr beadott, erre vonatkozó szavazatomat a minister úr által e határozati javaslatra adandó választól teszem függővé és egyúttal ismételten kijelentem, hogy a költségvetést átalánosságban a részletes tárgyalás alapjáúl elfogadom. Tliorotzkai Miklós gr. jegyző: Apponyi Albert gróf! Apponyi Albert gr.: T. országos bizottság! Nem csoda, hogy ennél a vitánál a melynek tulajdouképeni tárgya a hadügyi kvöltségvetés, költségvetési szempontok igen csekély ^mértékben hozatnak fel, mert hisz, ha valamely költségvetés magán ( viseli a normál budget jelleget azok közül, a melyeket az utolsó években tái"keya^' tunk, hát erről ezt bízvást el lehet mondán1- A nevezetesebb költségtöbbletek, a melyek az egyes czímeknél előfordulnak, mindannyian csak \ il
