A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1901 - hiteles kiadás (Bécs, 1901)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
V. ÜLÉS. 141 ezen intézmény iránt azért, mert a nemzet erkölcsi és anyagi erejéből tápláltatik és én azt hiszem, hogy az országnak, a hazának jól felfogott érdekében vau, hogy a nemzet egész sympathiá- jával és egész erkölcsi erejével támogatja azt a hadsereget, a melynek legfőbb hadura koronás királyunk és a melynek tagjai e nemzet gyermekei Nagyon természetes, hogy igy fogva fel a viszonyt hadsereg és nemzet közt, magam is sajnálattal nélkülözöm a nemzeti hadsereget abban az értelemben és abban a formában, a melyben az más államokban és más országok kebelén él ; de a pragmatica sanctioból folyó 1867 : XII. törvényczikk alapján állva, nem teszek és nem is tehetek egyebet, mint hogy a hazaszeretet sugalta sympathiámat a magyar hadseregről kiterjesztem az egész hadseregre és azt óhajtom, hogy a hadsereg is viseltessék a nem zet iránt annyi sympathiával és annyi szeretettel, a mennyivel a nemzet viseltetik a hadsereg iránt akkor, a mikor meghozza számára az áldozatokat és az áldozatkészséget a lehetőség legvégsőbb határáig terjeszti ki. Különben, t. országos bizottság, mert nagy az áldozatkészség a nemzetben akkor, a mikor a hadsereg érdekeinek kielégítéséről van szó, azért nagy a felelőssége azoknak, a kik hivatva vannak megállapítani a hadsereg igényeit a nemzet ezen áldozatkészségével szemben ; és én kérem az erre hivatott tényezőket, vegyék tekintetbe a jövőre is az összes körülményeket és ne támaszszanak akkora igényeket a nemzettel szemben, hogyanemzetáldozatkészségének a nemzet áldozatképességével kelljen harczrakelnie, hogy oly kői ülmények közéjusson a nemzet,illetőlegjussanak a nemzet képviselői, hogy esetleg a hadsereg és a nemzet jól felfogott érdekei között kelljen választaniok. Én e lehetőséget egyátalán kizárva szeretném látni azért, mert a hadsereg és a nemzet érdekeit majdnem azonosaknak tartom ; ezek szorosan összefüggnek egymással ; s a mai körülmények között valamint nem képzelhető nagy és hatalmas állam nagy és hatalmas hadsereg nélkül, viszont nagy és hatalmas hadseregnek csak addig van létjoga és létoka, a mig nagy és hatalmas állam várait és védbástyáit védelmezi és a mig egész erejével oly nemzetet támogat, oly nemzetet fed, a melynek virágzó culturája, fejlődő földművelése, gazdag ipara és jövedelmező kereskedelme van. Természetes, hogy az áldozatkészség mérvének a megállapítása a hadsereggel szemben a nemzetközi viszonyok helyes mérlegelésétől is függ. Vannak körülmények és viszonyok, a melyek között, belátom, el kell mennie a nemzetnek a lehetetlenség határáig: a mikor veszélyek között van a haza és a mikor a fenforgó fontos okoknál fogva a hadsereg erejét okvetlenül fokozni kell. T. országos bizottság ! Nagyon sajátságos jelenség az, hogy daczára az egész világon észlelhető azon törekvésnek, hogy nagyon nagy, fontos erkölcsi és anyagi tényezők a világbéke eszméjét felkarolták és azt meg akarják valósítani, mindazonáltal az a régi elv, hogy »si vis pacem, para bellum«, még ma is a maga teljességében fennáll. Ha azonban oly nemzet, mint a mienk, áldozatkészsége következtében a hadsereg kiképeztetését illetőleg folytonosan hadi készültségben, harczra készen áll s ha másrészt külügyi politikája oly irányban vezettetik, hogy a mint a külügyminister úr ő excellentiája exposé- jában bátran elmondhatta, a béke állandóan biztosítottnak látszik, akkor azt hiszem, t. országos bizottság, hogy felmerül a nemzetnek az a joga és kötelezettsége, megítélni, mérlegelve a körülményeket és viszonyokat, hogy a hadsereg révén reá háruló terhekből mit lehet a nemzet javára megmenteni és abból a közgazda- sági erőből, a mely a hadseregre fordittatik, mit lehet a nemzet részére felhasználni. Ebből a gondolatból kifolyólag áttérhetek arra a kérdésre, a melyet itt mindegyik szónok felvetett, tudniillik a kétéves szolgálati időtartam megállapításának a kérdésére. A tegnapelőtti ülésben néhány szónok figyelmeztetett arra, ne lépjük esetleg túl a delegatio hatáskörét és ne határozzunk, vagy ne akarjunk határozni olyasmi felett, a mi az országgyűlésnek van fentartva. A magam részéről úgy hiszem, hogy nekünk azokról a kérdésekről, a melyek a hadsereget közvetve vagy közvetlenül érintik, nemcsak jogunk, de kötelességünk is beszélni. (Úgy van! ialfelöl.) Kötelességünk eszmét cserélni e kérdésekről annyival is inkább, mert ez az egyedüli alkalom, a mikor a nemzet képviselői a közös ministerekkel szemtől szemben lehetnek
