A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1901 - hiteles kiadás (Bécs, 1901)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
IV. ÜLÉS. 133 hassunk, mint olyanokra, melyek a katonai nevelés és önálló felfogás kiképzését a leghatályosabban előmozditják. T. orsz. bizottság ! Át kell térnem a többi kérdésekre, melyek a létszám és a hadszervezet kérdésével függnek össze, nevezetesen a két évi szolgálat kérdésére, melyre nézve úgy Bolgár Ferencz, mint Ugrón Gábor t. tagtársaink ellenkező álláspontot foglaltak el. Nekem is meggyőződésem — és e meggyőződést minden összehasonlító tanulmány igazolja — hogy a két évi szolgálati idő a hadseregre vonatkozólag semmi esetre sem olcsóbb, mint a három éves. Kétségtelen, hogy a két éves szolgálati idő mellett sokkal nagyobb és szilárdabb keretek teremthetők ; hogy minden bizonynyal az altisztek számának, de a tisztek számának is hasonlíthatatlanul nagyobb nak kell lennie, mint a melylyel a mai békelétszám mellett rendelkezünk; hogy ebből következőleg a nagyobb keretek mellett nekünk szük- ségképen kisebb lesz a különbségünk a békelétszám és a hadi létszám közt, mint most, bármily paradoxnak látszik is ez az állítás, a minek bizonyítékát a német hadsereg nyújtja, melynek békeállománya aránytalanul nagyobb, mint a mi hadseregünké, valamint a franczia hadseregben is ugyanez az eset áll. De másrészt nem tagadhatom, hogy a rövidebb szolgálat mellett a munkás kevésbbé vonatik el a munkájától. Azt hiszem azonban, hogy a t. hadügy minister úr által felhozott argumentatio, hogy inkább kell a három éves szolgálat mellett ennek nehézségein, túlszigorán, nyomasztó körülményein szabadságolások által segíteni és mintegy budgetalis eszközökkel leszorítani a hadsereg költségeit, mintsem hogy törvényben megállapittassék a lét éves szolgálat, aligha nem a helyes utón jár, annál inkább, mert igen bajos, hacsak nem lehetetlen a két éves szolgálatot minden fegyver-ágra kiterjeszteni, s minden esetre nagyon odiosus volna, hogy a természeti körülményektől és a sorozás véletlenétől vagy a testi alkalmatosságban való kis eltérésektől tétessék függővé az, hogy valaki két vagy három esztendeig tartozzék törvényesen szolgálni, a szerint, a mint a gyalogsághoz, vagy a vadászokhoz, vagy a lovassághoz, vagy a tüzérséghez, vagy a szekerészeihez osz- tatik be. Törvényesen megtenni ezt a különbséget, azt hiszem, vajmi, nehéz volna. Gyakorlatilag, ott a hol lehetséges, az ember-anyagot kímélni, illetőleg a törvény ridegségeit enyhíteni, gondolom, sokkal könnyebben lehet budgetalis eszközökkel és ezzel kapcsolatban lévő administrativ eszközökkel. Igaz, Ugrón t. tagtársunk szerint ez az önkénynek nyit tág kaput. De engedelmet kérek, ez a kapu nem kisebb akkor, ha a törvény bizooyos szolgálatra a három évet, bizonyos szolgálatra a két évet állapítja meg, a nélkül, hogy ez az illetőnek külső körülményeiben lelne okadatolást. Ugrón Gábor: Nem arról van szó! Pulszky Ágost : A sors önkénye nem kevésbbé rideg, de talán sokkal ridegebb, mint a hadügyminister úr önkénye. Mert a hadügy- ministert ellenőrizhetjük, ő felelős; felelős itt, felelős fölfelé, felelős erkölcsileg a hadsereggel és az országgal szemben; (ügy van! Úgy van!) a sors uem felelős senkinek, azt felelősségre vonnia senkinek sem lehet. Ennélfogva azt hiszem, e kérdéssel, melynek tüzetes megvitatása egyébiránt az országgyűlésre tartozik lényegileg, részletesebben nem szükséges ez alkalommal foglalkozni. De igenis szükséges foglalkoznunk szükségképen azon másik kérdéssel, melylyel Ugrón t. tagtársunk foglalkozott, azzal, mely vádat tartalmazott tulajdonképen a hadsereg jelenlegi rendszere ellen, az elcommandirozások ellen. Bizonyos és kétségtelen, hogy az elcommandirozások a hadsereg kiképzésének egyik nagy baja; hogy az a körülmény, hogy a czipészeket, a szabókat, a szakácsokat, a beteg-ápolókat a ténylegesen szolgálók sorából kell venni, a kiképzés lehetőségét lényegesen leszállítja. Elismerem, hogy sok kapitány örülne, ha megmenekülne azoktól az anyagi gondoktól, melyek, mint Ugrón taglársunk mondta, tulajdonképen nem hivatásának megfelelők. De én azt hiszem, hogy nem örülhetnénk, ha azok a tisztek tényleg felmentetnének ettől a teendőtől, mert azoknak nemcsak a kiképzés és a vezetés a feladatuk, hanem a háborúban is gondoskodniok kell a csapatoknak minden
