A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1901 - hiteles kiadás (Bécs, 1901)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
134 IV. ÜLÉS. szükségletéről és e mellett úgy a gyors mozgósítás, mint a mozgósítás alkalmával a kellő fel fegyverkezés mulhatlanul feltételezi, hogy a tisztek mindezen raktárokat, a ruházati és fölszerelési ■ kérdéseket a legkisebb részletekben ismerjék. Ha csak pénzügyi kérdés volna, lehetne erről beszélni, de mit tartanánk egy kapitányról, a ki nem ismerné a lábbeliek fontosságát a csapatokra vonatkozólag, nem ismerné a lábbelire vonatkozó minden egyes kérdést. Ugróit Gábor: A suszternek k 11 ismernie, nem a kapitánynak! Pulszky Ágost: A suszternek is kell, de a kapitánynak tudnia kell a susztert megítélnie és utasítania, és az a kapitány, a ki nem ismeri a lábbeli minőségét és annak befolyását a menetelésre, az valóban nem való kapitánynak és nem teljesítheti feladatát. A kapitánynak nemcsak a közvetlen katonai teendőket kell ismernie, hanem mint a szolgabirónak nemcsak a törvényeket kell ismernie, de a népesség viszonyait, bajait, a népesség gazdasági feltételeit arra nézve, hogy jó szolgabiró legyen : úgy a kapitánynak nemcsak vezérnek kell lennie, de egyszersmind administratornak is. És követelnünk kell azt is, hogy jó számvevő legyen, mert a nélkül a pénzügyi eredménye a hadsereg kezelésének kimondhatatlan mértékben ter- helöbb volna, mint a minő az tényleg. A mi pedig az elcommandirozásokat illeti, figyelmeztetem t. képviselőtársamat, hogy azok nem puszta kedvtelésből történnek. Talán a tiszteknek telnék benne kedvök? Az activ tisztnek nem, mert az annak örül, ha mennél gyako- roltabb csapatokat vezet, pedig az elcommandi- rozás következtében a legénység kiképzése is csökken. Az ezredesnek és a hadügyministernek szintén nem telik abban gyönyörűsége, mert sokkal kényelmesebb volna ezeket a teendőket civil-munkásokkal végeztetni ; de ez pénzbe és sok pénzbe és ismét pénzbe kerül, és az elcommandirozások titka épen azon határozatban van, mely a hadügyministert kötelesség- szerûleg a legnagyobb takarékosságra utalja. Könnyű volna ezen segíteni, de én legalább nem akarok segíteni, mert bármennyire terhel- tetik ezzel a hadsereg, nem akarnám ennek árán a közönséget még nagyobb mértékben megterhelni. Átalában törekvésünk úgy is az, hogy a hadsereg vezetőségére sok teendőt ne rójunk, mely szorosan körén kivül áll. De gazdasági okokból és a hadsereg harczképes- sége szempontjából is mulhatlanul szükséges, hogy előreláthatatlan krisisnek esetében oly kézben legyen a vezetés, mely a szolgálat minden ágát és minden létfeltételét, úgy a katonaiakat, mint a gazdaságiakat egyaránt ismerje. Nehéz feladat az, de hogy ennek megfelelni lehet, azt igazolják a külföld katonai administrate, a melyek, merem mondani, sem nálunk, sem másutt a politikai administratio mögött nem állanak, sem takarékosságra, sem pontosságra nézve. Áttérek egy másik kérdésre: a tüzérség átalakításának kérdésére. Erre nézve közelebb állok felfogásomban ahhoz, a melyet Ugrón t. képviselőtársam képvisel. Kétségtelenül megvan beszédének ebben a tekintetben az az érdeme, hogy a közönséget az iránt tájékoztatja, hogy a midőn erről a kérdésről szó van, nemcsak az ágyúk rendszeréről és anyagáról van szó, hanem itt szükségkép a pénzügyi kérdéssel és bizonyos nagy szervezeti kérdésekkel is fogjuk magunkat szemben találni. Minő mértékben és hogyan, azt ma még nem tudjuk megítélni, én itt conjecturalis politikába bocsátkozni nem akarok; de hogy ez kétségtelenül kapcsolatban áll a tüzérség reorgaoisatiojával, az világos előttem, valamint világos előttem az is, hogy azon egység, mely tüzérségünket eddig jellemezte, alig lesz hosszabb ideig fentartható, hogy nagyobb különbségek lesznek szükségesek a fegyvernem keretén belül a különböző alkalmazásban lévő eszközökben, hogy itt könnyebb és nehezebb ágyúkról lesz szó. Kétségtelen, hogy ez az átalakítás új terheket ró a hadseregre és hogy ezen terhek csakhamar áthárulnak az egész államra; épen azért én ezen szempontból is helyeslem, hogy a hadügy- minister úr nem habozik és nem ingadozik, — mint a tisztelt képviselő úr mondotta, mert az ingadozás és a habozás csak az elhatározás után következhetik, — hanem nagy körültekintéssel, türelemmel és figyelemmel tanulmányozza a kérdést és nem lép a delegatio elé éretlen teivekkel, s csak akkor szándékozik
