A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1901 - hiteles kiadás (Bécs, 1901)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
132 IV. ÜLÉS. béke- és hadi létszáma közt nagy különbséget állapit meg; elkerülhetetlen következménye azon oeconomiának, mely a modern, milliókat számláló hadseregekben múlhatatlanul szükséges és mely nem engedi, hogy a hadsereg tömegei megannyian egyforma kiképzésben részesüljenek. De nem is ez szükséges. A mi szükséges, az az, hogy a keretek szilárdak legyenek ; hogy egy része, hogy úgy mondjam : a magva a csapatoknak, teljes és tüzetes kiképzésű legyen ; a mi ezentúl szükséges, az az, hogy az összes csapatokat, valamennyit, úgy azokat, melyek közvetlenül a tényleges létszámból származnak, valamint azokat, kik mint tartalékosok vonultak be, valamint a póttartalékosokat a hazafiasság és az önfeláldozás és a közös czélok iránti készség és szellem lengje át, a mi a hadsereg életrevalóságának, sikereinek főalapját képezi és a mit mindenek felett a tisztikar, annak lelkiismeretessége, hazafisága és önzetlensége képes biztosítani, valamint az a tudat, hogy a hadsereg csakis a hazának és a haza czéljainak szolgálatában áll. Ezek a kellékek, — nem az egyforma kiképzés. És itt kénytelen vagyok azt mondani, hogy Ugrón t. tagtársunk, rmkor egy részről kiemelte, hogy a szolgálati szabályzatokban nem szabad semminek foglaltatnia, a mi a harcztéren közvetlenül fel nem használható és ennek folytán minden szerinte fölösleges túlzás, a mint mondta: »parádé és drill« abból kiküszöbölendő, úgy látszik, más oldalról az uniformitásnak ebbe a szenvedélyébe esik és pedig ott, a hol az ke- vésbbé fontos és szükséges. Mert nincs igaza abban, hogy a szolgálati szabályba és a hadsereg békében végzett gyakorlataiba egyátalán semmi bele nem tartozik, a mi a harcztéren közvetlenül fel nem használható. Az igenis áll, hogy nem tartozik bele semmi, a mi közvetlenül vagy közvetve a harcztéren nem hat. De abból, hogy béke idején olyan formatiokat is használunk, olyan gyakorlatokat is végzünk, melyek nem valószínű, hogy a harcztéren valaha előforduljanak — természetesen csak kis mértékben — nem következik, hogy ez merőben felesleges. Mert kettőt kell szem előtt tartanunk. A katonát mindenekelőtt szigorú fegyelemre, együttmozgásra, együttműködésre és a legszigorúbb engedelmességre kell nevelni. Mert ha békében nem szoktatjuk, ha a békében a fegyelmet és a szigorú együttműködést előmozdító eszközöket nem cultiváljuk benne annyira, hogy a harcztéren mintegy automaticussá váljanak e tulajdonságok, akkor soha a háború izgalmai közt nem bírjuk fenntarlani épen azt az engedelmességet, azt a pontosságot a végrehajtásban, mely ott sokkal nehezebb, de egyúttal múlhatatlanul szükségessé válik. A mi a gyakorlótéren könnyű, mintegy magától értetődő, az a csatatéren gyakran a legnagyobb nehézségek, a legnagyobb feladatok közé tartozik. Ebből nem következik, hogy a békében túlnyomólag oly formatiók használtassanak fel és túlnyomólag oly parádéra és szigorú drillre legyen fektetve a fősúly, a mely a harcztéren egyátalán nem használható. De gondolom, e tekintetben a mi szolgálati szabályunk eddig is eltalálta a helyes középutat és nincs hadsereg széles e világon, melynek béke-gyakorlatai”in- kább megközelítenék — már a mennyiben a pénzügyi tekintetek megengedik — a hadi állapotot, melynek vezető köreiben inkább meglenne az a törekvés, hogy békében semminemű gyakorlat ne végeztessék, a mi a háborúban fel nem használható és a mi legalább analogia alakjában elő nem fordulhat, mint épen a közös hadseregben. A mennyiben a t. hadügyminister úr nyilatkozataiból az albizottságban kivettem, úgy értettem, hogy a szolgálati szabályok, valamint átalában a hadsereg összes szabályzatai során folytonos, természetesen igen óvatos és lassú átalakítással járó, de folytonos javítás és reform munka folyik; a mint mondom, mindazon cau telákkal, melyek ezen szükségképen nagjobb conservativismust igénylő téren elkerülhetetlenek, mert kell hogy a hadsereg traditióiba és életébe magokat beleéljék, a melyek ezen conservative szabályok állandóságával összefüggnek, de melyek mégis odavezetnek, hogy nem maradunk el a kor szinvonala mögött és melyek meggyőződésem szerint lehetővé teszik azt, hogy szolgálati szabályzatunki a büszkén hivatkoz
