A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1901 - hiteles kiadás (Bécs, 1901)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
130 IV. ÜLÉ*. ság kebelében ne támadjon és a legagyafurlabb okoskodáshoz képes az országos bizottság némely tagja nyúlni. Az országos bizottság egy tagja, kire nem emlékszem, az albizottsági tárgyalások rendjén azt mondotta, azért kell a magyar hadcsapatok magyar tisztjeit áthelyezni, mert a német nyelvben kell, hogy magokat kiképezzék. Elnök: Felkérem a bizottsági tag urat, hogy tagtársai véleményét tiszteletben tartsa, a mint mindenki az ő véleményét is tiszteletben tartja s ne méltóztassék olykép nyilatkozni bizottsági tagtársáról, a mint azt tenni méltóztatott. Ugrón Gábor: Ez a bizottsági tag úr elfelejtette azt, hogy tisztekké csak azok lesznek a közös hadseregben, kik katonai akadémiát vagy cadétiskolát végeztek, ott pedig a német nyelvet kelleténél túl tanítják. Hiszen Magyar- országnak egy végtelen, nem orvosolt sérelmét képezi az, hogy mi fentartjuk azokat a katonai képzőintézeteket, melyeknek fentartására a közös védelem érdekéből kötelezve sem volnánk, mert a hadsereg kiegészítéséről az ország önállóan és függetlenül gondoskodik a maga törvényhozásában és kormányzatában. Már pedig a katona- tiszti nevelés a hadsereg kiegészítésének kérdését képezi, a mely az országos kormányzat körébe tartoznék, hogyha Magyarország törvényhozásában más volna a bátorság és elhatározottság, hogy a múltakból átvett intézményekkel szakítson. Mi a következése annak, hogy az összes közös hadseregbeli tisztek cadét- iskolákban és akadémiákban neveltetnek ? Az, hogy a ki magyarul tud, — tudjuk a gyakorlati életből, — midőn visszakerül a katonai iskolákból, csak töri, zúzza a magyar nyelvet, a nélkül, hogy magyarul beszélne, a kik pedig oláhok, szerbek, tótok, szászok, németek, azok a magyar nyelvet nem tanulják meg, soha a magyar nyelv ismeretének tudására nem emelkednek és' mi nevelünk a saját pénzünkön oly fiatalságot, mely az ország testének képezi részét, mely az ország testéből válik ki egy idegen civilisatio, idegen cultura számára. A magyarokban megtöri a magyar érzést, a ki pedig nem magyar, abban soha fel nem ébreszti, mindig megsemmisíti. Ezért, t. országos bizottság, határozati javaslatot vagyok bátor benyújtani, a mely a legszelidebb formában van fogalmazva, hogy a legfinnyásabb országos bizottsági tag igényét is kielégíthesse, hogy ne mondhassa senki, hogy szélsőbaloldali kívánalmakkal állok elő, hogy phantasticus követeléseket támasztok, hanem tisztán azt kérem, a mit nemcsak a mi törvényeink elrendeltek, hanem a mit 1868. augusztus 6-án ő Felsége is elrendelt. Miután már az is haladás lesz, hogyha a megnyertet bírjuk megtartani, kérem, méltóztassanak határozati javaslatomat elfogadni, mely következőkép szól (olvassa :) »Az országos bizottság utasítja a közös hadúgyministert, hogy ö Felségének 1868. augusztus 6-án a közös hadügjministerhez intézett kéziratának, melyben az ország ismételten nyilvánított kívánságának megfelelően elrendelte, hogy a magyar csapatokhoz a mennyire lehetséges egyedül magyar tisztek osztassanak be, tegyen eleget.« Elnök : A határozati javaslat felolvastatván, újbóli felolvasása nem szükséges. Münnich Aurél bizottsági tag úr személyes kérdésben kiván nyilatkozni. Miiniiicli Aurél: T. országos bizottság! Ugrón Gábor igen t. bizottsági tag úr jónak látta ráutalni egy bizottsági tag kijelentésére, melyet meglehetősen éles szavakkal megrótt. Én Ugrón Gábor bizottsági tag úr emlékezeté nek segítségére sietek, midőn kijelentem, hogy az a megrótt bizottsági tag én voltam, csakhogy máskor, hogyha citálni méltóztatik bizonyos dolgokat, tessék azokat úgy citálni, a mint voltak s akkor az illető bizottsági tag is emlékezetébe fog julni. Én azt mondtam és fentar- tom, hogy minden katonatiszt, a ki német ezredben van, annyiban van előnyben, hogy megtauulja a német nyelvet. Addig, a meddig a közös hadsereg hivatalos és szolgálati nyelve a német, fentartom ezt, daczára annak, hogy magamat egy cseppet sem tartom rosszabb hazafinak, mint a t. képviselő úr. Ugrón Gábor: T. országos bizottság ! Személj es megtámadtatás czíméu kérek szót. Előttem szólott országgyűlési képviselő úrnak nem a mellett kellett volna fölszólalnia, hogy mi válik a német nyelv ismeretének előnyére, hanem azt az indokot van jogosítva használni, hogy mi 1
