A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1901 - hiteles kiadás (Bécs, 1901)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
122 IV. ÜLÉS. A költségvetést magát a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. Thorotzkai Miklós gr. jegyző: Ugrón Gábor ! Ugrón Gábor: T. országos bizottság! Az a szorgalmas megkezdése a jelenlegi ülésnek a nélkül, hogy a hadügyminster úr is jelen lett volna, meggátolt engem abban, hogy interpella- tiómat az ülés elején tegyem meg, ezért meg fogom tenni interpellatiómat beszédem keretében, azután fogok áttérni a közös hadügyminis- terium költségvetésének és a hadsereg szervezetének bírálatára. Tudni méltóztatik t. országos bizottság, hogy a magyar ménesintézményeket a közös hadsereg méneskari tisztjei kezelik. Ezen mé- neskari tisztek egy legkiválóbbja D’Orsay Olivér gróf, kivel már két esztendeje nem beszéltem, a kinek esetét, mely miatt nyudíjazását kellett kérnie, igyekeztem tisztázni, és meggyőződni, hogy mely okból kellett állását elhagynia. Annak a lótenyésztési enquétenek tagjaitól, kik a magyar földmivelési ministerium meghívására az enquéten részt vettek, azon értesülést nyertem, hogy D’Orsay Olivér gróf ezredes kétszer szólalt fel az enquéten. Először nyilatkozott arra nézve, hogy a csikótelepekre való reraon- dázást nem tartja czélszerünek, hanem idősebb korban tartja helyesnek a hadsereg számára a lószükséglet beszerzését ; inkább többet kell fizetni, de idősebb lovakat kell bevenni. Teljesen szabad meggyőződés. Másodszor fölszólalt azért, mert az országos gazdasági egyesület két kiküldöttje nem helyeselte azt, hogy a vidéki tenyésztési irányzatok berendezése, felügyelete és vezetése méneskari tisztek befolyása alá helyeztessék. Erre D’Orsay Olivér gróf akként nyilatkozott, hogy a méneskari tisztek a magok tudását legjobb meg- győződésök szerint bocsátják Magyarország ló- tenyésztésének rendelkezésére, és ő csak sajnálni tudja, hogy azért, mert ők fizetésöket, rendele- teiket a magyar földmivelési miuistertől kapják, azonban katonailag a közös hadügyminis- terium alá tartoznak, ez velők szemben bizalmatlanságot ébreszt a magyar országos gazdasági egylet és Magyarország közönségének némely része előtt, mert azért, hogy ők a közös hadügyministerium alá tartoznak katonailag, nincs ok, hogy a magyar haza őket keblére ne szorítsa. Úgy tudom, hogy többet ennél nem mondott azokon az enquéteken. Ha csak ezt mondotta — a mint ernaltam, hogy csak ezt mondotta — el nem tudom képzelni, mit mondhatott olyat, a miért ő a közös hadsereg kötelékében nem maradhatott és nyugdíjazását kellett kérnie. Én a katonáról nagyon magas fogalommal bírok. Én azt nemcsak gentlemannek, hanem oly gentlemannek tartom, ki példányképül kell, hogy szolgáljon más előkelő úri embereknek. Ha ő egy ország kormányzása keretében van alkalmazva és ki van küldve, hogy ott szolgálatokat teljesítsen és fölbivatik valamely véleményének megmondására, ez az ember nem mondhat egyebet, mint a mi az ő meggyőződése s ha megmondja az ö meggyőződését, ezért őt üldözni nem lehet, először a vélemény szabadsága miatt, másodszor azért, mert nem az a ezé), hogy minket az előljárok sokszor helytelen véleményével tartsanak az alárendeltek, hanem az a czél, hogy tiszta meggyőződést nyerjünk oly szakférfiaktól, kiknek szakértelme iránt kétségünk nem merül fel, mert alapos meggyőződést szereztünk, hogy ők azon ügyekben, elsőrendű szaktekintélyt képeznek. D'Orsay Olivér gróf, ki Kozma Ferencz ministeri tanácsos alatt huzamos ideig szolgált, a lótenyésztési kérdésekben, akár egyezik véleménye az én véleményemmel, akár nem, minden esetre oly nagytekintélyű véleményt képvisel, melynek megnyilvánulása a közérdeknek csak javára válik. Csak a különböző szakemberek véleményéből lehet a helyes Ítéletet levonni és az a kérdés, a mely azon a földmivelési enquéten szóba jött, éppen a hadsereg lovassági szolgálatának teljesítési képessége érdekéből igen fontos. Meg nem foghatom, micsoda relatiókat tehettek a közös hadügyminister úrnak ezen ezredes véleménynyilvánításáról, hogy ő neki állását el kellett hagynia és magas tiszti rangjáról le kellett mondania, Mert bocsásson meg a t. országos bizottság, egy ezredes, a ki köztiszteletben és köz- becsülésbeu áll, ha állását elhagyja és elhagyja úgy, hogy a köztudatban az marad meg, hogy azért kellett elhagynia, mert hazafias és mert a i
