A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1901 - hiteles kiadás (Bécs, 1901)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
IV. ÜLÉS. 123 magyaroknak tetsző nyilatkozatot tett, akkor a czáfolat nem maradhat el. Méltóztassék a hadügyi kormány megmondani, mi a hibája. Mert hogyha az a relatio, mely az ő nyilatkozatairól előterjesztetett, nincs constatálva, nincs megállapítva és ő mégis üldözésben részesül, az a katonai szolgálatnak és a tisztikar szellemének és a közszolgálat érdekének meg nem felel. Mert akkor nekünk magyaroknak nem lehet eltűrnünk, hogy ménes-intézményeinkben oly emberek vegyenek részt, kik nem meggyőződésöket mondják, hanem felsőbb rendelet szerint vallanak valamit igaznak, jónak vagy rossznak. Ez okból a következő kérdést vagyok bátor intézni beszédem bevezetéséül a közös hadügy- minister úrhoz: »Mi az oka D’Orsay Olivér gróf méneskari ezredes nyugdíjba kerülésének? Való-e, hogy a földmivelési ministeriumban a lótenyésztés érdekében tartott szaktanácskozmá- nyon elmondott nyilatkozata következtében kellett nyugdíjazását kérnie ? Mi volt a kifogásolt nyilatkozat?« Most áttérek, t. orsz. bizottság, a közös hadügyministeiium költségvetésének bírálatára. (Halljuk.) Méltóztatnak tudni, hogy az én politikai állásfoglalásom szerint egy önálló magyar hadsereg az, mely az én politikai ideálomat képezi, ennek valósításáért küzdők és harczolok. De midőn itt az országos bizottságban, mely nem törvényhozó testület, kell hogy bírálat alá vegyem a hadügyministeiium költségvetését, a létező törvényekhez tartom magamat, tisztán a lé tező törvények alapján bírálok és ítélek. Azonban lehetetlen elfojtanom azon észleletemet, hogy midőn nemzeti hadseregek költségvetésének megszavazásáról van szó, ott a nemzet a maga egész rokonszenvével, egész áldozatkészségével vesz részt, és minden garas, melyet áldoz hadserege érdekében, mely az ó physikai és szellemi erö- nyilvánulásának egy szervezete, egész lelkesedéssel jelenik meg. És milyen szomorú, midőn meg kell szavazni oly hadseregnek költségvetését, mely nem nemzeti. Mindenki, minden forint, minden garas után azt mérlegeli : mi hasznunk van belőle, mit kaphatunk vissza belőle, mit menthetünk meg belőle? Kidobott, elszórt eltékozolt pénznek tekinti azt, a mi csak részben térül vissza, hanem nagyjában és egészében idegen czélok, idegen intézmények és idegen cultura szolgálatában áll. Ilyen szomorú a közös hadsereg költségvetésének megszavazása. Soha még nem láttam lelkes embert, ki e költségvetés megszavazásánál fellendülve érezte volna magát ; holott egy nemzeti hadsereg költségvetése megszavazásánál az összes nemzeti érzületek, az összes nemzeti vágyak és törekvések mind arra dolgoznának és hatnának, hogy e nemzeti erő összesítésének és kifejtésének azt a nagy szervezetét, a mit a nemzet hadseregében bir, a legmagasabb fokra emeljük, mert az nemzetünk nagyságának nyilvánulása és biztosítása. Mi pedig uraim, krajczárkodunk, mérlegeljük, hogy abból az összegből, a mit kiadunk a közös hadsereg javára, mi fol y vissza a nemzeti élet forrásai számára. És ne higyje senki, hogy annak a hadseregnek szervezete, mely a nemzeti és az állami élettel szorosan nem függ össze, helyes és jó. Úgy a mint az embernek testi szervezete meg van alkotva, körülbelől úgy van a nemzetek szervezete is megalkotva. Az agyon kivül áll az izomerő, az az izomerő a testnek csontozatára és idegzete közepette, de egyúttal az ő mozgató szálaira van rárakva. És midőn a hadsereg nemzeti és a nemzet szervezetével szorosan összefüggő, akkor épen olyan, mint az egyes embernek testi szervezete. Képzelni hadsereget, mely a nemzeti szervezeten kivül áll és a nemzeti szervezettől elkülönítve fejlesztőik és fejlődik : az épen olyan, mint képzelni az izomzatúk szervezetét, összeállítását, mely a csontoktól és az idegektől el van különítve. Az az érzés, mely az agyból végig fut az idegeken, mozgásba kell hogy hozza az izmokat, és az izmok tevékenysége kell hogy hasson az idegekre és az agyra. És a mely államnak katonai szervezete nem akként van alkotva, hogy az egész szervezetnek részét képezze, és az egész szervezet szellemi és physikai erőkifejtésének azon izomerő kifejtésében nyilvánuljon a maga kifejlődése, mint a hogy nyilvánul a nemzet életében a hadseregben: az nem nyugszik természetes alapokon és nem fejleszthető azon magas fokra, mely felvehetné a versenyt azok16*
