A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1901 - hiteles kiadás (Bécs, 1901)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
IV. ÜLÉS. 121 volnának. Az átalános felfogás az, hogy először az activ katonák egyharmadrészét visszaadjuk közgazdaságunknak, másrészt pedig a hadügyi költségek egy részét, a hadsereg eltartási költségeinek egyharmadrészét meg fogjuk takarítani. Pedig ez a felfogás téves, mert a békeszolgálatot már a mai létszámmal is alig lehet kellőleg teljesíteni Sem nálunk, sern Németországban, sem máshol arról, hogy a katonai kétéves szolgálat behozatalával a létszámot is le fogják szállítani, szó nem volt, és nem is lehet. Ellenkezőleg, a mikor Németország — a hol a gyalogságnál a kétéves szolgálati időt behozták — e mellett foglalt állást, ezt azért tette, hogy a létszámot emelhesse. Ha a kétéves katonai szolgálat idő behozatik, akkor t. országos bizottság sokkal drágább lesz a hadsereg fen- tartása, mint jelenleg. Fenn fog kelleni tartani békeállományunkat épúgy, mint ma, de gondoskodni fog kelleni egyszersmind arról is, hogy praemiumokkal és jövőre való kilátásokkal kiváló altisztekkel rendelkezzünk, úgy, hogy ez sokkal nagyobb összeget tesz ki, mint hallottuk Francziaországbau, körül belől a megejtett számadások szerint a költségek egyötödrészével többet — mint a mibe a hadsereg rentartása ma kerül. E tekintetben nem kellene a fogalmakat összezavarni. Nem tudom felemelik-e az ujonczjutalékot vagy nem, de hogy ha a t. kormány az ujonczjutalék felemelését szükségesnek fogja tartani, én sokkal helyesebbnek tartanám a recompensatiót úgy, hogy oly számos szabadságolás történjék a harmadik év folyamán, hogy a két évi katonai szolgálat kérdése igy meg legyen oldva, — erről lulaj- donképen csak a gyalogságnál lehet szó, a lovasságnál, a tüzérségnél és a technikai csapatoknál nem — másrészt ezen szabadságoltatá- sok által elkerültessenek azok a költségek, melyek az ujonczjutalék felemelése folytán szükségessé válnának. Természetesen ezt ma, midőn az egész reform csak jelezve van, rr.ég nem lehet teljesen megállapítani, de én minden esetre sokkal czélszerűbbnek tartanám a megoldásnak ezt a módját, mint a harmadik szolgálati esztendő eltörlése útján, a melylyel a nemzet vállaira sokkal nagyobb terheket raknánk, mint a jelenlegiek. A közösügyi országos bizottság naplója. 1901. Most még csak egy rövid megjegyzést akarok tenni, a mely összefüggésben van a hadi tengerészeti albizottság jelentésével. A tengerészeti budget tárgyalása alkalmával ezt csak azért nem hoztam fel, mert nem akartam két ízben felszólalni. A tengerészeti albizottság jelentésében megemlékezvén a Kínában történt eseményekről, a következőket mondja: » A közösügyek tárgyalására kiküldött magyar országos bizottság tengerészeti albizottsága tárgyalás a'á véve a hadi tengerészet 1902. évi költségvetését, mindenekelőtt a feletti megelégedésének kivánt k'fejezést adni, hogy a közelmúlt eseményei újból és ismételve bebizonyították, miszerint a haditengerészet uehéz és válságos viszonyok közt mindenkor jól megállja a helyét.« Nem tehetem, hogy itt a nyilvános ülésben ne tolmácsoljam azt az átalános elismerést, melylyel az egész közvélemény a haditengerészet magatartásának adózott, de tényleg nemcsak mi magunk vagyunk azok, kik ezen elismerésben részesítik a hadi tengerészetet. hanem a külföld is. Tudomásom van egy levélről, melyet egy előkelő angol diplomata, a ki Kínában ezen harczok alkalmával jelen volt, egy honfitársának, nem magyar embernek — irt. Ezen honfitársa Magyarországra jővén, ezen levelet többek közt egy nagyon előkelő magyar politikusnak is megmutatta. Ezen levélben pedig az áll, hogy igazán szégyenlenie kell az embernek magát, hogyha látja azt, milyen módon viszik be az európai államok a civilisatiót Kínába, és kétségbe kellene az embernek esnie, hogy ha nem lenne ott az a kis osztrák magyar csapat, a mely mégis mutatja, hogy az európai hadseregben van disciplina és van istenfélés. Ezt egy külföldi ember egy külföldi embernek Írja. Azt hiszem megérdemli haditengerészetünk, hogy ezt itt felemlítsem. De nem csak a haditengerészet érdemli ezt meg, hanem a hadsereg is, mert mindakettő egy és meg vagyok győződve, hogy ha hadseregünknek csapatai lettek volna ott a messze keleten, melyeket ugyanaz a szellem hatja át, mint a haditengerészetet, nem szólhattak volna másképen ezen elismerés szavai. Az il)en elismerés megkönnyíti talán a népeknek azon nagy terhek viselését, melyeket hadseregünk fentartására elvállalt. 16
