A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1901 - hiteles kiadás (Bécs, 1901)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
120 IV. ÜLÉS. sem lehet azt a jogot megtagadni, hogy ha valaki úgy viseli magát, hogy ellenkezésbe jő a tiszti karban létező felfogással, kebeléből kizárja. Kifejtette különben a t. hadügyminister úr az osztrák delegatióban, hogy a hadseregben tulajdonképen sokkal humanusabban járnak el, mint például a magyar társadalomban. Megtörténhetik például olt, hogy ha valaki a másikat olyan módon sértette meg, a mely ott a társadalmi szokásokkal nagy ellentétben van, bruta- lizálta, akkor egyátalában nem engedik meg, hogy azzal, a ki ilyen sértéseket elkövetett, megverekedhessék, hanem a becsületbiróság ilyenkor oly módon jár el, hogy a sértőt, mint a ki nem viselte magát katonatiszthez méltóan, kebeléből kizárja. Nálunk a társadalmi felfogások olyanok, hogy egy ily eljárás lehetetlen. Akármi történjék, mégis a dolog vége az, hogy párbajoznak. Igazán nagy reputatiójának kell lennie az illetőnek becsületbeli ügyekben, hogy egy érdemetlennek ezt az elégtételt megtagadja. De a mint mondom, én nem a párbajkérdés miatt szólottám fel, hanem csak ebből kiindulva akarok egy másik kérdést felvetni. Ha nem csalódom, tiz esztendővel ezelőtt hoztam először szóba a kérdést a delegatió előtt. A mint én később privat úton értesültem, tárgyalták is azt a hadügyministeriumban. De nem tudom, mi lett a dologból. A mi katonai becsületbirósági eljárásunk értelmében megtörténik, hogy sokszor politikai cselekmények miatt is kizárnak egyes, például tartalékos tiszteket, a tisztikar kötelékéből, és pedig épen olyan módon, mintha valamely becsületbevágó cselekményt követett volna el. Megtörténhetik, hogy az a biró maga, a ki az illetőt a tisztikar kebeléből kizárja, mikor a sententiát kimondta, mint privat ember az illető ellen semmi kifogást nem tud felhozni, és nem haboznék annak kezet nyújtani. Az akármelyik előkelő clubnak, mint tisztességes, becsületes ember tagja lehet, hisz nem követett el semmit, a privat becsület ellen. Ritkák az ilyen esetek, de megtörténhetnek és erre nézve szeretném a hadügyi kormány figyelmét arra felhívni, hogy nem lehetne-e ezen a bajon valami módon segíteni. Mert vegyünk egy példát. Én emlékszem katonatiszt koromból, hogy bevonult hozzánk egy tartalékos tiszt, a ki olyan politikai természetű megjegyzéseket tett, hogy a becsületbiróság őt a katonatiszti kötelékből elbocsátotta. Elleutétbe jött a katonatiszti felfogásokkal, de különben igen tisztességes ember volt és ma is igen előkelő állást foglal el Magyar- országon. Ha ez az úr ma, 25 esztendővel az eset után össze jön valakivel, és megkérdik róla, hogy kicsoda, az illető talán azt fogja felelni : én nem tudom, de egyre emlékszem, hogy egyszer egy katona bírósági eljárás útján kikerült a tisztikarból. Már most az, a kiről szó van, nem mehet oda mindenkihez megmondani, hogy e miatt, vagy a miatt zárták ki a tisztikarból! Nem akarok hosszas lenni. Szeretném, ha erre nézve lehetne valami megoldást találni. Nézetem szerint lehetne, még pedig igen egyszerűen : csak az elnevezést kellene megváltoztatni és a »katonai becsületbirósági eljárás« elnevezést valamely más kitétel által helyettesíteni, mondjuk »katonatiszti fegyelmi eljárás.« Mert akárhogy vegyük a dolgot, ha valakire egyszer kimondatott, hogy az becsületbirósági eljárás útján a hadseregből kizáratott, tehet akármit, nem mossa le róla senki oly könnyen azt a feltevést, hogy olyan incoireetséget követett el, a melyet a társadalom nem képes neki megbocsátani. A harmadik kérdés, a melylyel foglalkozni szándékozom, a mint már felszólalásom bevezetésében jeleztem, a kétévi katonai szolgálat összefüggésben az ujonczjutalék felemelésével. Az ujonczjutalék felemelése, a mint az már az albizottságban is kellőleg kifejtetett, nem tartozik az országos bizottság elé; nem is foglalkozom vele, de a közvélemény tájékoztatására nézve, miután ez a kétéves katonai szolgálat lassanként mint recompensatio állita- tik oda az ujonczjutalék felemelésért, és ez a köztudatba kezd átmenni, szükségesnek tartok nehány megjegyzést. A nagyközönségnek tudniillik igen téves felfogása van a kétéves katonai szolgálatról. Mindenki abban a hitben van, hogy ha a törvényhozás kimondaná a kétéves katonai szolgálatot, a harmadik esztendő elesnék, a békeállomány egyharmadrésze is elesnék és azok a költségek, a melyekbe a harmadik évfolyam eltartása kerül, megtakaríthatók
