A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1901 - hiteles kiadás (Bécs, 1901)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
IV. ÜLÉS. 119 óhajtok foglalni : a katonai büntető-eljárás reformja, a melyről már a t. előadó úr is megemlékezett, az uj ágyúanyag beszel zése s végül a két éves katonai szolgálat kérdése, a mely összefüggésbe hozatott az ujoncz létszámemeléssel s a melyet, bár az a mint az albizottságban is kifejtetett, tulajdonképen az országgyűlés elé tartozik, mégis, minthogy a hadügyi kormányzat vezetőjével a közvetlen érintkezés a delegatiók előtt történik, elvi szempontból itt is tárgyalni lehet. A mi az ágyúk kérdését illeti, itt kétségtelenül úgy pénzügyileg, mint a hadsereg harcz- képességét illetőleg nagyon fontos kérdés előtt állunk. Azt hiszem, már a közvélemény is tisztában van az iránt, hogy e kérdés elől ki nem térhetünk ; ha nem a jövő esztendőben, mindenesetre két esztendő múlva e kérdéssel le kell számolnunk. A hadügyi albizottságban szemrehányást tettek a hadügyi kormányzatnak azért, hogy e kérdés megoldásánál nem járt el a kellő gyorsasággal. Én ellenkezőleg azt tartom helyesnek, hogy a hadügyi kormányzat óva'ossággal, figyelemmel és lelkiismerettel jár el e kérdés megoldásánál és vigyáz, hogy a nemzet nagy pénzbe kerülő csalódásoktól megóvassék. S ha a hadügyi kormányzatnak ezen körültekintő eljárása arra is volna visszavezethető, hogy, a mint a hadügyi kormányzat vezetőjének kijelentéseiből következtetni is lehet erre, a bronzanyag, a melyből ágyúink ma állanak, fog az uj ágyúkra is felhasználtatni, ez nagyon dicséretreméltó eljárás volna, mert ennek révén e reform költségei milliókkal apadnának. Különben is megnyugvással k“ll hogy eltöllsön a hadügyi kormányzat óvatos eljárása azért is, mert nem kell félnünk attól, hogy, ha azon idő alatt, a mig a hadsereg tüzérsége új ágyúkkal lesz ellátva, hadi complicatiók állanának elő, a mai ágyúanyag nem volna alkalmas arra, hogy ezekkel a complicatiókkal szembe lehessen szállani. Végre t. országos bizottság, ezen ügyben még rá akarok mutatni arra, constalálni akarom itt a nyilvános ülésben a t. haüdgyminister úrnak azt a kijelentését, hogy az új ágyúk előállítása alkalmából szándéka, a mennyire csak lehetséges, a hazai ipart tekintetbe venni. A második kérdés, a melylyel foglalkozni akarok, a katonai büntetőeljárás kérdése. Nem először történik, 13 esztendeje én is azok közé tartozom, a kik ennek a kérdésnek a megoldását a delegatióban sürgetik, mert tény az, hogy mig a többi nagyhatalmak ezt a kérdést már kivétel nélkül megoldották, nálunk ez még nem történt meg. A hadiigyministernek az albizottságban és az osztrák delegatióban tett kijelentése szerint végre azonban elérkezett az az idő, a mikor e kérdés megoldása a katonai körök kezéből a két állam kormányának kezébe fog kerülni, miután, a mint hallottuk, a hadügyi kormányzat a két honvédelmi ministeriummal már összeköttetésbe lépett és e tekintetben a differentiák, a melyek közlük fenforogtak, tisztáztattak. Érnek daczára t. országos bizottság kérnem kell a t. hadügyi kormányt, hogy mél- tóztassék a kellő energiával eljárni és hozzájárulni ahhoz, hogy ez a kérdés, a mely a delegatiót sok év óta foglalkoztatja, végre megoldásra jusson. Összefüggésben ezzel a kérdéssel azonban még egy másik kérdésre akarok rámutatni, a mely ugyan a hadügyi albizottságban ez alkalommal nem jött szóba, de az osztrák delegatiót nagyban foglalkoztatla és ez a katonai becsületbirósági eljárás reformja. Igaz ugyan, hogy az osztrák delegatióban ezen eljárás reformját abból az okból akarják, hogy ezzel a párbaj ellen foglaljanak állást. Én nem ebből a szempontból akarok a kérdéssel foglalkozni, mert az én nézetem szerint addig, a mig a társadalom közbe nem lép, mig a párbajkérdés a társadalomban magában megoldást nem nyer, hiábavaló volna ezt a hadseregtől várni. Különben is, a mennyire nekem tudomásom van a dologról, a mi katonai becsületbirósági szabályaink a párbajokról egyátalán nem tartalmaznak határozatokat és csak olyan esetekben nyernek alkalmazást, ha ilyen párbajügyeknél szabálytalanságok történnek, a melyek a tiszti kar felfogásával ellentétben vannak. Az pedig, hogy ez lehetséges, nagyon természetes. Ha akármelyik bicycli-egyesületnek vagy lawn-tennis- clubnak hatalmában van azt, a ki a clubban uralkodó becsületbeli felfogások ellen vét, köréből kizárni, akkor természetesen a tisztikartól
