A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1900 - hiteles kiadás (Bécs, 1900)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
V. ÜLÉS. 77 az ottani belpolitikára. Éu kimondhatatlan szerencsétlenségnek tartanám, ha ezen nemzetiségi viszályok belevitetnének még a külpolitikába is, a melynek pedig egyedüli feladata csak az lehet, megvédeni az érdekeket, a melyek a monarchia minden népére nézve, nemzetiségi különbség nélkül, közösek Én tehát azt hiszem, hogy azon határozottság által, a melylyel külügyeinknek vezetése minden ilynemíí kísérletet visszautasított, ez a vezetés eléggé meg nem becsülhető érdemeket szerzett magának a monarchia körül. És ez a reményem egy okkal több, hogy a t. országos bizottságot kérjem, méltóztassék elfogadni az albizottságnak azt a javaslatát, illetőleg kimondani, hogy a magyar országos bizottság a külügyminister úr által követett politikát úgy a vezetés eszméjére, mint a gyakorlati keresztülvitelre nézve feltétlenül helyesli, a miniszter úr irányában a külügyek ép oly ügyes, mint méltóságteljes és sikeres vezetéséért meleg elismerését fejezi ki és a külügyministeriumnak 1901. évi költségvetését átalánosságban a részletes tárgyalás alapjáúl elfogadja. (Helyeslés.) Rudnyánszky Józsefit), jegyző : Apponyi Albert gróf! Apponyi Albert gr,: T. országos bizottság! Midőn kijelenteném, hogy a külügyi albizottság jelentésével és pedig annak úgy con- clusióival, mint annak indokolásával mindenben egyetértek, némely oly eszme kibővítésére kérek szót, a melyet ez a jelentés csak röviden érint. (Halljuk! Halljuk!) A jelentés méltó visszhangot ád a magasztos berlini ünnepélyeknek; méltán ünnepli azokban a hármas szövetségnek nem ugyan megerősítését, a melyre szükség nem vplt, hanem erejének tüntetését, és megemlékezik különösen arról, hogy a hármas szövetségnek az a tagja, a mely ott az uralkodónak a személyében jelen nem volt, tudniillik Olaszország, mégis jelen volt erkölcsileg, abban a meleg tisztelet- és rokonszenvteljes megemlékezésben, a melyben részesült. De én még egy tényezőt akarok megnevezni, még egy tényezőről akarok beszélni, a mely szintén nem volt jelen testileg annál az összejövetelnél, a mely azonbau hasonlóképeu erkölcsileg jelenlévővé vált ugyanazon a módon, azáltal a meleg megemlékezés által, a melyben részesült, és ez a tényező nem más, mint a hármas szövetséghez tartozó hatalmasságok és államok népeinek közérzülete, azok közvéleményének állásfoglalása. (Helyeslés.) Nem csekélyebb hang, mint a német császáré az, a mely kimondotta, hogy ennek a szövetségnek áldásos és tartós volta azon is nyugszik, hogy azt a népek tudata, a népek meggyőződése és a népek érzülete szentesítette. (Igaz! Úgy van!) És, t. országos bizottság, a mikor egy fejedelemnek szájából, kinél a fejedelmi hivatásnak és kötelességeknek magas felfogásával a fejedelmi jogoknak is, a melyek nélkül ama kötelességeket teljesíthetni nem véli, erős tudata egyesül, a kiben tehát a legtiszteletreméltóbb erkölcsi alapon a fejedelmi jog teljességének érzülete erőteljesen ki van fejlődve, a mikor — mondom — ily fejedelem részéről tüntető módon nyilvánitfatik, tüntető módon kimondatik, külpolitikai alakulásokra és szövetségekre nézve is annak nemcsak kívánatos volta, de szükségessége, hogy azok a népek tudatában, hogy azok a közhatalmak népies factorában is, azok beleegyezésében, azok meggyőződésében, azok érzületében is bírjanak támaszszal : hát ez oly jelentőségteljes tény, a melyet nekünk, a kik éppen a külpolitika terén a közhatalmak népies alkotó elemét részben képviseljük, ignorálnunk nem lehet, a melyről tiszteletteljesen, mély megelégedéssel tudomást kell vennünk és a melyben buzdítást találhatunk arra nézve, hogy azon a téren, a melyen az ellenőrzési jogot az alkotmány részben a mi kezünkbe teszi le, ezt az alkotmányos ellenőrzési jogot a tőlünk telhető legnagyobb lelkiismeretességgel és hatályossággal gyakoroljuk, és magunkat annak gyakorlásában úgy a jog és méltányosság eszméje, mint a béke szeretete, valamint a nemzeti jogok és érdekek erélyes megvédése tekintetében a közhatalmak azon másik ágával, a melylyel közreműködni hivatva vagyunk, legalább is egyenrangúakká, legalább is egyenlő illetékességűekké tegyük. És, t. országos bizottság, ha vannak nemzeti életünkben komoly jelenségek, a melyekkel foglalkozva talán több aggodalmat, mint örömet érzünk, akkor szabad talán néha immorálni azoknál a jelenségeknél is, a melyek minket
