A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1900 - hiteles kiadás (Bécs, 1900)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
V. ÜLÉS. tiszta szükségletből a magyar államkincstár terhére előre levonandó 2 százalék 2,255.149 forintot tesz és a 110,502.301 forint 12 kraj- czárnyi maradványból, mely járulékok által fedezendő, a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országokra 70 százalék, vagyis 77,351.610 forint 78 kr., a magyar korona országaira pedig 30 százalék, vagyis 33,150.690 frt 34 krajczár esik. Elnök: Elfogadtatik. Mohay Sándor előadó: VI. czikk. A közös pénzügyminisler utasittalik, hogy ezen zárszámadás alapján eszközölje a monarchia két felének pénzügyministereivel az 1898. évre a végleges leszámolást. Elnök: Elfogadtatik. E szerint a zárszámadásokra vonatkozó albizottsági jelentés is el van intézve; végszerkezetben való megszavazása a legközelebbi ülés napirendjére tüzelik ki. Következik a külügyi albizottság jelentése. A jelentés szét lévén osztva, — gondolom, — nem kívánja a bizottság külön felolvastatni. (Helyeslés.) Fáik Miksa előadó : T. országos bizottság! (Halljuk! Halljuk!) Máskor sem tartozik szokásaim közé hosszas bevezető beszéddel kisérni a jelentést, melyet a külügyi albizottság nevében a t. országos bizottság elé terjeszteni szerencsém van, mert mindig úgy gondolkoztam, hogy a minek elmondását az albizottság szükségesnek és czélszerünek tartja, az benne van a jelentésben, annak tartalmát pedig az én egyéni nézeteimmel kibővíteni vagy megtoldani ezen a helyen és előadói minőségemben nem vagyok hivatva, sőt talán még jogosítva sem. Erre egyébiránt a jelen évben annál kevésbbé van szükség, mert az utolsó hónapok alatt tulajdonképen csak egy valóban kimagasló politikai esemény történt és erről, tudniillik a berlini fejedelmi találkozásról, valamint arról, a mi azzal összefügg, nevezetesen a hármas szövetségtől a külügyi albizottság jelentése tüzetesen szól és csakis ismételten ad kifejezést azon nézeteknek és érzelmeknek, a melyeket a magyar országos bizottságoknak egy egész hosszú sora évek óta magáénak vallott, legfeljebb azzal a különbséggel, hogy a hangnak, a melyen ez 76 történt, melegsége évről-évre fokozódott. Ez egyébiránt természetes is. Nemzetünknek egyik legnagyobb bölcsésze, a felejthetetlen Eötvös József báró »Gondolatok» czímü munkájának homlokára azt a mottót állította: »Ne higyjetek soha oly gondolatnak, a melynek a szív ellene mond«, a minek természetes következése az, hogy annál nagyobb lelkesedéssel karolunk fel aztán oly gondolatot, a mely szivünknek érzelmeivel teljes összhangban van. (Helyeslés.) Azt hiszem, nem fogok ellenmondásra találni, ha azt állítom, hogy ezt ebben a pillanatban a hármas szövetségről bátran ki lehet mondani és hogy ezen hármas szövetség, a mely eleinte talán csak az elméket hódította meg, most már a sziveknek is birtokában van. (Élénk helyeslés.) Erről tehát több mondanivaló nincs. Nem titkolom el azonban, t. országos bizottság, hogy némi önmegtagadásomba kerül ezen alkalommal nem reflectálnom bizonyos szemrehányásokra, sőt azt lehet mondani : vádakra, a melyek ugyancsak a külügyministerium költség- vetésének tárgyalása alkalmával más helyen ellenünk, úgy a magyar nemzet, mint a magyar kormány ellen emeltettek. De bármily nagy legyen a csábítás, én nem engedek neki. Nem engedek két okból. Először azért, mert nem tartanám illőnek, hogy az egyik delegatió mintegy superrevideálja azokat a nyilatkozatokat, a melyek a másik delegatió színhelyén történtek ; különben is ebben az esetben ez nem baj, mert a mi halad, el nem marad, és én meg vagyok győződve, hogy ezen ügy ott, a hova tartozik, szóba fog kerülni és hogy akkor az alaptalan vádak és ráfogások kellő visszautasításban fognak részesülni. A másik ok az, hogy nem akarom követni a rossz példát és a nemzetiségi kérdést belevinni a külügyi politikába is. Az én nézetem az, — és azt hiszem, hogy a t. országos bizottság minden tagja osztozik ebben a nézetben, — hogy a ki ennek a monarchiának fennállását őszintén — aláhúzom, őszintén — kívánja, az minden erővel törekedni fog arra, hogy a nemzetiségi viszálynak mételyétőMegalább a külpolitika tere meut és szabad maradjon. Évek óta sajnosán tapasztaljuk, hogy ezen nemzetiségi viszályok milyen hátrányos, milyen pusztító befolyással vannak a monarchia másik részében
