A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1898 - hiteles kiadás (Bécs, 1898)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
36 IV. ÜLÉS. kívüli költségvetésben szerepeltek s most vétettek át a rendes költségvetésbe. Csak egy újítás van a költségvetésben, ez a legénység élelmezésének a javítása. Erre a hadügyi kormányzat nyolczszáz egynéhány ezer forintot vett fel a költségvetésbe, mely kiadással azt czélozza, hogy a legénység ne csak kétszer egy héten, hanem több napon kapjon vacsorát s a mely összegen első sorban conzer- veket szereznek be a legénység számára. Azt hiszem, t. országos bizottság, hogy a mi a legénység ellátását illeti, a mit csak anyagi erőnk megenged, mindent készek vagyunk megtenni; csak kérem a t. hadügyminister urat, méltóztassanak tekintettel lenni arra, hogy ne erőszakoltassanak mindenféle conservek a legénységre. Tudomásom van arról, hogy a magyar ezredeknél, — nem tudom Ausztriában hogy van — kivált a tősgyökeres magyar vidékekről származóknál, a rántott levest nem eszik meg, akármit csinálnak velők, éppen úgy, mint a lencse- és babconserveket sem. Ilyen conserveket a magyar legény nem vesz be. Vannak oly magyar ezredek is, a melyek nem tudják a húsconserveket sem megszokni, akármit csináljanak velők, inkább éheznek. A maneuverekre kivonulnak éhgyomorra, de a conservekkel megbarátkozni nem tudnak. Azért talán szives lesz a hadügyi kormányzat e tekintetben kísérleteket tenni a csapatoknál és esetleg az egyes vidékek szerint szabályozni az élelmezést, és ha a katonák nem tudnak a conservekkel kibékülni, talán ezek helyettesítése iránt intézkedéseket tenni. Ez nem fog nehézségbe ütközni, mert éppen a hadügyi albizottság tárgyalásai alkalmával hallottuk, hogy a hadügyi kormány még maga sem állapodott meg az iránt, hogy mi módon fogja az élelmezést eszközölni és e tekintetben még most is folynak a kísérletek. Feltűnő, t. országos bizottság, hogy mig újítások a hadseregben — mint azelőtt mondottam — a jövő esztendőben nem fognak történni, a hadügyi költségvetés, különösen annak rendes része, mégis igen nagy emelkedést mutat. Ez arra vezethető vissza, hogy a hadügyi kormányzat némely esztendőkben eltekint ugyan a reformoktól, de ha aztán valamely esztendőben elhatározza magát a reformálásra, akkor ezt oly alaposan teszi, hogy még 5—6 esztendő múlva is érezzük a reformok következését és ha kedve tartja, kér még egy harmincz, vagy ötven milliós póthitelt. Ha őszinték akarunk lenni, nem mondhatjuk, hogy a hadügyi kormányzatunk nem volna éppen takarékos és hogy a pénzt szórná; azonban mégis van reá eset, hogy szükségtelen kiadásokat tesz. Az albizottság tárgyalásánál is említettem, hogy a rendes szükségletbe egy oly 52.000 forintos tétel van beállítva, a melyet tehát minden esztendőben fognak kérni oly czélból, hogy a hadapródiskolákban a fiuknak a mostaninál egy kissé finomabb ruhát adjanak. Méltóztassanak megnézni a katonai ifjúságot; azt hiszem, még sohasem hallottunk panaszt, tán magoktól azon fiuktól sem, de a szülőktől semmi esetre sem, hogy az a ruha, melyet viselnek, nem volna nekik megfelelő és azt hiszem, hogy éppen az a tisztikar, mely ma a hadsereg élén áll, oly viszonyok között nevelkedett, a midőn nem a finom ruhára helyezték a súlyt és nem azzal akarták a tisztikar qualitá- sát emelni, hogy finomabb ruhákat adjanak a hadapródoknak. Másrészt a hadügyi kormányzat sok helyen, a hol takarékoskodhatnék, még sem teszi ezt oly mértékben, a mint ezt a viszonyok megengednék. Nem akarok itt most a két évi katonai szolgálatról beszélni, szóba hoztuk ezt a hadügyi albizottságban és a hadügyminister úr megmondta e tekintetben a véleményét, utalt a nehézségekre, a melyekkel itt szemben állunk. Nem sürgetem tehát most a kétéves katonai szolgálatot, de igenis azt nagyon könnyen megtehetné a t. hadügyminister úr, hogy nem a technikai csapatoknál, kiváltképen a gyalogságnál a harmadik évet szolgáló legénységet a kiképzés megtörténte után nagyobb számban szabadságolná, mint eddig történt. A jelenleg szabadságoltak száma nagyon csekély. Bátran felmehetne a t. hadügyminister úr e szám háromszorosára, vagy négyszeresére és azáltal nagy megtakarításokat érhetne el épp úgy, mint régebbi években — ha jól emlékszem, tizenöthúsz esztendő előtt — midőn e réven igen
