A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1898 - hiteles kiadás (Bécs, 1898)

A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója

IV. ÜLÉS.

37

nagy megtakarításokat mutatott fel a hadügyi költségvetés.

Ha megtakarításokról beszélünk, ha 3zt sürgetjük, hogy a hadügyi kormányzat takarékosabban járjon el, mint eddig, akkor mindig azt halljuk, hogy hasonlítsuk csak össze a mi hadseregünket más államok hadseregeivel, hasonlítsuk össze a mi költségvetésünket a többi nagyhatalmak költségvetéseivel és látni fogjuk, hogy e tekintetben Ausztria-Magyarország majdnem az utolsó sorban van. Hiszen én nem tagadom, t. országos bizottság, hogy nem lehet összehasonlítani a mi hadügyi költségvetésünket például Francziaország, Angolország és Németország költségvetéseivel. De hát mindenki a saját ereje szerint jár el. Tekintetbe kell venni, hogy nálunk közgazdaságilag egészen más viszonyok uralkodnak, mint azokban az országokban és nem szabad elfelejtenünk azt sem, a mit mindig el szoktak felejteni, nemcsak nálunk, de a külföldön is, midőn összehasonlítjuk a mi hadseregünk kiadásait a külföldével, hogy Ausztria-Magyarországban a haderőnek olyan a szervezete, mint semmi más országban nem, mert az a két honvédség, mely Magyarországban és Ausztriában fennáll, semmi más katonai államban nem létezik, az maga egy haderőt képez.

A honvédségben, a mi katonáink két évig szolgálnak, annyi ideig, mint Németországban a rendes hadseregben. Mi ezekre a honvédségekre szántén nagy összegeket költünk és ha a mi haderőnk erejét meg akarják mérni, nemcsak azt a hadsereget kell venni, a melynek élén a hadügyminister áll, hanem vennünk kell még a honvédségeket is, és a hadsereg költségeihez pedig hozzá kell csatolnunk azokat a költségeket, a melyek a két honvédség fentartásá- hoz szükségesek. így látni fogják, hogy áldozat- készségünk relative megfelel annak, melyet más államokban látunk.

A hadügyi kormányzatnak és az illetőknek, a kik a költségvetés emelésének érdekében beszélnek, nem azt kellene hangsúlyoznak, hogy nézzétek, milyen keveset adunk ki, s hogy nem teszünk annyit, mint mások, hanem azt, hogy nézzétek, milyen keveset adunk ki és mégis annyit tudunk felmutatni, mint a Löbbiek, vagy ha nem is éppen annyit, fel tudjuk mutatni

mindazt, a mire képesek vagyunk, a mit odaadás és becsületes munka elérni képes. Mert, ha mindig azt hangoztatjuk, hogy keveset költünk a hadseregre, ezzzl egyrészt nem érünk el semmit, másrészt a nemzet bizalmát a hadsereghez, sőt magának a hadseregnek önérzetét rontjuk le.

A mint mondottam, t. országos bizottság, nem akarok a költségvetés részleteibe belemenni. Azt, a mi ez alkalommal mondani valóm volt, azt a hadügyi albizottságban megmondottam és a hadügyminister urnák figyelmébe ajánlottam, és most csak egész röviden két dologra kérőin a a t. hadügyminister urat, még pedig a hadsereg érdekében. Az egyik az, hogy nézzen utána, hogy az a katonai büntető eljárás reformja végre valahára létrejöjjön. Hallottuk, hogy a hadügyministerium a dologgal teljesen készen van és már átadták a javaslatot a két szakminisztériumnak. Mikor utóljára együtt ültünk a múlt novemberben, ugyanezt hallottuk. Hát milyen lépést tett akkor előre ez a kérdés ?

Csak a hadseregnek tenne nagy szolgálatot a hadügyminister ur, ha az ügyet a kormányoknál megsürgetné. A másik kérésem pedig az, hogy törekedjék a t. hadügyminister ur arra, hogy az előléptetési viszonyok a hadseregben egalizáltassanak. Vannak a hadseregben egyes csapatok, a ^hol az előléptetés nagyon rapid, ott vissza lehetne tartani ; a hol pedig nagyon lassú, ott meglehetne gyorsítani, minden költség nélkül, mert a recompensátiót éppen az imént felhozott módon a hadügyminister ur megkapja. Első sorban a tüzérség érdekében beszélek. Itt azok a tisztek, a kik 25 év előtt lettek tisztekké, még mindig kapitányi rangban vaunak, még ha megtettek is mindentarra nézve, hogy előre mehessenek, letettek minden vizsgát, a mit tőlük követeltek. Mégsem tudnak előbbre menni, holott a gyalogságnál kortársaik már régen törzstisztek, és a vezérkarnál már elérték az ezredesi rangot is. Ezeknek a viszonyoknak a megszüntetését melegen ajánlom a t. hadügyminister ur figyelmébe, és annál nyugodtabb lelkiismerettel tehetem, mivel erre költségek szükségesek nem lesznek.

A költségvetést a részletes tárgyalás alapjául elfogadom.