A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1897 - hiteles kiadás (Bécs, 1897)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
IV. ÜLÉS. 55 Itt van a szomszéd Bajorország, népe rokon az Ausztria határán lakó népekkel s ott a hatvanas évektől fogva új katonai büntető eljárás lépett életbe állandó b'rósággal, nyilvánossággal és szabad védelemmel és azt látjuk-e, vájjon ártott-e a bajor hadsereg disciplinájának ? Hiányzott-e vájjon a fegyelem Wörthnél, Sedannál, Páris előtt vagy a Loire mellett? Nem aratott-e győzelmeket az a hadsereg a szabadelvű katonai bíráskodás daczára? Szerintem, még a háború esetén beállható nehézségekre sem hivatkozhatni. A háború kivételes állapotokat teremt s erre az esetre kivételeket lehet felállítani. A napóleoni hadjáratok óta, moslanig összesen talán négy-öt esztendeig voltak a monarchiában hadi állapotok. Ez kivétel s a békeállapot a normalis a hadseregnél. Komolyan kérem mindezeknél fogva az igen tisztelt hadügyminister urat, ne méltóztassék most megállani, hanem teremtse meg mielőbb a katonai büntetőeljárás reformját. Higyje meg, hogy a hadsereg előtt oly nevet fog vele szerezni, a mely hadseregünkben a legdíszesebb nevekkel is vetélkedni fog. Egyúttal kérem s azt hiszem, kérésem nem fog nehézségekbe ütközni, hogy azon alapelveket, a melyekre ez a büntetőeljárás fektetve lesz, velünk megismertetni szíveskedjék. Plllszky Ágost: Nem ide tartozik! Bolgár Ferencz: De igen! A másik, a miről szólani kívánok, a második egyéves önkéntesi év eltörlésének ügye. (Halljuk!) Mindig azt mondják, hogy a hadsereg kellően el van látva tartaléktisztekkel s másrészt, hogy a tartalékos tisztek kiképzése most már rendesen functionál. Ha ez igy van, nem látom be, miért nem akarja a t. hadügyminister úr ezt a második, ezt a büntető évet elejteni, mely épen a magyar elemet sújtja legjobban. Nem úgy értem, hogy a magyarok ellen szigorúbb volna az eljárás, mint az osztrák állampolgárokkal szemben. Nem is arról van szó, de tessék megnézni a statistikát ; azon adatokat, melyeket a hadügyi kormányzat terjeszt elénk. Azokból kitetszik, hogy migaz 189o/96-iki egyéves önkénlesi évfolyamban 221 osztrák egyéves önkéntes köteleztetett a második évi szolgálatra, addig magyar 219, tehát csak kettővel kevesebb. Pedig október 1-én a szolgálati évet megkezdette 2170 osztrák és 1284 magyar. Mi ennek az anomáliának az oka? A hadügyminister úr azt mondja: Hiszen magyarul is letehetik a vizsgát Igaz, — de hogyan tegyék le, mikor németül nem tudván, az előadásokat az év folyamán nem követhetik? Ebben van a nehézség, a mit sok egyéves önkéntestől megerősíteni hallottunk. Nem tudják a tárgyakat idegen nyelven megtanulni, természetesen vizsgázni sem tudnak. Azt mondotta a hadügyminister úr a bizottságban, hogy fenn kell tartani ezt a második szolgálati évet bizonyos szempontból büntetési évként. Nincs ellene kifogásom, csak arra kérem a t. hadügyminister urat; próbálja meg legalább egy évre elejteni ezt a büntetést. Ha ez a próba nem válnék be, ha látná, hogy ez alatt csökkenne azok száma, a kik a vizsgát leteszik, módjában áll, hogy administrativ úton a rendszabályt újra életbe léptesse. Ez volt a két kérdés, a mit felemlitendő- nek tartottam. A költségvetést elfogadom áta- lánosságban a részletes tárgyalás alapjául. (He lyeslés.) Plllszky Ágost: T. országos bizottság! Bocsánatot kérek, hogy néhány pillanatra a figyelmüket igénybe venni bátoiködöm. Bolgár Ferencz bizottsági tag úr némely kifejezése olyan volt, hogy abban a magam felszólalásainak legalább szándékát határozottan félreértve látom és nem szeretném, ha ezen kérdésekre vonatkozólag, melyekben csakugyan pártkülönbség nélkül teljesen objective iparkodott a közösügyi bizottság eljárni, ily indoktalanul félreértések keletkezzenek, annál kevésbbé oly pillanatban, melyben épen Horánszky Nándor t. barátommal ezen a téren és más téren is teljes egyetértőig működhetünk közre, mire az ily félreértés keletkezése mindenesetre csak károsan hathat. Én egyátalában nem támadtam meg Horánszky Nándor bizottsági tag úr felszólalásának irányát, csak constatáltam, hogy a kiindulási pont, a végeredmény is, a melyhez jutunk, azonos, csak a színezés, a felfogási árnyalat, melylyel a hadügyi kormány politikája tekintetében nézeteinket kifejeztük, némi eltérést mutat fel, én nem tartom helyesnek, ha a
